Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

213. országos ülés 1907 november 9-én, szombaton. 215 annyira elenyésző csekély. Mikor azt az ellenvetést tették nekem, hogy a gyorsvonatot nem lehet kivetkőztetni a maga jellegéből, nem lehet kívánni, hogy mindenütt megálljon, azt mondottam, hogy nincs kifogásom az ellen, ha feltételesen is áll meg, csak álljon meg. Sokat utaztam azon a vonaton, daczára annak, hogy nem áll meg Kápolnán. (Felkiáltások: Megáll!) Nem áll meg, mert az csak próba volt. Az történt, — akkoriban éjien sűrűbben utaztam — hogy háromszor is megállott az a vonat Ludason. Vadkerten és azon tul. A mint megindult, egyszerre csak halljuk a sűrű fütyülést; megáll a vonat és kényelmesen beszállt egy ur. Erre megindulunk megint, de csakhamar megint egyet füttyent és ismét megáll a gyorsvonat. (Ellenmondások a baloldalon.) Bocsánatot kérek, én nem szoktam »aufschneidolni«. Egy darabon át tovább csúszott a gyorsvonat és akkor ismét harmadszor is megállt és megint felszállt pár ur. Szterényi József államtitkár: Ezt tessék panasz tárgyává tenni, majd intézkedünk. Samassa János: Csak a közérdek szempontjából történt, a midőn az érdekeltek kérvényt nyújtottak be a gyorsvonat megállása iránt, nem pedig magánérdekből. A mi a vendéglő-bérlet kérdését illeti, megvallom, nem akarnám felfrissiteni ennek emlékét, de megmutathatom azt a levelet, a melynek hitelt érdemlő előadása szerint a tényállás ugy szól, hogy az előző korcsmárosnak távozása után, a melynek körülményeit nagyon is jól tudjuk, egyszerre jött a pályázat, a midőn az általam szerencsétlenül ajánlott ember kérvényével visszautasittatott, azzal, hogy a pályázat csak ma adatott ki és olyan ember nyerte el, a ki jó anyagi helyzetben van csak hogy annak bérletét olyan törvényes körülmények akadályozzák, hogy a törvény értelmében mint bérlőnek szerepelnie nem is volna szabad. Ezek a dolgok akkoriban szellőztetve voltak és a dolognak vége az lett, hogy most hogy, hogy nem, ugy áll a dolog, hogy több ott a tulajdonos, mint a kellner; egész konzorczium van ott. Mondom, hogy az illető egyénisége tekintetében annak idején nem nyújtotta azt a garancziát, amelyet meg kellett volna adnia, mert több olyan törvényes kifogás merült fel ellene, a melyek alapján az 1888 : XXXV. t.-czikknek gondolom 3. §-a értelmében az illető korcsmai bérletet nem kaphatott. így állnak ezen dolgok; igy oldatott meg akkor a kérdés. A mi a panaszokat illeti, nemcsak a portás panaszkodott, a ki azóta hallgat és néma csendben tör ki . . . Éber Antal: Még ő is beszéljen ? Samassa János: . . . hanem többen emeltek itt panaszt. Hiszen különben ha egy kis gyalogsétát tehetne akár az államtitkár ur is, például ha vadászat alkalmával szerencsém volna hozzá, minden őrháznál meggyőződhetnék arról, — nem szoktam vádakkal bizonyítékok nélkül vaktában előállani — hogy mily számtalan visszaélés történik azon szegény emberekkel szemben. Nagyon könnyű a visszaélésekre titulust találni; könnyű ezeket e szegény embereket úgynevezett szolgálati érdekből ideoda dobálni és aztán megint csak szolgálati érdekből folytonosan sarkukban lenni. Nem akarom a t. ház türelmét továbbra igénybe venni. (Élénk helyeslés. Olvas:) »Hivatkozással stb., január 17-én a vasutasok mellett történt felszólalása miatt köszönetünket fejezzük ki stb.« Egy kis tájékoztatást nyújt a következő is. (Olvassa): »A mi a vasúti fegyelmet illeti, (Halljuk! Halljuk!) annak ilyen apparátusnál is kell hogy határa legyen és azt olyan vezérférfiakra kell bizni, a kik arra hivatva vannak, pl. jogi kvalifikáczióval biró államhivatalnokokra.* (Zaj.) Mindenesetre kell annyi hitelt adnom ezeknek az uraknak, mint az üzletvezetőségnek, mert ott senkit sem ismerek, ezek közül pedig többeket. Röviden adom elő ezen dolgokat. (Olvas:) »Vidacs se nem jogász, se nem mérnök, annak titkára, Biharos, jogász ember ugyan, de olyan rossz erkölcsű és különben is ennek a két urnak olyan tulajdonságaik vannak, hogy ha valaki nekik nem tetszik, azonnal túladnak rajta és a választásoknál olyan pressziót gyakorolnak, hogy ha valamely alkalmazott nem oda szavaz, a hová ők akarják, elhelyezéssel büntetik.« (Felkiáltások bal felől: Bégen volt az!) Kérem, most volt 1907. januárban. Sajnos, hogy ilyen odiózus ügyet nekem kell bolygatnom. Én köszönettel venném tudomásul a miniszterelnök urnak a válaszát, hogy ha azóta is némi javulást láttam volna ezekben a dolgokban; de sajnálattal kell konstatálnom, hogy a közérdek, miként eddig is meg volt sértve, megsértetik most is, épen az intéző körök részéről, akár az üzletvezetőséghez tartozzanak, akár az igazgatósághoz. Ép ezek részéről nagyon is latra vetnek minden egyéni érdeket, ugy a beosztásokban, mint az alkalmazottak és más egyénekkel szemben való elbá násban. Én nagyon sajnálom, hogy ezek, a mik felhozattak, nem elegendők arra, hogy az illető panaszok megszűnjenek ós hogy a vasutasok érdekében, tehát közérdekből, a választ tudomásul vehessem. Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, t. képviselőház, de kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy a mi a ludasi megállást illeti, nem tudom, hogy ott ki a ludas. (Derültség.) Samassa János: Tudják az illetők nagyon jól! Wekerle Sándor miniszterelnök: Meg fogjuk tudni, ha nem nevezte is meg őket a képviselő ur, és legyen meggyőződve arról, hogy ha azt látjuk, hogy kényelmi érdekekből áll