Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

2H. országos ülés 1907 november 11-én, hétfőn. 247 Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem fogadom el ezt a vámtarifát, mert ez Magyarország érdekeivel nem fér össze, azokat csak bizonyos részükben védi, de egyéb részeiben a közös vámterület czéljaira szolgál. Nem fogadhatom el azért sem, mert ez nem önálló és nem is magyar. (Mozgás. Zaj.) Nem fogadhatom el, mert ez a tényleges közös vámterület fentartására való, holott az én elvi felfogásom ezzel ellentétes. Es nem fogadhatom el a t. kormánynak a jövőre való indokolását sem, mert a t. kormány egyáltalán nem tudta kizárni azt, hogy a jövőben is fait accompli elé ne állitsa ezt az országot, mert a t. kormány egyáltalában nem tett meg semmi előkészületet arra, hogy 1917-ben a tényleges külön vámterület felállítható legyen. (Zaj.) Ezzel ellentétben az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur még egy olyan kijelentést is tett a függetlenségi pártkörben, a mely kijelentés a legnagyobb mértékben veszedelmes lehet Magyarországra nézve, mert ha ezt a miniszteri beszédet az osztrákok egyszer valóságként elfogadják, akkor igazán soha, de soha sem lesz alkalmunk arra, hogy nem ilyen, de még ehhez csak hasonló kiegyezést is köthessünk. Akkor Magyarország tiz évről tiz évre ki van teljesen szolgáltatva Ausztriának. (Mozgás.) Azt mondja Kossuth Ferencz, hogy ezt a vámtarifát, ezt a kiegyezést többek között azért kellett igy megcsinálni, mert különben Ausztria teljesen tönkre tett volna bennünket. Azt mondja a miniszter ur, hogy »Ausztria zsebre tette volna azokat a vámbevételeket, a melyek az osztrák határon folynak be, és a melyek az összes vámbevételek 80%-át képezik, a mi által a készpénzben fizetendő magyar kvóta óriási mértékben emelkedett volna«. (Mozgás, zaj a baloldalon. Felkiáltások: ők próbálnak ijesztgetni !) Nem tartom magamat kompetensnek, hogy a t. miniszter urakkal vitatkozzam. (Nagy zaj.) Farkasházy Zsigmond: Akkor nincs kvóta, ha nincs vámterület! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán ". De ha már e házban egyelőre, -— egyelőre mondom —• nincs több ellenzék, kénytelen vagyok magam részéről, hogy legalább egy hang hangozzék, kijelenteni, hogy ez nem magyar álláspont, ez nem közjogi felfogás, ez ellentétes a magyar érdekkel, a legteljesebb mértékben ellentétes a közjoggal, az 1867 : XII. t.-czikkel, ellentétes minden képzelhető magyar érdekkel és taktikával. Ha mi magunk a miniszterek szájával igy beszélünk az osztráknak, hogy csináljon velünk a mit akar, pofozzon bennünket, a mint jól esik, mert kénytelenek vagyunk belenyugodni, mert másképen nem tudunk eljárni, nem fogunk vele soha máskép szerződni, hát nem lesz olyan bolond az osztrák, hogy velünk jobb szerződést kössön, mondom, ha már a miniszterek ilyeneket mondanak. Szterényi József államtitkár: Ilyent a kereskedelemügyi miniszter sohasem mondott! (Igaz l Vgy van !) Lengyel Zoltán: Hogy a kereskedelemügyi miniszter mit mondott, nem tudom, mert én nem voltam ott; (Felkiáltások : Mi ott voltunk!) de az országos függetlenségi párt hivatalos kiadványában benne van! (Ellentmondás.) Szterényi József államtitkár: De nem igy! (Felkiáltások: Belemagyarázás!) Laehne Hugó előadó: Elferdít mindent! Lengyel Zoltán : Ebben a zöld füzetben az van, hogy : »Ausztria zsebre tette volna a vámbevételeket, a melyek az osztrák határon folynak be és a melyek az összes bevételek 80%-át képezik, a mivel a készpénzben fizetendő magyar kvóta óriási mértékben emelkedett volna.« Melczer Géza: Hogy ezzel fenyegettek, azt mondta ! Farkasházy Zsigmond: Ez igaz. Lengyel Zoltán: Kérem, elmondja, hogy: nem sikerült volna a szerződést megkötni, az ország igen súlyos helyzetbe került volna, mert igaz, hogy az esetben a statusquo fentartása volt kikötve, a mikor a jelen kormány megalakult, ennek keretében azonban erős guerillaharczot folytathattak volna az osztrákok ellenünk. Es azután 1., 2., 3., 4. alatt megmondja, hogy az osztrákok mi mindent csinálhattak volna. Farkasházy Zsigmond : Rosszul közli! Szterényi József államtitkár: Jól közli, meg is tehették volna ! Lengyel Zoltán : Mit tehettek volna, mit nem, az osztrákok, arra nem vagyok kiváncsi, mert ehhez a kormánynak hadi állapotban kellett volna lennie velük szemben, elő kellett volna készülnie. Azt kell tudnom, hogy a magyar kormány mit tud csinálni, mi a jogállapot, nem azt, hogy az ellenfél mit tud az ő állapotában csinálni. A magyar közjog az irányadó, az ilyen magyar miniszteri felfogásra az 1867 : XII. t.-cz. 64. §-a irányadó, a mely kimondja, hogy : »a vámokból befolyó jövedelmek a közös költségek fedezésére forditandók ; e jövedelmi összeg tehát mindenek előtt le fog vonatni a közös költségek összegébők. (Vgy van!) A magyar közjog azt mondja, hogy az osztráknak nincs jogában a vámbevételeket megtartani, ha pedig megtartja, nem kötelességünk a kvótát fizetni, (ügy van!) mert ha megszegi a törvény alapvető egyik intézkedését, nem kell megtartani a másikat, mert szerződésszegés forog fenn s ez megszüntette volna a közös ügyeket, a kvótát, és mindent. Kossuthnak e felfogásra azt kellett volna kijelentenie; adjon isten neked, osztrák, mindig ilyen gondolatokat, mert ha ezt megcsinálod, elérem, a mit atyám hirdetett programmjában, a miért zászlót bontottam, elértem Magyarország teljes függetlenségét és a közös ügyek megszüntetését. A fenyegetés tehát semmit sem ért, az csak légből kapott taktikai fenyegetés volt, a melyet vissza kellett volna utasítani, nem pedig jóváhagyni. T. képviselőház! Csak röviden akarok rámutatni arra a dekrescendora, a melyet a t. kor-