Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

132 208. országos ülés 1907 november k-én, hétfőn. Babics LyÚba (horvátul beszél. A beszéd végén taps a horvát képviselők padjain :) Csizmazia Endre jegyző: Lengyel Zoltán. Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Midőn a felhatalmazási törvényj avaslat tárgyalása alkalmával felszólalok, csupán két kérdéssel akarok foglalkozni. Az egyik a nemzetiségi kérdés azon vonatkozásban, a melyben itt a t. ház szine előtt a tegnapi, a múltkori és az azelőtti üléseken tárgyaltatott, a másik jDedig a kiegyezés kérdése a függetlenségi politikával kapcsolatban. A kormány ezen irányú politikájával — egyelőre egyébbel nem foglalkozva — akarom indokolni azon bizalmatlanságot, a mely oka annak, hogy ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom. T. képviselőház ! Végighallgattam azt a szóharczot, a melyet Lukács László és báró Bánffy Dezső képviselő urak itt a házban egymással folytattak. Lukács László képviselő ur a béke olajágával jött ebbe a parlamentbe, báró Bánffy Dezső képviselő ur pedig a harcz zászlaját lobogtatta. De azt hiszem, t. képviselőház, hogy igy fogva fel a kérdést, ez egyáltalában nem állhat meg, mert a nemzetiségi kérdés mai állajaota szerint Lukács László képviselő urnak nincs igaza akkor, midőn azt mondja, hogy ő békét hirdet és békét akar, viszont báró Bánffy Dezső képviselő urnak intenczióival tökéletesen egyetértek és részemről nem helyeselhetem a nemzetiségi kérdésben azt a politikát, a mely csak ennyit kivan és csak ennyit tesz. Hogy ezt megvilágíthassam, vissza kell térnem Lukács László képviselő urnak egy kijelentésére, ö azt mondotta (olvassa) : »Mi nagy köszönettel tartozunk báró Bánffy Dezsőnek« — miniszterelnöksége idejében kifejtett — »politikai működéseért, mert azon korszak volt az, a mely épen az ő, a haza legszentebb érdekeit veszélyeztető politikája következtében minket úgyszólván életre, önvédelemre támasztott.« T. ház ! Bár az akkori igen t. kormányelnök urnak egészen más volt az intencziója, a következményekben Lukács László képviselő urnak van igaza és pedig azért, mert az akkori politikának iránya változtatta meg a nemzetiségi politikának addig követett irányát. A nemzetiségi kérdés tekintetében mostanig már négy korszakot kell megkülönböztetni. Az első korszak az volt, midőn a nemzetiségeknek Magyarországon semmi joguk sem volt; midőn a nemesség foglalt le minden jogot, midőn tehát a választói jog nem illette meg őket ;* midőn a földbirtok sem volt az övék, hanem csak jobbágybirtokok voltak az ő kezükön, a melyek révén nagyobb befolyást nem gyakorolhattak. Abban az időben tökéletesen elegendő volt ez a jogállapot a magyarság jogainak megvédésére. A későbbi korszakban, mikor a nemességnek előjogai megszűntek, akkor az eddigi állapothoz hozzájárult — hozzá kellett járulnia — a közigazgatás, hogy a nemzetiségek a magyar államnak a dolgát ne zavarhassák. A nemzetiségi kérdésnek ez a közigazgatás által való elintézése volt a legsilányabb állapot, mert hiszen kénytelen volt a közigazgatás mindenféle rendszabályokhoz nyúlni, hogy a nemzetiségek meg ne mozdulhassanak. A harmadik állapot, mikor a nemzetiségeknek már joguk is volt, szavazati joguk volt és némely kerületben a többség megillette őket. Akkor a választási eljárás hozzájárult ahhoz, hogy ne érvényesülhessenek. Ez a választási eljárás, mivel a szavazatok többsége megillette bizonyos kerületekben a nemzetiségeket, ismerjük, hogy milyen eszközökkel érvényesítette a magyarság uralmát. Ez ideig nem volt nemzetiségi politika, a nemzetiségiek részéről csak nemzetiségi többség volt bizonyos helyeken, és nemzetiségi néparány. A múlt század utolsó évtizedéig, a kilenczvenes évekig bizonyos politikai szervezete keletkezett a nemzetiségeknek, a melynek feje a nagyszebeni komité volt. Ez a komité működését főkép arra fektette, hogy a románság érdekeiért szóharczokat, politikai harczokat, hirlapi harczokat folytatott és ezeket a harczokat ugy tüntette fel, mint az egész románság érdekében valót és igyekezett ezáltal magának nemcsak ideben talajt teremteni, hanem Romániában is segitséget szerezni. A nemzetiségi komité működése lármás volt, de teljesen eredménytelen, mert a mikor a memorandum felmerült és a memorandum-kérdés nagyon is felszinre hozta a román kérdést, akkor az akkori minisztérium nagyon szükségesnek találta, hogy közigazgatási utón belenyúljon a kérdésbe és a nemzetiségi komitét feloszlatta. Abban igaza van Lukács László képviselő urnak, mikor azt mondja, hogy a komité feloszlatása volt az a tény, a mely őket életre és önvédelemre hivta, és a mely megváltoztatta politikájukat. A nemzetiségek eddig politikai szervezetet képeztek, de a komité feloszlatásával közgazdasági szervezetté alakultak át. Czéljaikban nem változtak meg, de eszközeikben és alkotásaikban, valamint szervezetükben megváltoztak, és pedig nem az ő kárukra, hanem a magyarság rovására. Ekkor kezdték el a nemzetiségi bankok felállítását és a nemzetiségi bankok felállításával az a szervezet létesült, a mely ma egész Erdélyt behálózza, a mely ott a magyarsággal szemben a leghatalmasabb eszközt nyújtja nekik. Ez a közgazdasgái hálózat, hogy milyen erős, mutatja az, hogy a legutóbbi esztendőkig összesen 80 pénzintézet alakult és 99 millió korona aktívával rendelkezik. Ezen pénzintézetek 1905. évben igazgatási költségekre, személyi kiadásokra 14,600.000 koronát fizettek, osztalék gyanánt pedig 11 millió koronát adtak ki. A román közgazdasági szervezet háta megett álló liga, — nem a romániai, hanem a magyarországi liga az — a mely a románság egész intelligencziáját egybefoglalja és vezérli. Ezen közgazdasági szervezet és a kulturális szervezetek ennek csak eszközeit képezik. Mit czéloznak ezen intézmények ? Azt czélozzák, elsősorban, hogy a románság intelligencziáj a a román