Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

138 208. országos ülés 1907 november 4-én, hétfőn. pitása kellett volna, hogy alapfeltételét képezze a tanítói törvényjavaslatnak, ugyanúgy az egyházi szervezetnek a rendezése, az egyházak megállapodásai kellene, hogy alapfeltételét képezzék a kongrua rendezésének. És a mint ezen alapfeltételek betartása nélkül a magyarságnak rovására van — bár jó intenczióval, mert én ezt gr. Apponyi Alberttől elvitatni sohasem akarom — a jó intenczióval elfoglalt álláspont és végrehajtott törvényjavaslat is, ugyanúgy be akarom mutatni, hogy a függetlenségi politikának is megvannak a maga alapfeltételei, a melyeknek betartása nélkül, a mely alapfeltételek és munkák elvégzése nélkül nemcsak hogy nem megy előre ez a párt a politika terén, hanem ellenkezőleg, a mint azt a következmények mutatják, teljes mértékben visszafejlődik. Engem ebben a kérdésben animózitás nem vezet; én senkivel szemben személyes térre nem megyek ; én tisztán elvi alapon harczolok és meggyőződésemet követem. Ha nem ez lenne meggyőződésem, szivesebben lennék a függetlenségi párttal egy állásponton. Sokkal szivesebben, mint vagyok ellene. En azokat az időpontokat jelzem életem és politikai működésem jó időszakaiul, a mikor mi jó egyetértésben lehettünk. En országos érdeknek tartom és nagy, országos érdekekkel bizonyítom is, hogy helyesen jártam el, a mikor külön álláspontot foglaltam el. (Mozgás.) Bizonyítom ezt a lefolyt idővel ; bizonyítom az előzményekkel. T. képviselőház ! A mikor én a függetlenségi pártnak tagja lettem, egy adott programmot találtam magam előtt. Ez az adott programm megvolt a programmpontokban. De nem volt meg a keresztülvitelnek előkészítő munkájában és szervezetében. Azt hiszem, nem veszi senki sem tőlem rossznéven, hogy én ezt az alapgondolatot végigvittem, kiegészítettem, hogy megtanultam ennek összes előzményeit, hogy megtanultam és lelkembe szívtam a függetlenségi politika érvényesítésének és keresztülvitelének gondolatát, lehetőségét és eszközeit. Én ezen gondolataimat a sajtóban és másképen kifejtettem, elejétől végig. Engem mindig ez a gondolat vezérelt és ez fog vezérelni ezután is, mert egy politikai programmot nem lehet felállítani ugy, hogy az ember annak keresztülvitelében ne higyjen és keresztülvitelére kezdettől fogva meg ne tegyen mindent. Többek közt azt hirdettem, hogy a függetlenségi programm keresztülvitele nem parlamenti harczokat igényel. Ha csak parlamenti szavazás kérdése volna, akkor már régen meglenne az önálló hadsereg, az önálló magyar külképviselet, az önálló vámterület és meglenne még a külön magyar bank is, mindenféle formula nélkül. De hát mindez nem parlamenti harczot igényel, mert a kikkel szemben állunk, azok nem parlamenti ellenfelek. A mi ellenfeleink a németség a maga egész tömegében, beleértve a nagynémetséget: a német birodalmi németséget és Ausztriát is. Ellenfelünk a császári hatalom és ellenfelünk az egész osztrák összbirodalmi szervezet. Ezek mind hatalmi szervezetek. Ezen hatalmi szervezetekkel, bár alkotmányos küzdelemben csak hatalmi szervezet alapján lehet megküzdeni. A függetlenségi politikának tehát alapja és alfája a szervezés. Alapja és alfája a politikai szervezésnek olyan mikéntje, a mely hatalmat is ad a pártélet kezébe, a mely a függetlenségi politika összes előkészítő kérdéseit a maga erejéből keresztülviszi, a mely tehát az országot közgazdaságilag fejleszti, a nemzetiségekkel szemben a magyarságot megerősíti és olyan hatalmat ad a pártélet kezébe, a melylyel az osztrákokkal szemben is megfelelő ellenfélként tud kiállani. Hogy megfelelő ellenfél legyen, erre nem szükséges 80,000.000 magyar ; nem szükséges 300.000 főből álló hadsereg és nem szükséges egy uj császári ház. Elégséges a magyarságnak oly szervezése, mint a minőt a románság a románok körében véghez visz. Semmivel sem több ennél. Elégséges, hogy a képviselő össze legyen forrva az ő népével; hogy a képviselő ura legyen az ő népe közgazdasági életének ; hogy a magyarságnak kultúrája és kultúrájának előbbrevitele szintén ilyen egységes szervezés utján történjék. Mindez elégséges. Mert hiszen mi nem azt akarjuk, hogy a, németséget kiszorítsuk a világból vagy hogy kiszorítsuk csak a maga területéről is. Mi csupán azt akarjuk, hogy Magyarországon a magyar legyen az ur ! T. képviselőház ! Ezen. előkészítő munka nélkül csinálni a függetlenségi harczot: kész veszedelem és kész bukás. Ezen előkészítés nélkül a hitetlenség terjed el a pártéletben, mert minden alkalommal látni kell, hogy nem tud kivívni semmit és mert látni kell, hogy folytonosan tért vészit. Ebből következik, t. képviselőház, hogy igenis, annak a gondolatnak meg kell valósulnia, hogy a függetlenségi pártnak az egész vonalon le kell a maga elveiről tenni és vissza kell térnie oda, a hol volt 1867-ben, hogy öt-hat-hét vagy nyolcz ember vegye ismét kezébe a zászlót és kezdje el újból, elölről a harczot — mintha semmi sem történt volna eddig. Azzal a különbséggel, hogy ma már egy csalódott néppel és egy kipróbált harcz után kellene ezt kezdeni, tehát sokkal kevésbbé hinne minden ember és a párt sokkal kevésbbé lenne képes 30 esztendő alatt akkora erőt tömöríteni kezében, mint a mekkora erőt kezébe tudott venni ez a párt az elmúlt 30—40 esztendei harcz alatt. Ez volt az az alapvető különbség, a mely a függetlenségi párt közt és köztem elejétől fogva fennállott; ez köztünk a különbség ma is, semmivel sem több. Én azonban a következmények szerint, a melyek e gondolat el nem fogadása folytán bekövetkeztek, nem osztozhatom a függetlenségi párttal, de ellenfele se vagyok. Egyszerűen senki sem Írhatja az én számlámra és én írom a logikai következmény számlájára azt, a mit már előre, esztendőkkel ezelőtt kifejtettem és megírtam: