Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

74 194. országos ülés 1<J()7 Julius 9-én, kedden. biró. A szénbányák elfogadták ebben a minőségben a kereskedelemügyi minisztert. Bekövetkezett, t. liáz, az az eset, hogy tényleg — sajnos — a salgótarjáni, petrozsényi, tatai, bányákban sztrájk ütött ki. Tételről tételre bányakapitánysági bizonylatokkal beigazoltatott, hogy az akkori sztrájk következtében lényeges munkabéremelkedés állott elő; kimutatták, a tárgyalások során, hogy pl. egyetlenegy bányánál egy évben 800.000 koronát tett ki az a plus, a melyet ennek következtében fedezni kellett. Ennél fogva a bányák éltek azon jogukkal, hogy a szerződést 1907 márczius 1-én 1908 márczius 1-ére felmondhassák. Ez a tényleges helyzet, s a kormánymi nisztertanáesi határozattal mérlegelvén ezt a kérdést, arra a meggyőződésre jutott, hogy be lévén bizonyítva az az eset, a mely a szerződésben kikötve volt, a felmondást 1908. évi február 28-ára elfogadta. Ennélfogva ez a kérdés mai helyzete és miután t. barátom azt is méltóztatott emliteni, hogy nem szállitanak a bányák, a mikor a szénárak magasabbak, ez is vizsgálat tárgyát képezte a restancziák elbírálásánál, a melyekkel az egyes bányák hátramaradtak a szállítást illetőleg és beigazolást nyert, hogy a bányák a sztrájk után is azt a mennyiséget szállították százalék szerint az államvasutaknak, mint azelőtt, de mert, fájdalom, csökkent a termelésük, nem szállíthatták mindazon mennyiségeket, a melyekre az államvasutaknak szükségük lett volna. Egy másik oka annak, hogy a szénbányák hátralékban maradtak, — és ez azután már nem a szénbányákat terheli, hanem az államvasutakat — a vaggonhiány, a mely beigazoltatott. Maguk az államvasutak is kénytelenek voltak elismerni napról napra, tételről-tételre, hogy a bányák által rendelt kocsik és az államvasút által küldött kocsik milyen arányban voltak, minélfogva a bányák ebben a tekintetben igazoltattak. Marad egy csekély dificrenczia, a mely pénzértékben kifejezve az összes bányákat illetőleg körülbelül 700.000 koronát tett volna ki, a mely azonban onnan származott, hogy az államvasutak kötelességszerűleg a legrigorózusabban a sztrájk tényleges napjait vették számításba, de nem vették figyelembe a sztrájk előtti és a sztrájk utáni mozgalmakat, vagyis azt, hogy a sztrájk előtti izgalmak következtében csökkent a termelés ép ugy, mint a sztrájk befejezése után is mindaddig, a mig a normális viszonyok helyreállottak. Ez képezte azt a differencziát, melyet ki kellett egyenliteni. Ez a szénkérdés mai állása. Azt hiszem, méltóztatnak ebből látni, hogy teljesen korrekt, teljesen kifogástalan a kormány eljárása ebben a kérdésben és én nagy köszönettel tartozom t. barátomnak, hogy alkalmat adott arra, hogy ezt a kérdést a ház és az ország színe előtt tárgyalhattuk és felvilágosíthattuk. És lia még hozzáteszem, hogy minisztertanácsi határozattal újból biztosíttattak a szerződések valami méltányos árfeleineléssel, a mi azonban még mindig messze hátramarad amaz árak mögött, a melyeket akár a hazai magánvasutak, akár az osztrák, akár pedig a német vasutak fizetnek, akkor konstatálhatom, hogy egész Európában Magyarország állam vasútja használja a legolcsóbb szenet és hogy a kormány a köteles óvatossággal és elővigyázattal járt el és nem mulasztott el mindent megtenni arra, hogy az állam érdekei a bányákkal szemben a legmesszebbmenőleg megóvassanak. (Élénk helyeslés.) De nehogy ismétlődhessék a felmondás a sztrájk következtében, az uj szerződésekből ezt a passzust a kormány kihagyta és gondoskodott megfelelő kötbérekről arra az esetre, ha a szállítások nem eszközöltetnek pontosan, minélfogva a jövőben az államvasutak ezen okból ebbe a helyzetbe többé nem juthatnak. (Elénk helyeslés.) Ezek után a kereskedelmi miniszter ur nevében, ismételten bátorkodom azt a tiszteletteljes kérést intézni a t. házhoz, méltóztassék a javaslatot a közlekedésügyi bizottság szövegezésében elfogadni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Elnök: Gr. Esterházy Móricz képviselő ur 215. §. b) pontja alapján szavai értelmének helyreigazítása czimén kér szót. Gr. Esterházy Móricz: Csak pár pillanatra veszem igénybe a t. ház figyelmét, hogy kimagyarázzam hogy nem az 1881: XXXI. t.-czikk 4. §-ára hivatkoztam, a mikor azt állitottam, hogy ezen vasút engedélyezése a törvényhozásnak van fentartva, hanem hivatkoztam az 1. §-nak azon passzusára, hogy a törvényhozásnak maradt fentartva ezentúl is az olyan vasutak engedélyezése, a melyek a jelen törvény határozataitól eltérő feltételek és kedvezmények mellett lennének kiépítendők. Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Felteszem a kérdést, hogy méltóztatik-e a borsavölgyi gazdasági vasút engedélyezéséről szóló 549. számú törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadván, következik, a részletes tárgyalás és pedig először a czim. Hammersberg László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a czimet változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen I) A ház a czimet változatlanul elfogadta. Következik az 1. szakasz. Hammersberg László jegyző (olvassa az 1. §-í). Elnök: Kivan e valaki szólni? (Nem!) Ha tehát szólni senki sem kíván, felteszem a kérdést. (Halljuk.

1 Halljuk/) Méltóztatik-e az 1. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház az 1. §-t változatlanul elfogadta. Következik a 2. szakasz. Hammersberg László jegyző (olvassa a 2. %-t). Elnök: Zboray Miklós képviselő ur kivan szólni!