Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

150 208. országos ülés 1907 fogadható.« (Zajos ellentmondás a szélső baloldalon.) Farkasházy Zsigmond: Ez már elmúlt. Lengyel Zoltán (olvassa): »Önök nem is képesek garancziát vállalni arra, hogy azt a politikát, a melyet felállítanak, gyakorlatban is keresztül tudják vinni. Erre alapítom . . .« (Zaj.) A zajos ellenmondás ma is ugy passzol, a mint itt benne van. Idézem az ellenmondókat is. (Olvassa) ». . . azt a tételemet, hogy igenis megmaradhatnak, hasznos szolgálatokat is tehetnek az ellenőrzés terén, a nemzeti aspiráczió érvényesítése és meg védelmezése terén« — más ma sincs, csak hogy nincs ellenzék — (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy ugy, mint ellenőrző megóvjanak bennünket attól, hogy esetleg idegen népek felé hajoljunk ; de az aktuális politika terére ezzel a programmal joggal nem léphetnek. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Szóval őrökre önök kormányoznak, mi pedig örökre ellenőrzők maradjunk. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Hogy a t. képviselő ur azt ne gondolja, hogy örökre mi akarunk kormányozni, felelek neki is egy olyan dologra, a melyet a múltkor felhozott. Azt mondta ugyanis a képviselő ur: »a ki ilyen elveket proklamál, az a forradalmat proklamálja.« Polónyi Géza: De nem önök, hanem Tisza Kálmán. Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Bocsánatot kérek, én is azt mondom, hogy egy másik faktor hozzájárulása is szükséges. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Bartha Miklós : Mihez? Welcerle Sándor pénz ily i,miniszter : A kezelési módok megváltoztatásához; politikailag általában a personal uniónak bármely formában való fentartásához.« Tehát Wekerle Sándor a harmadik faktort elismerte a függetlenségi párttal szemben. (Olvassa): »Erre alapítom tételemet, a mely, eltekintve a közjogi akadálytól, politikailag lehetetlenné teszi a harmadik faktor mellőzését. Ezért feleltem Polónyi Géza t. képviselő urnak azt, hogy én is azt vitatom, hogy forradalmat proklamál, a ki ezeknek egyoldalú kivitelét proklamálja. Csakhogy ezt a forradalmat nem mi proklamáljuk, a kik azt vitatjuk, hogy az egyoldalulag meg nem változtatható, hanem proklamálják azok, a kik ezt a politikai lehetetlenséget kiindulási pontul veszik és a gyakorlati politika terére viszik.« Ezt a beszédét ezzel végzi: (olvassa) : »Mondom, én bizom nemzetemnek higgadtságában, hogy ez a kérdés a teoretikus vitatkozások terén marad és gyakorlati kérdéssé sohasem fog válni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy psdig nem akarok örökre itt maradni, e-re nézve azt mondom, hogy bizom nemcsak a nemzet higgadtságában, hanem jobban bizom az önök higgadtságában is, mint önök maguk, mert hogy ha egyszer csakugyan arra kerülne a sor, hogy önök ezt megvalósítsák, akkor november 4-en, hétfőn. önök . . . Madarász József: Szegre akasztanák! (Élénk derültség.) Weherle Sándor pénzügyminiszter : ... itt — nem szegre akasztanák, hanem elveiket fenntartva — nem tudom ugyan, erre-e, vagy amarra, de elismerem, teljes jó intenczióval idejönnek és itt nem sokkal kevesebbet vagy többet fognak csinálni, mint amennyit mi csinálunk.« (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Farkasházy Zsigmond : Prófétai beszéd, próféta beszél így! Lengyel Zoltán: Itt csak arra hivatkozom, hogy Wekerle Sándornak akkor is igaza volt, most is igaza van. Nem ő a becsapott, hanem mások a becsapottak, önökkel csinál politikát, viszi önöket a merre nem tetszik, önök tapsolnak ehhez a politikához, úgy a mint tapsoltak szabadelvűpárti elődeik 1892-ben. Nem vádolom Wekerle Sándort, nem vádolom az osztrák politikát, nem vádolom a függetlenségi pártot sem, de engedjenek meg, hogyha ezeket a dolgokat látom és tudom és a magam meggyőződésével hozzá nem járulhatok, ez ellen legalább annyit tartok emberi és becsületbeli kötelességemnek, hogy tiltakozó csekély szavamat felemeljem. (Helyeslés.) Hencz Károly jegyző: Rojc Milán! Rojc Milán : (Horvátul beszél.) Hódy Gyula : Ez az a Rojc, a ki a magyar iskolákat bezáratta. (Zaj. Elnök csenget.) Rojc Milán (tovább beszél horvátul). Hódy Gyula: Engedelmet kér ahhoz, hogv a magyar iskolákat bezárathassa! Rojc Milán (tovább beszél horvátul). Elnök : A képviselő ur engedelmet kér arra, hogy beszédét a holnapi ülésen mondhassa el. Kérdem a t. házat, méltóztatik ezt megengedni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. ház megengedi. Most napirend szerint következik határozathozatal a házszabályok 203. §-a értelmében Ugron Gábor képviselő ur indítványa felett. (Felkiáltások balfelől: Nem értette az elnöki kijelentést.) Már kimondottam, hogy a ház megengedi, hogy holnap tessék beszédét elmondani. (Felkiáltások, bal felöl: Tanuljon meg magyarul!) Markos Gyula: Holnap már magyarul beszéljen! Elnök: Ugron Gábor kéjyriselő ur beadott egy indítványt. Kérem Csizmazia Endre jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Csizmazia Endre jegyző (olvassa): »Indítvány. A házszabályok 203. N. szakasza alapján indítványozom, hogy a képviselőház határozattal mondja ki, hogy az 1908. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatnak tárgyalása idejére üléseinek tanácskozásra szánt idejét