Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

206. országos ülés 1007 október 30-án, szerdán. 109 T. ház ! Sajnálom az esetet, sajnálom annál is inkább, mert egészen bizonyos, hogy azok, a kik ott elvéreztek, jóhiszemű, tisztességes fanatikus emberek, a kiket félrevezettek. (Ugy van ! Ugy van ! Taps. Zaj a közép hátsó padjain. Halljuk ') Magáról az esetről a jelentések egybehangzólag a következőket mondják: A mikor megérkezett a fogat, a melyben a szolgabiró, azután két pap volt, akkor a nép elébe állt és nem akarta beereszteni a községbe. Á jelentések szerint — a mint eddig áll a dolog — a nép a lovakat megfogta, a csendrőöket támadta, a fegyverekhez nyúlt és kőzáporral fogadta a papokat. (Nagy zaj.) Ez az eddigi jelentések egybehangzó állítása. Mikor pedig a csendőrök fegyvereit megragadták, akkor nem a szolgabiró, hanem a csendőrtiszt elrendelte azt, hogy lőjjenek azokra, a kik őket támadják. Nem sortűz rendelteit el, hanem egyéneknént lőttek a csendőrök azokra, a kik ott az első sorban voltak és őket megtámadták. (Zaj.) így áll az eddigi tényállás. Nem tudom, hogy a vizsgálatnak, a mely máris folyik, minden részlete igy fog-e beigazolódni, vagy nem. Ha igy fog beigazolódni, akkor vállalam a csendőrség eljárásáért a felelősséget ,• (Helyeslés.) akkor az nem hibáztatandó, mert másként nem tehetett. (Igaz ! ügy van I) Az állam rendjét tartozik megóvni, ez szigorú kötelessége. (Igaz ! Ugy van !) És ha megtámadják akkor, mikor a mások életét is védi, köteles fegyverhez nyúlni. (Igaz I Ugy van!) Minden visszaélést szigorúan meg kell büntetni ebben az esetben is és más esetben is. Hanem a fegyver jogos használatát meg kell védeni, meg kell engedni, mert másképp az állam rendjét fentartani lehetetlen. (Igaz! ügy van!) De azt mondottam, hogy a t. kéjaviselő ur és a hozzá közel állók azok, a kik a népet félrevezették és a népet ilyen lelkiállapotba hozták, hogy ilyen szomorú és igazán tragikus eset történt. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ilyesmit könnyelműen nem lehet állítani. A mikor emberek életéről és azért való felelősségről van szó, jól meggondolom azt a szót, a mit mondok. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van a kezeim között például a képviselő ur lapjában megjelent czikk, a mikor a belényesi választás történt. Akkor, eltekintve attól a számos izgatástól, a melytől csak ugy hemzseg ez a lap, (Élénk helyeslés és felkiállások : Minden héten!) eltekintve a legrendszeresebb izgatástól, (Igaz! Ugy van!) ebben a lapban egyenesen, mintegy a vérengzésre szólittatik fel a nép. (Igaz! ügy van !) Mert mit mond ez a lap ? A belényesi választás után azt mondja — és itt megjegyzem, hogy a czikknek már a czime is jellemző, a czime : »Tovább már nem várhatunk.« — a czikk ezt mondja (olvassa.) : »Csakhogy a románok nem sajnálnak egy kis vért és a vége az lett, hogy ez a nemzet — t. i. a román — győzött is, mi tótok pedig szerény nép voltunk. Verekedésre nem vetemedtünk, ezért rosszabb a mi helyzetünk a románokénál. (Nagy mozgás és zaj.) Azt mondja tehát, hogy azért rosszabb a tót népnek a helyzete, mert fél a vérontástól. (Nagy zaj c's mozgás.) Hát nincsen ebben felhívás arra, hogy ne féljen? (Élénk helyeslés.) Igy irnak ezek a lapok. És ha így irnak, a képviselők nevében, akkor ne csodálkozzunk, hogy az a jóhiszemű nép félrevezetteti magát, hogy akkor belemegy oly tényékbe, a melyekért azután ő szenved és nem a t. képviselő urak. (Elénk helyeslés. Ugy van! taps.) Azt a népet, a mely bizik a t. képviselő úrban és pártjában, beleviszik a legnagyobb katasztrófába. (Igaz! Ugy van!) Beleviszik abba, hogy e földről, a hol a legjobb megélhetése volna, megszökik és beleviszik abba, hogy itt, a hol szeretettel környezik, ily eseményeknek van kitéve. (Elénk helyeslés.) Ezek után, azt hiszem, röviden megadhatom válaszomat. Ez abban áll, hogy ámbár a vizsgálatot szigorúan fogom folytatni és a mennyiben a vizsgálat más eredményre vezetne, mint ezen mostani jelentések adatai, a megtorlástól természetesen nem fogok visszariadni; de a mint most áll a dolog, semmi szükségét sem látom annak, hogy azokat a tisztviselőket felfüggeszszem, a kik résztvettek ebben a dologban, mert a szolgabiró ott volt ugyan, de sem ő el nem rendelte a tüzelést, sem semmi más beleavatkozás a tisztviselők részéről nem történt. Igy tehát a t. képviselő urnak sem ezt, sem többi kívánságait teljesíteni nem fogom, (Általános helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti még a szó, Hodzsa Milán: T. kéjDviselőház! (Mozgás.) Mindig rosszul jár az a politika, mely azt tételezi fel, hogy akármily felfogás, akármily izgatás . . . (Zaj. A szónok szavai n°m hallhatók.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Hodzsa Milán: Ezt a szót töröljük ki a politikai szótárból. Ott, a hol eszmékről van szó, izgatásról szó nem lehet, (Zaj.) Ugron Gábor: Ez is eszme? Ez útonállás! Hodzsa Milán: Kötelességem utalni arra, hogy az izgatásnak sehol a világon gyümölcse nem lehetne, ha az elégedetlenségnek nem volna meg az oka. (Nagy zaj.) Tudja azt a miuiszter ur, tudja a képviselőház minden tagja, tudják a képviselő urak ellenzéki korukból, hogy a közigazgatás Magyarországon annyira szükségeli a reformot, hogy ha meg nem refoimáltatik, akkor további bajok kútforrása lesz. (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék a tárgyhoz szólni. Ugron Gábor: Lelketlen izgatókról van szó! Hodzsa Milán: A belügyminiszter ur vála-