Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-210
176 210. országos ülés 1907 november 6-án, szerdán. Babics-Gyalszki Lyúba (folytatja horvát beszédét). Elnök ." Kérem, tessék az interpelláozióra áttérni ! Babics-Gyalszki Lyúba (folytatja és befejezi horvát beszédét). Elnök: Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi miniszter urnak. (Felkiáltások balfelől : Horvátul nem fogadjuk el!) Majd megvizsgálom és hogyha nem megfelelő, akkor nem fog kiadatni. Eddig mindig kiadatott. Magyar nyelven is ki van állítva. Ki fog adatni a miniszter urnak. Hoffmann Ottó: Tehát magyarul is megvolt ! Es mégis horvátul olvasta fel ! Ez akkor csalás, — ez nem eljárás ! (Zaj.) Elnök : Kérem, t. képviselőház, igen nehéz az elnöklés különben is, ne méltóztassék az elnök elé, talán jóindulattal is, elismerem, akadályt görditeni. Szólásra következik ? Hencz Károly jegyző: Modrusán Gusztáv! Modrusán Gusztáv (horvátul beszél). Elnök ". Kiadatik a földmivelésügyi miniszter urnak. Következik ? Hencz Károly jegyző: Adamovich István! Nagy György: A horvátot nem kell kiadni, csak a magyart! Adamovich István: T. ház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel nagyon röviden fogom indokolni interpelláoziómat. Az általános védkötelezettség igen nagy terheket ró különösen a földmives népre. (Halljuk ! Halljuk!) De a parasztnép segített azokon a hajokon, a melyek az általános védkötelezettség behozatalával reá hárulnak, még pedig korai házasságokkal. (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak a t. képviselő uraknak helyüket elfoglalni. Adamovics István : Eeméli a nép, hogy ezáltal, hogy fiatal menyecskét hoz a házhoz, kipótolja a munkaerőt, a melyet a fiúnak a tényleges katonai szolgálatra való bevonulásával veszt. (Igaz ! Ugy van!) Ez a felfogás uralkodik különösen lent a Bácskában és Magyarország délvidékén és az életviszonyok megnehezülésével kapcsolatban mindinkább tért hóditott ez a felfogás. A volt honvédelmi miniszterek mindeddig számoltak ezzel a felfogással és könnyen adták a kivételes nősülési engedélyeket és ritkaságszámba ment olyan kérvény, a melyet elutasítottak. Most azonban fordulat állott be e téren. A mikor a minap választókerületemben jártam, szememre vetették, hogy a nemzeti kormány, ellentétben az eddigi kormányokkal, ezeket a kérvényeket elutasítja. Azóta kaptam számtalan ilyen visszautasított kérvényt, a miket csak abból az okból utasítottak vissza, mert a családban 3—4 évvel ezelőtt egyik fiu már nősült és kapott kivételes nősülési engedélyt és bár az a fiu már ki is ment a házból, mégis, ha most sorra kerül a második fiu, az már nem kap engedélyt. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a t. honvédelmi miniszter urnak ez az elvi eljárása nem fog jóra vezetni, csak arra, hogy azon a vidéken a vadházasságok száma irtózatos módon szaporodni fog ; és mivel meggyőződésem, hogy a t. miniszter urnak ez nem lehet kívánsága, a következő interpellácziót intézem hozzá. (Halljuk !) Van-e tudomása a honvédelmi miniszter urnak arról, hogy a kivételes nősülési engedélyek megadása iránt beadott kérvények ez évben, az eddigi gyakorlattól eltérően, többnyire elutasittatnak ? S ha igen, szándékozik-e a régi állapotot visszaállítani, illetőleg intézkedni, hogy a jelzett kérvények ezentúl liberálisabb bánásmódban részesüljenek, s a lehetőség szerint kedvezően elintéztessenek ? (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi miniszternek. A honvédelmi miniszter ur kivan felelni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk!) Nagyon örülök, hogy a most hozzám intézett interpelláczió által alkalmam nyílik e kérdésről közelebbről és behatóbban nyilatkozni. Az 1889 : VI. t.-cz. 51. §-át szives engedelmükkel felolvasom. A nősülés a hadköteles kor előtt és a harmadik korosztályból való kilépés előtt nincs megengedve. Kivétetnek azok, a kik az ujonczállitásnál tömítettek vagy a harmadik korosztályon átmentek. Különös tekintetet érdemlő körülmények között kivételes nősülési engedélyt a honvédelmi miniszter adhat, azonban ezen engedély a védkötelezettség teljesítése tekintetében kedvezményt nem állapithat meg.« Azt vagyok kénytelen itt elsősorban felemliteni, hogy az nem a honvédelmi miniszter jóakaratától, hanem a törvény határozmányaitól függ, hogy kinek adhatja meg a honvédelmi miniszter az engedélyt. A törvénynek ezen intézkedését egy 1890-ben kiadott utasítás elég bőven magyarázza. Ezen utasítás értelmében feltétel az, hogy az illető családban, hol kivételes nősülési engedélyt kérnek, a női vagy férfi családtagnak hiánya érezhető-e vagy nem. Ezen állapotokat a tiszti orvos szokta elsősorban megítélni, a község ezt bizonyítja és azonkívül a község egy bizonyítványban a vagyoni helyzetről is felvilágosítást ad. Mivel ezen bizonyítványok — itt van egy csomó — olyanok, a melyeknek nem egy hatóság, hanem még egy laikus ember sem adhat hitelt, indíttatva éreztem magamat a belügyminisztériumhoz ezen tárgyra vonatkozólag kérdést intézni. Engedjék meg, hogy a belügyminiszter erre vonatkozó átiratának megfelelő passzusát felolvassam. E jelentés szerint »a felülvizsgálat tárgyává tett orvosi bizonyítványok túlnyomó része valótlan adatokat tartalmaz, és igy megállapítható, hogy az illető orvosok a bizonyítványok kiállítása körül hivatalos kötelességükkel ellentétben álló felületes eljárást követtek.« (Mozgás.) Ezt mondja a belügyminiszter. A magam részéről a legjobb akarattal kezelem ezeket a kérdéseket és mindenütt, hol a
