Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-207

207. országos ülés 1907 október 31-én, csütörtökön. 123 T. urak! Vagy megértik Horvát-Szlavonországok területén, hogy ők a magyar állam kiegészítő részei és az állami közösséget és az állami egységet semmiféle részletében, még az iskolákban való tanítás, még a szabad tanítás teóriájának rendjén sem támadhatják meg, (Elénk helyeslés.) vagy pedig kénytelenek lennénk azt mondani, hogy az a terület egy forradalmi teriilet, (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés.) amely az állami egység, az állami közösség rovására jogokat követel és akkor ezen forradalmi területtel és az ezen területen lakókkal szemben érvényesíteni kell az állam erejét. (Élénk helyeslés és taps balról.) Erejét, ha lehet, a törvény keretei között és ha nem lehet, ugy a törvények felfüggesztésével. (Élénk helyeslés és taps balról.) Jöjjünk tisztába, t. urak, azzal, hogy ez a kérdés nem lehet máról holnapra való alkudozás kérdése, ez a kérdés a jövő kérdése, a melylyel számolni kell. (Helyeslés és éljenzés.) T. ház ! Sokkal többet és többről beszéltem, mint a mit akartam, de meg kellett ezt tennem . . . Kmety Károly: Jól tette ! (Helyeslés.) B. Bánffy Dezső: . . . részben azért, mert tegnap felhivattam erre, részben mert ma közbeszólások által kényszerittettem rá. T. ház ! A boldog feltámadás reménye alatt, mint Lukács képviselő ur mondja, én nem nyugszom. A boldog feltámadás reménye politikai vonatkozásban engem semmiesetre sem kecsegtet, mert nem ugy alakultak a viszonyok, hogy rám szükség lehessen vagy hogy én érvényesülést keressek. De azt hiszem, még a sírban nyugvó is felemelheti intő és figyelmeztető szavát, hogy lejtőre ne menjünk a nemzeti állam kiépítése tekintetében és ne engedjük magunkat mézesmázos . . . Ugron Gábor: Fenyegető ! B. Bánffy Dezső:... barátságot igérő, de barátságot nem nyújtó szavakkal félrevezettetni, mert hä ezt teszszük, akkor el vagyunk veszve, akkor a probléma nincsen megoldva. Már pedig ha a magyar nemzeti állam kiépítésének problémája nincsen megoldva, akkor a magyar nemzeti államnak jelene talán van, de jövője nincsen. A törvényjavaslatot elfogadom. (Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps.) Lukács László: Személyes megtárnadtatás czimén kérek szót. (Zaj. Halljuk ! Halljuk I) Elnök : A képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. A képviselő urat illeti a szó. Lukács László : T. ház ! íme, szavakban és élő testben látom megtestesülve szemeim előtt azt, a mit tegnap szerény beszédemben kötelességemnek tartottam itt felemlíteni: hogy bizonyos politikai szólamok, bizonyos politikai eszmék, szavak elferditése következtében olyan politikai irányzatokat akarnak Magyarországon megállapítani, a melyek lehetetlenné teszik . . . (Felkiáltások : Ez nem személyes kérdés! Halljuk! Halljuk !) Elnök: Ne méltóztassanak valamennyien elnökölni akarni. Itt van az elnök. Kötelességszerűleg vizsgálom, hogyan akarja a képviselő ur szavait folytatni és a konzekvencziákat levonni. Lukács László: Ne méltóztassanak engem a mondat közejsén megállítani. Méltóztassanak méltányolni, hogy ha Magyarország képviselőházában, Magyarországnak ezen diszes törvényhozó testületében egy ember a legszentebb érzelmeiben, a hazafiság érzelmében, támadtatik meg . . . (Nagy zaj. Ellenmondások.) Olay Lajos : Nem hazafiság ! Gyalázatos hazaárulás ! (Nagy zaj.) Elnök (hosszasan csenget) : Csendet kérek, t, ház ! Ifj. Madarász József: Nem választották volna meg, ha így beszélt volna a kerületben ! (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék báró Bánffy Dezső képviselő ur beszédének azon passzusára áttérni, a melylyel személyében támadtatott meg. (Helyeslés.) Lukács László : Igenis, de hiszen épen ebben rejlik a támadás és valamint eddigi személyes rnegtámadtatásaini, ugy ezen részemről meg nem érdemelt közbeszólások által sem fogom magamat eltántorittatni hazafias érzületemben és azon ragaszkodásomban, a melylyel szeretett hazám, Magyarország iránt viseltetem. (Derültség balfelől. Zaj a bal- és jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Nem hallom a szónokot ! Lukács László : Megtámadtak engem személyemben és személyes vonatkozásban, p. o. olyan tények állításával, a mely tények, ha igazak volnának, (Zaj a baloldalon.) képesek volnának a t. báz egyes tagjaiban azt az eszmét és meggyőződést igazán megerősiteni, hogy a b. Bánffy Dezső t. képviselőtársam által felhozott nehéz vádak valóban igazak és alaposak. (Felkiáltások balfelől: Persze, hogy igazak ! Ugy van ! Zaj. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Azt mondja p. o. hogy a nemzeti zászlót választások, vagy nem tudom miféle nyilvános alkalmak idején nem akarják használni, perhorreszkálják. (Zajos felkiáltások a baloldalon : Ez nem személyes kérdés !) Elnök : Az a körülmény, képviselő ur, hogy mások nem használják a nemzeti színű zászlót, nem a t. képviselő urnak személyes ügye. Ez nem megtámadása a képviselő urnak ! (Helyeslés.) Lukács László : De hiszen azt mondja, hogy én sem használtam nemzeti zászlót. (Élénk derültség és zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Hencz Károly: Hiszen azt ugy is tudják, hogy maga nem használta. (Folytonos zaj a balés jobboldalon.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, hogy méltóztassanak csendbe! lenni, mert a csendet és rendet a házban okvetlenül fenn kell tartanom és különben kénytelen lennék az ülést felfüggeszteni. Sokkal hamarább túlesünk a kérdésen, hogy ha a képviselő urnak legalább egy pár szavát 16*