Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-209

209. országos ülés 1907 november 5-én, kedden. 153 Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Günther Antal igazságügyminiszter: T. képviselőház ! A jövő évi igazságügyi költségvetésben a birói és ügyészi kar érdekében tervezett fizetésjavitások keresztülvitele czéljából több törvény módosítása válik szükségessé. Ennek megfelelőkig van szerencsém benyújtani a birói és az ügyészi szervezet módositásáról szóló törvényjavaslatot. Kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslat kinyomat ásat és szétosztását elrendelni és a törvényjavaslatot az igazságügyi és a pénzügyi bizottsághoz utasitani méltóztassék. Elnök : Az igazságügyminiszter ur által benyújtott törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és tárgyalás végett a pénzügyi és az igazságügyi bizottságnak kiadatik. Következik napirend szerint az 1908. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Hencz Károly jegyző: Roje Milán! Rojc Milán (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Csizmazia Endre jegyző : Kovács Ernő l Kovács Ernő: T. ház ! Lengyel Zoltán barátomnak beszédére kivánok igen röviden válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Ö ismer engemet és tudja azt, hogy meggyőződésem által szoktam magamat vezettetni és hogy ezt a meggyőződésemet kellő alkalommal vele szemben ép ugy kifejeztem, mint azokkal szemben, a kik a hatalomnak birtokában vannak. Ennek következtében azt hiszem, hogy az én állásfoglalásomnak bizonyos értéket ő is fog tulajdonithatni. (Halljuk ! Halljuk !) Tavaly, a harczok után azon iparkodtam, hogy felemeljem szavamat az indemnitásnak 1905-re való megszavazása ellen. Már ez alkalommal tapasztaltam azt, hogy — jóllehet, felfogásom szerint ez az álláspontom jogos és indokolt volt: a házban nem találtam kellő támogatást, a minek okát abban látom, hogy a ház megértette a nemzetet. A nemzet békét kivánt. Nem kivánt kis kérdésekkel előidézni egy ujabb harczot. Meggyőződtem a lefolyt harczok tanulmányozásából arról, hogy a mi társadalmunk a harczokra előkészítve, szervezve nem volt. Meggyőződtem arról, hogy a nagy tömegek akartak volna részt venni a nagy küzdelemben, de a szervezetlenség miatt abból részt, szerepet nem kaptak. Meggyőződtem arról is, hogy a mi ellenfeleink, az osztrákok, iparkodtak maguknak a mi határainkon belül barátokat, támogatókat szerezni. A »Gross österreich« eszméjét propagálták, hogy ezen a czimen megszerezzék maguknak támogatni a horvátokat és az oláhokat. Okolicsányi László: És a magyarok közül nagyon sokat! Kovács Ernő: És a magyarok egy részét is. (Mozgás.) Tapasztaltam azt, hogy a mi barátaink Ausztriában, azok, a kik velünk együtt éreztek, a kellő KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIII. KÖTET. összeköttetés hiányában velünk kooperálni képesek nem voltak. Meggyőződtem tehát arról, hogy nekünk szükségünk van először is arra, hogy meg ismerjük, kik a mi barátaink Ausztriában, kikre számithatunk mi a jövőben? Megismertem a cseh közvéleményt. Láttam, hogy ottan két ellentétes áramlat van. Az egyik áramlat a pánszlávizmus jeligéje alatt Grossösterreich eszméjét szolgálja és a Gross-österreich eszméje alatt iparkodik magának megszerezni Magyarországban a tótság által lakott területet. Meggyőződtem arról is, hogy csehek közül barátságra csak azok részéről számithatunk, a kik Csehországnak nagyobb önállóságot óhajtanak, a kik a cseh koronázást kívánják, és a kiknek igy a mi támogatásunkra szükségük van. Megismertein a lengyel közvéleményt, tapasztaltam, hogy a lengyelek az egész küzdelem alatt folyton a legnagyobb rokonszenvvel kisérték a mi fáradozásunkat. HÓdy Gyula : De nem Zoltán. Kovács Ernő : Jelen alkalomból is a lengyel közvélemény akkor, a mikor a Reichsratban ellenünk támadás történt, a maga egészében mellettünk nyilatkozott meg. A Goniec Polski nevű, nagyon elterjedt lengyel lap vezérczikkben utasította vissza azokat a támadásokat, a melyek az összes ausztriai szlávok nevében és képviseletében történtek. Nagy György: De közülök a Reichsratban senki sem szólalt fel mellettünk*. Kovács Ernő : Épen az, hogy a Reichsratban a lengyelek közül senki sem szólalt fel mellettünk, és az, hogy a lengyel közvélemény a maga egészében mellettünk nyilatkozott, mutatja, hogy barátaink vannak, de azok a velünk való közös akczióba lépésre, érdekeink támogatására szervezve nincsenek. Ennek folytán kötelességünk nekünk, hogy akkor, a mikor szimpátia megnyilatkozását tapasztaljuk, mi iparkodjunk arra reagálni. Felszólalásom czélja tehát egyrészt az, hogy a hála nyilatkozata nélkül ne maradjon a lengyelség mellettünk való sorakozása. De másik czél viszont az, hogy Lengyel Zoltánnal szemben igazoljam, hogy miért maradunk mi itt a függetlenségi pártban ennek a kormánynak támogatására. T. ház ! Addig, míg a társadalom szervezetlen, mig kifelé barátainkkal az összeköttetés nincs meg, a mig tehát a jövendőbeli harcz elé csak a kudarcz kilátásával mehetünk, addig részünkről hazafiatlanság volna fölzavarni újra az állapotokat, és a zavarokból esetleg egy uj harczot idézni elő. Meggyőződésem az, hogy a bankkérdés terén nekünk az állam, a nemzet igényeinek elérésére törekednünk kell, meggyőződésem azonban az is, hogy ennek a kifejezése iránt való formalitások nem alkalmasak arra, nem czélszerűek arra, hogy emiatt egy kormányt buktassunk. Ez az oka annak, hogy megnyugodtunk abban, mikor a bank kialakulása tekintetében megnyugtató nyilatkozatot kaptunk. 20