Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

140 208. országos ülés 1907 En ezt a kincsesbányát veszem alapul, semmi egyebet. Nekem nincs álláspontom, és önök ne mondtassák, hogy álláspontot változtattam és hűtlen lettem a vezéremhez, mert én Kossuth Ferencz egész politikáját, összes kijelentéseit, melyeket megtapsoltunk, ma is igazságul tartom és mindig arra hivatkozom. A kvótáról azt mondja a függetlenségi párt kiáltványa : »A nagy előnyök fényét nem homály osithatj a el az ár, a melyet fizetni kellett, részben a közjogi vívmányokért, részben az anyagi előnyökért, mert ugy amazokat, mint emezeket, pénzzel kellett megfizetni«. Ugron Gábor: Ingyen nem adnak semmit! Lengyel Zoltán : Bizony, ingyen nem adnak semmit, ez igaz ! En idézem erre Kossuth Ferencz beszédjét 1899 deczember 4-ről, a mikor t. i. a kvótakérdésről volt szó. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Akkor Széll Kálmánnál az volt a kérdés, hogy az átutalási eljárásban de fakto le nem tagadhatólag milliókat nyert az ország az előző állapottal szemben. Erre azt mondták, hogy ezt meg kell nekünk a felemelt kvótával fizetni. A függetlenségi párt tehát ugyanazon helyzet előtt állt, mint ma, de akkor tényleg nyert, és nem tagadta senki, sem jobbról sem balról, hogy nyert kiegyezésben, nem ugy mint ma, hogy azt állitj ák, hogy nyertünk, de mindenki bizonyítja, hogy vesztettünk ebben a kérdésben. Arra, hogy pénzzel kell megfizetni, azt mondotta akkor Kossuth Ferencz (olvassa) : »Az előadó ur felhozta, hogy Magyarország a kiegyezéssel birtokába lép az átutalás folytán azon összegeknek, melyek a kincstárt a fogyasztási adó czimén megilletik. Azt hiszem, jól értettem az előadó urat. Csakhogy erre az érvre azt jegyzem meg, hogy ezek az összegek Magyarországot jogilag már 1867 óta megilletik; és kérdem, oda jutottunk-e már, hogy Magyarországnak azt, a mi őt jogilag megilleti, pénzzel kell megvásárolnia, pénzzel kell megfizetnie ?« Csodálatos, nyolcz év óta megváltozott a dolog. Sándor Pál: Rendkívüli viszonyok ! Lengyel Zoltán : Akkor az volt a függetlenségi álláspont, hogy gazság, hogy pénzen fizesse meg az ország a jogát; ma az az álláspont, hogy még külön meg kell fizetnie azt, a mit elvettek tőle. És ez az álláspont. . . Markos Gyula (közbeszól). Lengyel Zoltán: Igen jelentékeny és igen nagyrabecsült képviselőtársaim erről az oldalról azt állítják, és a kiáltvány külön is hangsúlyozza, hogy nehéz helyzetben elhagyni a pártot épen olyan, mintha a katona elhagyná a tábort, mikor súlyos .feladat vár rá, olyan, mely kétségtelenül elitélésre érdemes és a nemzet sújtó ítélete Ítélni is fog felettük. Ismét Kossuth Ferenczre hivatkozom, mikor azt állítom, hogy ellenzék nélkül az osztrákkal szemben nem lehet kivívni semmit, és hogy a kvótának minél nagyobb ellenzése következik a függetlenségi álláspontból még akkor november k-én, hétfőn. is, mikor nem tudja annak keresztülvitelét megakadályozni. Azt mondotta Kossuth Ferencz: »Pártunk feladata az, hogy elveink sziklatalaján szilárdul megálljunk . . .« Gr. Batthyány Tivadar: Legyen egész nyugodt, meg is állunk. Lengye! Zoltán : Hiszen annak én örvendek legjobban, akkor egy táborban vagyunk. Bocsánatot kérek, ismételten kijelentem, nekem egyetlen egy reflexióm sincs, csak Kossuth Ferencznek vannak reflexiói, a függetlenségi párt mai állásj)ontjával szemben. De folytatja tovább (olvassa) : >>Elvi álláspontunk jelzésén kívül pártunknak a jelen esetben más hivatása is van. Az egyik az, hogy lehetőleg hátráltassuk azt, hogy a kvóta felemeltessék, vagy ha ennek hátráltatása lehetetlen, legalább a felemelése ne legyen hosszú időre biztositható. Másik feladata pártunknak, hogy megmutassa az osztrákoknak, hogy Magyarországon a kvóta felemelését könnyű szerrel keresztülvinni nem lehet.« Sándor Pál : Dehogy nem ! Lengyel Zoltán : Tehát akkor az volt az álláspont, hogy ha már nem lehet megakadályozni, ellenezzük, ha lehet, ma az az álláspont, hogy szökevény az, a ki nem szavazza meg a kvótát. Azután így folytatja Kossuth Ferencz (olvassa) ; »Ez utóbbi bizonyítására annál nagyobb szükség van, minél többen vannak a kormánypártban olyanok, a kik midőn megválasztattak, a kvóta felemelése ellen határozottan állást foglaltak, pedig készek azt megszavazni. Ha az a meggyőződés kap lábra az osztrákok között, hogy elég a magyar kormányt valamire megnyerni, még akkor is, ha az ország érdekei ellen van és a többség, bármiként is nyilatkozott azelőtt, mindjárt az uj álláspontra áll és nem akasztja meg a kormány kizökkent szekerét, akkor csakugyan szomorú kilátásai vannak a magyar hazának.* Sándor Pál: ügy is volt! Lengyel Zoltán : Ezt mondotta Kossuth Ferencz. Nem tudom, hogy a beszéde ugyanez volt-e, de Szatmári Móricz így adta ki. tehát hitelesnek kell tartanunk. Azt mondják, hogy a kvótát fel lehet emelni. Azt mondotta erre Kossuth Ferencz (olvassa) : »Magyarország kvótáját, ha a közös vámterület fentartatik, le kell szállítani. Ellenben egyetlenegy alapos érvet sem lehet felhozni a kvóta felemelése ellen.« Ez természetes volt akkor, de ma nem a kvóta arámba, hanem a kvóta elve maga az, a mi a párt elveibe ütközik. Ennélfogva, ha kicsiny a kvóta vagy nagyobb a kvóta, az mindegy, sőt annyira mindegy, hogy a kicsi kvóta a párt elvébe ütközik, a nagy kvóta nem ütközik a párt elveibe, mert azt megszavazni hazafias kötelesség és csak számítás dolga, hogy mily előnyöket vásárolunk vele, milyen mérvű hátrányokkal szemben. Vagyis a pofon nem hiba, a becsületsértés, a lopás sem, de ha valaki nagy pofont ad, vagy nagyon sokat lop, az már becsületes. Kicsi kvóta tehát a párt