Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

228 213. országos ülés 1907 november 9-én, szombaton. lasztmányba azt a püspököt is, a kiről szó van és a ki Brankovics életében nem vállalta el a megválasztást, hanem rezignált azzal, hogy ő nem akar a pátriárka helyettese lenni. A sta­tútumok szerint csakis a pátriárka akadályoz­tatása esetén lehet a pátriárkát helyettesíteni. Különben nem lehet. Ez a szentesitett kon­gresszusi szervezeti szabályzat szerint van igy. Maga Brankovics pátriárka sem tekintette tör­vényesnek a kongresszusi választmányt, hanem ellenkezőleg törvénytelennek mondotta azt, a mint törvényesnek nem is tekinthette azt, hogy a radikálisok, miután a horvát képviselők ki­mentek, (Mozgás és zaj a haloldalon.) — és erre nagyon kérem a t. miniszterelnök ur figyelmét, — azon a csonka kongresszuson különféle sta­tútumot hoztak létre. Mi éveken át bajlódtunk ezekkel az ügyek­kel, ők pedig pár nap, sőt pár óra alatt hozták meg ezeket a statútumokat és felterjesztették azokat az igen t. miniszterelnök úrhoz. Ez épen a kérdés, hogy vájjon ezen kongresszusi statútu­mokat törvényes statútumoknak lehet-e tekinteni, mert ezekhez a püspökök hozzá nem járultak; azokat meg nem hallgatták, pedig a mi egy­házunk nem protestáns egyház, hanem apos­tolikus egyház, és a püspöki karnak a hozzá­szólásra joga van. Midőn Brankovics pátriárka meghalt, az a bizonyos püspök, a ki rezignált, s a ki nem akarta elvállalni a pátriárka helyettesítését . . . Egy hang (balfelöl) : Röviden ! Polit Mihály: Mindjárt készen vagyok! . . . bár a szentesitett statútum azt mondja, hogy csak akkor, ha a pátriárka életében van aka­dályozva működésében, lehet őt helyettesíteni, — és most következik borzasztó állapot — az a bizonyos püspök mégis megfeledkezvén arról, hogy ő rezignált már erre a tisztre, eljött Karlóczára, összegyűjtötte ezen törvénytelen kongresszus választmányát; elfoglalta a pátriárka palotáját és hivatalosan kezdtek ott működni, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Nem csodálom, hogy a t. miniszterelnök ur azon időben a szerb egyházi ügyeket kissé elha­nyagolta, mert nagyon el volt foglalva a kiegye­zési ügyekkel Bécsben, de azt igenis csodálom, hogy a miniszterelnöki hivatal levelezett egy törvénytelen választmánynyal és azzal a bizo­nyos püspökkel, a kinek semmi joga nem volt magát a korona által kinevezett adminisztrátor­nak tekinteni. Gr. Batthyány Tivadar : Ugyan! Ugyan! Polit Mihály: És épen ebben rejlett a hiba. A kormány a szentesi tett statútum szerint meg­engedheti, hogy a legidősebb püspök a metropo­litai tanácscsal egyetemben a pátriárkái szék niegüresedésónek tartama alatt, tehát sede vacante, adminisztrálja a szerb egyház ügyeit és vagyonát. Avagy ha azon véleményben van talán a t. magyar kormány és a t. miniszterelnök ur, — de én nem vagyok azon véleményen, — hogy fennáll még a régi 1779. évi declaratorium Ulyricum, a mely szerint a korona jogosítva van adminisztrátort kinevezni. A korona, daczára a szentesitett statútumnak, két ízben gyakorolta ezen jogot és adminisztrátort nevezett ki 1880-ban, majd 1888-ban. Hódy Gyula: Hát Brankovics mi volt ? Polit Mihály : Pátriárka volt, de nem volt adminisztrátor soha! (Zaj. Elnök ^csenget.) Mél­tóztassék egy kis türelemmel lenni, mindjárt végezek. Simkó József: Ezt már épen harmadszor hallom! (Elnök csenget.) Polit Mihály ." Ez a törvénytelen kongresszusi választmány látva azt, hogy a kormány levelez ezzel a püspökkel, a ki törvénytelnül gyakorolta az adminisztrácziót... (Zaj.) Méltóztassék csak egy kis türelemmel lenni (Derültség) . . óriási bot­rányokat idézett elő. Karlóczán van egy nyomda. A szerzetesek saját pénzükkel vették azt meg. Ebben a nyomdá­ban két lap jelenik meg. Az egyik a j>atriárka, a másik j>edig a horvátországi önálló szerb párt lapja. Ez a két lap rendkívül hevesen támadta a törvénytelen kongreszszusi választ­mányt. És mit tettek ekkor a radikálisok ? Erőszakkal behatoltak a nyomda helyiségébe, lakatosokkal feltörették a pénztárt és az összes szekrényeket, s végül kidobták az utczára a pátriárkának egy jó barátját, a ki jeles tör­ténetíró. {Derültség.) Mi keletkezett ebből? Az, hogy a nyom­dának patronátusa birtokháboritási pert indított, s egyúttal bűnvádi feljelentést is tett az ille­tékes mitroviczai kir. törvényszéknél, a mely tüstént ki is küldött Karlóczára egy vizsgáló­bírót, (Helyeslés.) A vizsgálóbíró kihallgatta a püspököt is. (A teremben kigyulladnak a villany­lárnyak. Derültség a jobbközepén.) Hódy Gyula: Nektek kell is egy kis vilá­gosság ! Polit Mihály: Időközben a kongresszusi választmány tagjai siettek bepanaszolni Bakocl­czaynál, hogy a törvényszék, a bíróság beavat­kozik ebbe a teljesen automatikus ügybe. (He­lyeslés.) Nem tudom ugyan, hogy mit felelt Bakod­czay bán ezeknek, de remélem, kijelentette, hogy nincs joga ebbe az ügybe beavatkozni, mert ez a birósági konpetencziába tartozik. Nem akarom a t. ház idejét és türelmét túlságosan hosszan igénybe venni. (Elénlc he­lyeslés.) Nekünk szerbeknek és specziálisan ne­kem, mindegy az, hogy milyen párt van Kar­lóczán. Egyedül az fontos, hogy tisztességes le­gyen az a párt. Lehet tőlem ott radikális, lehet liberális, lehet önálló szerb párt is, a fő csak az, hogy tisztességes legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents