Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

106 206*. országos ülés 1907 október 30-án, szerdán. Zboray Miklós: Micsoda formában ? Vagy sortűz volt. vagy nem sortűz ! (Zaj. Halljuk I Halljuk !) Hodzsa Milán: . . gyors egymásutánban következő négy sortűz formájában történtek. A müvelet néhány pillanatot vett igénybe. (Halljuk ! Halljuk !) Informáczióm arra is kiterjed, t. képviselő urak, a mit egy közbeszólás alakjában méltóztattak felhozni, hogy t. i. a főszolgabiró kocsijában ülő főszolgabírói szolgát valaki a tömegből egy kővel eltalálta. (Felkiáltások halj elől: Véletlenül, ugy-e ? Mozgás és derültség. Zaj Elnök csenget.) A csendőrök pontosan czéloztak. Az a kilencz ember, a ki elsőnek esett el, gyorsan megvívta az utolsó tusát. (Mozgás és zaj a baloldalon és jobbjelől.) Csitáry Béla : A népet veszedelembe kergetik, de önök biztonságban vannak ! Hodzsa Milán : Legyen nyugodt a képviselő ur, én már állottam a csendőrök puskája előtt; már rám is emelték a puskát és én meg nem hátráltam. Csitáry Béla : De a felizgatott nép is ott maradt! Hodzsa Milán : Tetszett volna engem értesiteni. Biztosithatom, hogy mindent elkövettem volna és megmentettem volna a népet a vérengzéstől. (Mozgás és zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Zlinszky István: A saját maga becsületét mentette volna meg a pofonoktól ! Hodzsa Milán : A vérengzés eredményét nem fogom itt előadni, mert fel kell tételeznem, hogy az amúgy is tudva van. A négy-öt lépés széles ut akkor, a mikor az orvosok odajöttek, borzalmas képet tárt fel. A tetemek arczra borulva feküdtek porban és vérben. (Zaj.) Némelyeket a kerítéshez és az iskolaépület lépcsőjéhez rögzített a golyó, megint mások a távolban, a mezőn voltak elterülve. A négy pap, a ki jelen volt, rögtön a vérengzés után, a nélkül, hogy tovább igyekezett volna behatóim a községbe, kocsin elhajtatott. A szolgabíró a művelet után őrjáratot küldött ki a faluba, maga pedig Rózsahegyre sietett és onnan katonaságot küldött. A katonaság féltizenkettőkor már Csernován volt. Egy tiszti- és egy magánorvos féltizenkettőtől félháromig kötözték be a sebesültek sebeit. Este hét órakor a lőcsei gyalogezredből érkezett Csernovára katonaság. Előadtam a tényállást ugy, a mint informálva vagyok. Most leszek bátor felhozni egyes körülményeket, a melyekre nézve informáczióim a félhivatalos közlésekkel homlokegyenest ellenkezők. (Halljuk !) Csernován ez idő szerint a rózsahegyi törvényszék vizsgálóbírója, egy szavazó bíró és egy pozsonyi tábornok közbenjötte mellett egy hadbíró vezetik a vizsgálatot. Azon információk szerint, a melyeket félhivatalos informáczióknak tartok, a nép csernován kőzáport indított volna a jövevények és a csendőrök ellen. (Zaj.) Idézem a lapokat. Dorongokkal és fejszékkel esett neki a nép. Egy csendőrnek a fejét hasították be, több csendőrt pedig megsebesítettek. Fontosnak tartom ezt a körülményt, mert ha ez tényleg megtörtént, akkor a provokáczió a nép részéről indult volna ki. Ezért érdeklődtem a vizsgálat eredménye után és a következőket tudtam meg. A négy pap közül senki sem sérült meg, daczára annak, hogy a lapok szerint megsebesült volna Pázunk és állítólag Fischer is. A csendőrök közül, a kikre állítólag dorongokkal és kövekkel rohant a nép, nem sérült meg egyetlen egy sem, csak egy kapott a homloka táján az arczán egy horzsolást, (Felkiáltások : Mitől ?) a mely horzsolást dr. Polgár tisztiorvos ott a helyszínén angol flastrommal ragasztott be. Egy további hir azután a következőketmondja: a csendőrök nem sortüzet adtak, hanem dulakodás után használták a fegyvert. Állítólag a csernovaiak támadtak volna rá a csendőrségre. Emberember ellen küzdött. így szólnak a híradások, ugy, hogy azután a csendőrök önvédelemből, vezényszó nélkül és rendszertelenül használták fegyvereiket, sőt arról is szóltak a híradások, hogy a parasztok egyes csendőröknek a szuronyait fogták volna meg. Egy hang (balfelől) : Hlinka öcscse! (Zaj és mozgás.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Rendreutasítom a közbeszóló képviselő urat. Hodzsa Milán: Hogyha támadásról, vagy tülekedésről lenne szó. nyilvánvaló, hogy ezen ember- és ember közötti harczban néhányan megsérültek volna, vagy a parasztok, vagy a csendőrök közül. Most már, miután a csendőrök között eltekintve az egytől, sérült, a mint előhoztam, nincsen, a nnak is csak egy bőrhorzsolás volt a homlokán, a melyet angol flastrommal ragasztottak be, és hogyha a többi csendőrök nem sebesültekmeg, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) ebből csak az következik, hogy a parasztok részéről támadás és verekedés nem történt. A tülekedésnek kell, hogy valami jele, vagy bizonyítéka a sebesülésnek legyen a halott vagy a sebesült testén, mert sérülés nélkül ilyen tülekedések nem szoktak végbemenni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A vizsgálat azonban kiderítette, hogy a halottak egyikén sem találtatott vágott, vagy szurott sebnek a nyoma sem. Még csak az ütlegeli nyomát sem lehetett látni, egyetlen egy sebesült testén sem. Megjegyzem, hogy azoknak a számát, a kik csak könnyebben sebesültek meg és a kik a helyszínéről elmenekültek, nem tudom., csak a halottak neveivel szolgálhatnék. (Zaj és közbeszólások.) Én a tényállást előadtam és ebből ki nem tűnik, hogy valakit felszólitottak, vagy rendreutasítottak volna. Tudom, hogy a lapok hírei szerint a szolgabíró állítólag rendre intette, rendre utasította a népet. Mondom, az én informácziómból ez ki nem tűnik. Ha valaki jobb mformácziót tud, köszönettel veszem. Ha a szolgabíró tényleg rendre is utasította a népet, a miben nincsen okom kételkedni, ha a miniszter mondja, akkor az a szolgabíró hiába utasította