Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

lik. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. 249 dalmát vasútépítéssel a látszatot az osztráktól megvásárolni. Eddig az volt a kiegyezési helyzet az osztrákokkal szemben, hogyha nem kötsz kiegyezést, csinálok önálló vámterületet. Ez a kiegyezés és ez a vámtarifa pedig ugy jött létre, hogy könyörgött a kormány, engedjétek meg nekem a szerződési formát, hajlandó vagyok érte bármi árt fizetni, csak azért, hogy a függetlenségi pártnak megmondhassam, hogy ime itt a nemzeti vivmány, a magyar gavallér volt, fizet, azért ne törődjetek a kvóta-kérdéssel, mert meg van mentve a haza, megvannak a nagy nemzeti eredmények, megvan az önálló vámterület fokozatos kiépitése, egy sarkkövét raktuk le újra pártunk programmjának, a mértföldmutatót megcsináltuk újra, arra fel van irva azoknak a neve, a kik ezt a nagy eredményt elérték. Ha választanom kellene és választhattam volna a között és e között a politika között, inkább azt csináltam volna és nyíltan oda álltam volna az ország elé, hogy nem tudom megcsinálni, de nem is adok az osztráknak semmit, nem törekszem papiroseredményekre, hanem igyekszem az ország gazdasági érdekeit megvédeni. Nem ezt tettük, hanem előbbre tettük a papiros-eredményeket, a látszatot, a formát és oda adtuk az osztráknak az ország gazdasági érdekeit. És mert nem ez történt, mert e tényállásnak egyik részlete a vámtarifa is, mely sem nem önálló, sem nem magyar és mely nem az én elvem szerint, nem a függetlenségi álláspont szerint való, mely nem a külön vámterület alapjaira készült, hanem a közös vámterület további fentartására, a mely vámtarifának épen ezen látszólagos eredményei porhintéseül szolgálnak, hogy az ország azt higyje, hogy az önálló vámterület lesz megcsinálva, pedig nem hogy előre vinné a nemzet dolgát, hanem visszafelé fejleszti: ezekből az okokból nem fogadom el a törvényjavaslatot. Csizmazia Endre jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Megvallom egészen őszintén, hogy midőn vállalkoztam arra, hogy felszólaljak ezen törvényjavaslat tárgyalása során, szándékom volt egyszerűen néhány szóval kijelenteni azt, hogy az autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslatot ugy magam, mint t. barátaim örömmel fogadjuk el, mert igenis Szterényi József államtitkár urnak van igaza akkor, a midőn kijelentette itt a házban, hogy ezen autonóm vámtarifa igazán az első sarkköve a magyar közgazdasági politika önállóságának, (Ugy van ! Ugy van !) a mennyiben ez az első eset, a mióta Magyarország fennáll, hogy a külföldi forgalommal szemben a vámtarifa, mint önálló, mint magyar vámtarifa iktattatik törvénybe. Ezt kívántam pártom megbízásából kijelenteni. Ha mégis lehető rövidséggel kiterjeszkedem egyre-másra, a mi a vita során felmerült, teszem azt első sorban azért, mert az a felszólalás, a mely most elhangzott Lengyel Zoltán t. képviselő ur KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XIII. KÖTET. részéről, reám — megvallom — igen rossz benyomást tett. (Helyeslés.) Rossz benyomást tett elő-' szőr is legfőképen azért, mert ez a felszólalás a tárgyilagosságot teljesen nélkülözi. (Igazi Ugy van!) Az igen t. kéjwiselő ur felszólalásában elejétől végig mást nem tett, mint hogy Kossuth Perenczet támadta ezekért a törvényjavaslatokért (Igaz! Ugy van!) és egészen meg méltóztatott feledkezni arról, hogy mi okozta azt a helyzetet, hogy Kossuth Ferencz a gazdasági önállóság terén nem tehetett többet, mint a mennyit tényleg elért. Mert az sem áll, a mit a t. képviselő ur a többek között mondott, hogy Deák Ferencz óta nem vívtunk ki közjogi és önállósági szempontból semmit. Igenis, 40 év alatt keveset vívtunk ki; de a ki ezeket a javaslatokat, a melyeknek a jelen törvényjavaslat az elseje és a melyeknek a többije a legközelebbi napokban tárgyalás alá kerül, tárgyilagosan, nem pártszempontból és nem az ellenszenv szemüvegén át bírálja, annak el kell ismernie, hogyha valaki csak egy-két évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy mi ilyen szerződést és nem vámszövetséget köthetünk Ausztriával, hogy köthetünk otyan szerződést, a melyben elejétől végig állami önállóságunk mind Ausztriával, mind a külfölddel szemben annyira ki van domborítva, mint a jelen javaslatokban, arra azt mondották volna, hogy abszurdumokat beszél. (Igaz! Ugy van!) Ilyen körülmények között bátran állithatom, hogy az igen t. képviselőtársam felszólalása nem volt tárgyilagos, (Helyeslés.) a mi annyival is inkább ki fog tűnni, ha egész röviden megállapítom azokat az előzményeket, a melyek a mai helyzetet szülték. Jól méltóztatik tudni, hogy a kereskedelmi szerződések megkötését megelőző időpont volt az, amidőn a nemzetnek a legközelebbi 10 érre a gazdasági önállóság létesítése vagy a közösség fentartása tekintetében kellett döntenie. Mindenki, a ki nem jelszavak után indul, hanem az ország igazi gazdasági érdekeit, a nép millióinak igazi megélhetési viszonyait veszi tekintetbe, el kell hogy ismerje és tudja azt, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése előtt igenis lehetett volna ennek a nemzetnek követelni, hogy 1908 január 1-étől, illetve 1910-től kezdve a gazdasági önállóságot az egész vonalon keresztülvigyük. Tudja Magyarországon mindenki, a ki tudni akarja és tudja Lengyel Zoltán t. képviselő ur is, hogy az utolsó években mi történt. Tudja mindenki, hogy első sorban — hiszen ez nem képez titkot senki előtt — a Tisza-féle kormányzat, megsértve a törvényt, életbe léptetett egy kereskedelmi szerződést, már evvel prejudikálva a gazdasági önállóság fölállítása lehetőségének. Szterényi József államtitkár: A németet! Gr. Batthyány Tivadar: Igenis a németet! Igen jól tudják a t. képviselő urak, hogy a midőn a koaleált pártok első ízben jöttek be ide a házba, mint parlamenti többség, nekem volt szerencsém az előadói székből előadni, hogy mi kellő elő32