Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-218

274 218. országos ülés 1907 november 15-én, pénteken. beczikkelyezteti. 1526 óta nem volt Magyarországnak külön önálló vámtarifája és ebből a szempontból a javaslat nagy haladás, nagy vívmány. A függetlenségi párt, a midőn többségre jutott, kvinternót remélt, eddig azonban csak ternót csinált, a mennyiben egyelőre, az első intrádára, nem volt lehetséges többet elérni, mint a közjogi téren hóditásokra szert tenni. Ha egyesek ezeket a hódításokat kicsinyelik, azt értem, de helyeselni nem tudom. (Igaz! Ugy van!) Nem tudom helyeseim, különösen ha szem előtt tartom, hogy ezen módositások, illetőleg a hódításokat előidéző kivánalmak Ausztriában milyen felfordulást idéztek elő. A Hohenlohe-miniszterium e kivánságokba belemenni nem akart és inkább lemondott. Az utána következett báró Beck miniszterelnök dühében az osztrák birodalmi gyűlés elé térj esztett összes kiegyezési j avaslatokat visszavonta. A magyar kormány mindazonáltal ragaszkodott azon kívánságához, hogy neki közös vámtarifa nem kell, hanem neki külön, önálló magyar vámtarifa kell. A magyar kormánynak ez a kívánsága egész vihart támasztott Ausztriában, az osztrák újságok és azokban az összes egyetemi tanárok telekürtölték a világot, hogy ez már most nem az első lépés a gazdasági különválás felé, hanem maga a gazdasági különválás, össze voltunk házasítva Ausztriával, t. ház, és azért legyen szabad e házaséletből egy példát felhoznom. (Halljuk I Halljuk !) Ha a vagyonközösségben élő házasfelek egyike az őt illető vagyont az ő nevére Íratja át. vagyonközösségről többé beszélni nem lehet; külsőleg ez ugyan nem nyilvánul meg, de ha valaki a telekkönyvet megnézi, tisztában van azonnal, hogy a házasfelek között a vagyonközösség meg szűnt. A midőn tehát mi a minket illető vámtarifát a mi nevünkre Íratjuk és Ausztria az őt illető vámtarifát hasonlókép az ő nevére Íratja, akkor lehetetlen tagadásba venni, hogy a két állam mindegyikének megvan a saját külön,önálló vámtarifája. T. ház ! Lengyel Zoltán képviselő ur ezenkívül az önálló vámterületről is beszélt. A mi az önálló vámterületet illeti, én is híve vagyok az önálló vámterületnek, ugy politikai, mint gazdasági szempontból. Politikai szempontból azért, mert az önálló vámterület kidomboritása a függetlenségnek, mondom, csak kidomboritása és nem maga a függetlenség, mert pl. Tirolnak is meg van az önálló vámterülete, de azért senkinek sem jut eszébe Tirolt független országnak mondani. Híve vagyok az önálló vámterületnek politikai szempontból azért is, mert vallom én is azt, a mit Kossuth Lajos a múlt század negyvenes éveiben hangoztatott, hogy a politikai önállóságot a gazdasági önállósággal betetőzni és az 1790/91. évi X. t.-czikket a gazdasági életre átvinni szükséges. (Igaz ! Ugy van ! bal/dől.) Gazdasági szempontból is hive vagyok az önálló vámterületnek, habár elismerem, hogy az ország gazdasági életére nézve előnyös, ha minél nagyobb a vámterület, előnyös, ha a vámterületet nagyobbitandók, a szomszéd országgal vámunióba lépünk, de ez csak akkor áll, ha a szomszéd ország a vámunióval vissza nem él, (Ugy van! balfelől.) és hogyha a vámuniót a két ország érdekeinek szem előtt tartásával korrekt módon kezelik. Ausztria négyszáz év óta nem igy jár el velünk szemben . . . (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) HÓíly Gyula : Mondd csak ki, hogy megzsarolt bennünket! Ság Manó előadó : . . . s azért, habár kisebb vámterületen is tanácsosabbnak tartom a gazdasági önállóságot. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy vájjon a kiegyezési javaslatok tárgyalása folyamán az osztrákok olyan magaviseletet tanusitottak-e, hogy ebből kifolyólag lehetett volna a szakítást elérni, nem tudom ; nem vettem részt a kiegyezési tárgyalásokban ; de annyit tudok, hogy a szakításba csak akkor lett volna szabad belemenni, ha az előkészületek e tekintetben már megtörténtek volna. Elnök : Elnöki kötelességemből kifolyólag figyelmeztetem az előadó urat, hogy tessék a vámtarif aj avaslatról szólni. Ság Manó előadó : Ezt a témát már kimerítettem és igy kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : Surmin György képviselő ur a házszabályoknak megfelelőleg 10 aláírással ellátott indítványt nyújtott be, a mely fel fog olvastatni, Kérem Vertán Endre jegyző arat, hogy az indítványt felolvasni szíveskedjék. Vertán Endre jegyző (olvassa): »Inditvány. Pelhivatik a közös kormány, hogy vonja vissza a t. ház előtt fekvő és az autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslatot, valamint az összes közös természetű egyéb törvényjavaslatokat is, és hogy ezen Magyarország és Horvátország közös érdekeibe vágó javaslatokat mindaddig ne terjeszsze elő, mig a magyar-horvát kiegyezésnek számos törvényellenes megsértése miatt keletkezett közjogi konfliktus és összeütközés Magyarország és Horvátország között alkotmányos utón rendeztetik. Budapest, 1907 november 12-én Surmin es társai.« Elnök: Surmin György képviselő urat a házszabályok értelmében a zárszó joga megilleti. Kérdem, kiván-e vele élni ? Surmin György: Igen! Elnök: Tessék ! Surmin György (horvátul beszél. Befejezi beszédét.) Elnök : A tanácskozást ezennel befejezettnek nyilvánítom. Most következni fog a szavazás. Szavazás előtt a kérdés feltétele foglalván helyet, felteszem a kérdést, szembeállítva a pénzügyi bizottság javaslatát Surmin képviselő ur elleninditványával. (Halljuk ! Halljuk !) A kérdést ekként teszem fel: elfogadja-e a t. ház az autonóm vámtarifáról szóló javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, szemben Surmin György és társai által beadott