Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-212
212. országos ülés 1907 november 8-án, pénteken. 187 B. Dániel Tibor: Akkor a házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. Elnök : Tessék a 215. §. alapján szólni. B. Dániel Tibor: T. ház ! Supilo Ferencz képviselő ur itten társaival egyetértésben olyan hangokat pengetett a magyar parlamentben, a melyek szerény nézetem szerint felháborodást kell, hogy felidézzenek minden magyar ember szivében. (Igaz ! ügy van !) Engedelmet kérek a t. horvát képviselő uraktól, hogy bátor vagyok a magyar parlamentben a horvát nyelvet pár perezre a magyar nyelvvel cserélni fel, de azt hiszem, ehhez több jogom van nekem, mint önöknek arra, hogy a magyart felcseréljék a horváttal. Kénytelen vagyok kijelenteni t. képviselőház, hogy a horvát képviselő urak olyan visszaélést követtek el a magyar parlamentarizmus ellen, a milyen szerény nézetem szerint 1868 óta még a magyar parlamentben nem fordult elő. (ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Az a jóindulat, az a lojalitás, a melylyel a magyar parlament viseltetett a közelmúltban a horvát képviselőkkel szemben, nézetem szerint, a legnagyobb visszaélést szülte az önök részéről. Mert a magyar parlament a mélyen t. elnök úrral egyetemben megengedte ugyan az 1868 : XXX. t.-cz. aiapján önöknek a horvát nyelv használatát ebben a házban ; de ez olyan kedvezmény, olyan jóindulat, a melyre eddig harminezhét éven keresztül nem volt eset. Méltóztassék jól megérteni, nem volt eset. Szokoly Tamás : Uri embereket küldtek ide ! B. Dániel Tibor : Igenis, önök visszaéltek ezen jósággal, mert nem tételezhető fel, hogy annyi horvát képviselő között ne akadjon néhány, a ki magyarul tadná elmondani nézeteit, ne akadjon néhány, a ki álláspontját ebben a parlamentben magyarul tudná kifejezni, és igy tisztán csak a rosszhiszeműség vezethette önöket arra, hogy itt horvát nyelven folytassanak olyan ádáz harezot az indemnitás, jobban mondva a magyar parlamentarizmus ellen, a mely Magyarországnak csak szégyenére válhat, nemcsak az országban, de, nézetem szerint, a külföldön is. (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) A külföld nagyon el fog Ítélni bennünket azért, hogy önökkel szemben talelőzékenyek voltunk, önök ezt a jóságot, ezt az udvariasságot velünk szemben nem apprecziálták, hanem visszaéltek vele. (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Engedelmet kérek, t. ház, hogy bátor voltam felszólalni, de felháborodásomat nem tudván elfojtani, kényszerítve éreztem magamat arra, hogy ezeket megmondjam. Eltekintve azon körülménytől, hogy a kormány milyen jóindulatú álláspontot foglalt el a kiegyezés kérdésében, különösen Horvátországgal szemben, mivel honorálják önök ezt a sok jóságot ? Azzal, hogy itt egy ádáz obstrukczíós vitát folytatnak a házban. (Zaj és éllenmondások a horvátok padjain.) Supilo Ferencz: Ez nem obstrukezió ! B. Dániel Tibor: Hát micsoda ? (Felkiáltások a baloldalon : Időlopás !) Nem hiszem, hogy volna olyan objektív tagja a parlamentnek, a ki az önök vitáját ne obstrukczíós vitának fogná fel. (Felkiáltások a horvátok padjain : Nem obstrukezió !) Engedelmet kérek, én attól a meggyőződéstől vagyok eltelve, hogy ez obstrukeriós vita, erős támadás a magyar parlamentarizmus ellen. (Helyeslés a jobb- és baloldalon. Felkiáltások a horvátok padjain : Közös országgyűlés !) T. képviselőház ! Ugron Gábor t. képviselőtársam igen helyesen fejtette ki azt, hogy önöknek, bár enyhe felfogásaink szerint joguk van a horvát nyelvet is használni a parlamentben, de tényleg csak a horvát nyelvet »is« használni, a mi nem ekvivalens azzal, hogy kizárólag csak azt használják, és nem jelenti azt, hogy folytonos horvát szónoklataikkal megakasztják az állam gépezetének további működését, (ügy van! ügy van! a jobb- és baloldalon.) T. ház ! Nem akarok itt hosszas polémiába bocsátkozni, csupán tiszteletteljesen és tiszta hazafiságból felkérem a kormány t. tagjait és a magyar képviselőházat, méltóztassék sürgősen márlegelni ezeket az ádáz állapotokat és a lehetőség szerint megtalálni azt a törvényes formát, a melylyel ezek a visszaélések jogosan és törvényesen megtorolhatok. (Helyeslés.) Nem akarom továbbra a t. ház türelmét igénybe venni és ezért ismételten ajánlom a felhozott kérdés mielőbbi sürgős megfontolását. (Helyeslés.) Hencz Hároly jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. ház! A házszabályok 215. §-ának c) pontja alapján kérek szót azért, hogy a szóbanforgó kérdést tisztán jogi szempontból világítsam meg. Az előttem felszólalt képviselő urak czélszerűségi, politikai szempontokat vegyitettek bele a vitába, már pedig mihelyt a törvénymagyarázatnál czélszerűségi és politikai szempontok után indulunk, ez soha sem fog helyes eredményre vezetni. Ezért tisztán jogi szempontból kívánom a kérdést meg világítani. T. ház ! Kétségtelen dolog, hogy a horvát képviselőknek nyelvhasználati joga csakis az 1868. évi XXX. t.-czikkben van szabályozva. Bozóky Árpád : És az 1868 : XLIV. t.-czikkben. (Zaj. Elnök csenget.) Vlád Aurél : A horvát ügyeket illetőleg más jogforrásunk nincsen, mert minden más későbbi törvény, ugy a nemzetiségi törvény, mint az 1874 : XXXÍII. t.-cz., a mely a választói jogról szól, csakis a tulajdonképeni, csakis a szoros értelemben vett Magyarországra vonatkozik és vonatkozhatik, mivel az 1868 : XXX. t.-czikkben világosan benne van az, hogy csakis olyan módon és olyan utón változtatható meg, a mint létrejött, már pedig sem a nemzetiségi törvény, sem az 1874 : XXXIII. t.-cz. nem jöttek létre olyan utón, hogy jogforrást alkothatnának a horvát ügyekre vonatkozólag. i-i í:
