Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-210

210. országos ülés 1907 november 6-án, szerdán. 167 Különösen az ügyészekhez intézett rendeletet. Nem mondom azt, hogy az igazságügyminiszter ur kontemplálta igy, nem mondom, hogy neki ez volt az intencziója — mindezt bizonyítani nem tudnám — hanem tényleg ugy fogták fel ezeket a rendeleteket, a mint el fogom mondani. Először is az én kerületemről beszélek. Az én kerületemben a választás napján a főbiró egy egész csomó intelligens embert tartóztatott le és fogva tartott. Feltűnő dolog, hogy az ellentáborba való egy sem volt ezek között. (Felkiáltások : Igaza volt !) Jó, mondjuk, hogy igaza volt. De akkor kötelessége lett volna jegyzőkönyvet felvenni és határozni, mert az embereknek és a polgároknak szabadsága nem olyasvalami, a mit a főbiró a maga meggyőződése szerint korlátozhat. Számot kellett volna adnia a letartóztatásról, s meg kellett volna mondania, hogy mi volt annak a törvényes oka ? Ez a letartóztatás a felettes hatóságok tudomására is jutott.És nem akadt sem alispán, sem főispán, sem senki, a ki ezt a főbirót felelősségre vonta volna azért, hogy minden ok nélkül letartóztatott ilyen intelligens embereket. (Zaj.) Hanem mi történt ezzel szemben ? És most illusztrálom a dolog másik részét. Az ügyész ur nagyon is megfogadta a miniszter ur rendeletét és perbe fogott tisztességben és becsülésben megőszült embereket: izgatás czimén. (Felkiáltások : Ahá ! Ez az !) Bocsánatot kérek, meg fogom magyarázni a dolgot. Ne méltóztassanak elhamarkodni Ítéletüket. Meg fogom mondani, mi a lényeg. A legképtelenebb vádakat emelték ezen emberek ellen a vizsgálat folyamán. Az egyik vád pl. azt mondotta, hogy ez és ez az ember szónokolt 100— 200 ember előtt és azt mondta, ime most elérkezett annak ideje, hogy román embert válaszszatok, mert ha nem román embert fogtok választani, akkor még 100 évig fogjátok nyögni a magyar uralmat, ha pedig román embert fogtok választani, akkor elszakadunk és ti fogtok uralkodni a magyarokon. Szokoly Tamás: Ez nem izgatás ? Petrovics István : Ez csak a vád, de képtelen vád. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, mi történt ez után ? A mikor a kifogásokat tárgyalták, meg akartam tudni, hogy ki lehetett az az ember, a ki a képtelen följelentést tette, mert hiszen, ha 100—200 ember előtt beszél valaki ilyesmit, mindenesetre akad tanú a tömegből, a ki azt bizonyítja is. (Zaj.) Azért hozom fel ezt, hogy illusztráljam, hogy miképen fogták fel a miniszteri rendeletet. Az ügyész azonban nem akart kielégítő választ adni, hanem azt mondta, hogy nagyon csodálkozik, hogy az ügyvéd ur nem tudja, hogy az ügyésznek nemcsak joga, de kötelessége eljárni, mire azt válaszoltam, hogy nekem jogom van megtudni, hogy mily utón jutott az ügyészség a vádhoz, jogom van'megtudni, hogy van-e tanú, avagy a feljelentő egyúttal tanú is í A főtárgyalás során a hatóság elejtette a vádat, (Igaz.) de azért a meghurczolás megtörtént és tessék elképzelni annak az embernek a lelki állapotát. Másik esetben az volt a vád, hogy egy lelkész vasárnap egy könyvből imádkozott azért, hogy a választók a választáson győzedelmeskedjenek. Vádolták a lelkészt izgatás miatt. Itt is kellett valakinek feljelentőnek lennie, mert az ügyest nem emelheti a vádat a levegőből. Eendszerinz ilyenkor a feljelentő szokott tanúskodni. És mt lett a vége ? A lelkészt felmentették, mert konstatáltatott, hogy az imakönyvből, a melyről szó volt, egészen ártatlan imát mondott a lelkész, i Abban az imában szó van a királyról, a hivőkről, a népről, utasokról stb. Ez is ilyen eset, és itt a szegény vádlottat bevitték a bíróság elé, meghurczolták. (Nagy zaj.) Tessék csak elképzelni a lelki állapotát, a mikor egy 65 éves ősz embert visznek egy fiatal biró elé, az elnöklő törvényszéki elnök elé, és ez azt mondja neki: fogd be a szádat. Tisztességben megőszült embernek mondanak ilyet. Tessék csak elképzelni, én is könnyebben viselek el egyévi államfogházat, mint azt, hogy a törvényszéki biró azt mondja nekem, fogd be a szádat. Szokoly Tamás : Nem igaz ! Petrovics István : Tessék elképzelni a lelki kint, a melyet a szegény embernek el kellett szenvednie. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni, (Helyeslés.) mert az nem tartozik az indemnitáshoz, hogy egy törvényszéki biró azt mondja a vádlottnak, hogy fogja be a száját. (Mozgás.) Ez nem tartozik a tárgyhoz. Hoffmann Ottó : ö fogja be a száját! Petrovics István : Én ezzel kapcsolatosan nem fogok egyéb példát felhozni, (Zaj.) hanem áttérek a lugosi választásra és az általános választások alkalmával történt többi választásokra. Elmondom, hogy a választások után mi történt az egyik járásban. Az egyik főbiró olyan intézkedéseket tett, a milyenről soha sehol nem hallottam. Szokoly Tamás : Nem tartozik ide ! Petrovics István : Tessék elhinni, hogy ide tartozik. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Petrovics István: A közigazgatás rosszaságáról akarok beszélni, s ehhez jogom van. Samassa István : A magyar nemzet iránti hála és tisztelet a kötelessége. Elnök: Samassa képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Petrovics István : A bálinczi járásban történt, hogy több községben elrendelte a főbiró, hogy senkinek a községben délutáni hat órától másnap reggeli hat óráig lámpás nélkül nem szabad járnia. Ez pedig május havában történt. HÓdy Gyula: Ezért nem szavazom meg az indemnityt. (Derültség.) Elnök : A házszabályok 221. §-a értelmében másodszor figyelmeztetem a t. képviselő urat, (Helyeslés.) közeledjék a tárgyhoz és ne beszéljen másról, mert a házszabályok ezen szakasza köte-