Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-193

193. országos ülés 1907 Julius 6-án, szombaton. ••],•) tik. Én tehát Hódy Gyula t. barátom felszólalása után is fentartom javaslatomat, mert lia más hivatali tényezők hozzájárulására van is szükség az eladáshoz, mi ezekkel a tényezőkkel csak a m. kir. minisztérium utján érintkezhetünk. (Helyeslés.) Ennek folytán azt vélem, hogy javaslatunk még arra az esetre is megfelel, ha valamely felügyelő bizottságnak hozzájárulása volna szükséges. Elnök : Felteszem a kérdést. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak-e a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások : Ellenprőbát kérünk !) Méltóztassanak most azok feláUani, kik nem fogadják azt el. (Megtörténik.) A többség a bizottság javaslatát elfogadta. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Arad sz. kir. város a magyar ipartermékek részére »egységes magyar védőj egy« létesitését és annak büntetőjogi védelmét kéri. IVIoskovitz Iván előadó : T. ház ! A kérvényi bizottság véleményes jelentésében azt javasolja, hogy ez a kérvény pártolólag adassék ki a kereskedelemügyi miniszter urnak. Azt vélem, hogy e javaslathoz semmit sem kell hozzáfűznöm a végből, hogy ezen véleményes jelentést tudomásul venni és az abban foglalt javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a kérvényi bizottsság javaslatához hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor határozatképen kimondom, hogy a kérvény pártolóan a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek adatik ki. Gr. Thorotzkai Miklős jegyző: »Az 1848/49-es honvédegyletek országos egyesülete a honvédek emlékének törvénybe iktatását kéri.« IVIoskovitz Iván előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A kérvényi bizottság jelentésében azt javasolja, hogy ezen kérvény pártolólag adassék ki a m. kir. minisztériumnak. (Helyeslés.) Az 1848-as honvédeket eddig is teljes mértékben érte a magyar nemzeti társadalomnak, mint társadalomnak és mint nemzetnek elismerése, de érte őket a koronás királyunknak elismerése is akkor, (Mozgás a baloldalon.) midőn a koronázási ajándékról az ő javukra lemondott. (Mozgás és zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Semmi okunk sincs arra, hogy tőlük azt, a mit most óhajtanak, t. i. a honvédek emlékének törvénybe iktatása, megtagadjuk. (Élénk helyeslés a bal.oldalon.) azért tisztelettel kérem, méltóztassék javaslatunkat elfogadni. (Helyeslés.) Egry Béla jegyző: Illyés Bálint! Illyés Bálint: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. háznak a legutóbbi hetekben különben is elfecsérelt drága idejét hosszasabban igénybe venni, de kötelességemmé teszi, hogy legalább röviden felszólaljak a tárgynak fontossága mellett, azon körülmény, hogy az országos honvédgyűlés engem tisztelt meg, mint talán a házban egyetlen régi honvédet (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) azzal, hogy azon kérvényt, a melyben a honvédgyűlés, az 1848-as honvédek érdemeinek elismerését és törvénykönyvbe iktatását kérelmezi, a t. ház elé terjeszszem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A mint előrebocsátottam, rövidre korlátozom beszédemet annyival inkább, mert hiszen ezen kérvény másolatai a t. ház tagjai között már néhány héttel ezelőtt kiosztattak és igy vagy azon kérvény tartalmát kell ismételnem, vagy magát azon rövid kérvényt kellene felolvasni. De annyival inkább is rövid lehetek, mert nem hiszem, hogy legyen magyar ember itt a házban vagy a házon kivül, (Halljuk ! Halljuk !) a ki a 48-as honvédek érdemeit el ne ismerné, (Élénk helyeslés.) és a ki ne osztoznék hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosnak azon nézetében, hogy (olvassa) : »Kétségkivül nagy hálával tartozunk azoknak, kik szabadságunkért a legnagyobb áldozatot hozták. S én hiszek — úgymond — e házban, hiszek a nemzetben, hogy méltányolni fogja mindazok áldozatát, a kik a szent ügyért vérüket onták.« (Elénk helyeslés.) Ezzel be is zárom szavaimat és a kérvényi bizottságnak azon jelentését, illetve javaslatát, hogy a kérvény pártolólag terjesztessék a m. kir. minisztérium elé, bizalommal fogadva, csak arra kérem az igen t. kormányt, hogy e kérvény tartalmának minél előbb, mihelyt azt a viszonyok megengedik, alkotmányos utón érvényt szerezni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Id. Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1848/1849-ben a magyar szabadság megtartásáért, biztosításáért és ujabb ezredévekre való kiterjesztéséért küzdött honvédeknek elismeréséről van szó. (Igaz ! XJgy van !) Az az érdemeiknek méltánylásáról. Lehetetlen, hogy én, a ki azon nagy időknek, bár egyik csekély, (Élénk éljenzés és taps.) de mégis mindig részese, mindig ébresztője és fentartója voltam, vagyok és a ki óhajtom, hogy nemzetemnek minden gyermeke az legyen, lehetetlen, hogy méltó elismerésemet és hálámat ne fejezzem ki most is, az elhunytak és a még élők működése felett. Adja az ég, hogy a mindenható áldása legyen családjaikon, minden gyermekeiken azoknak, a kik 1848 és 1849-ben karddal kezükben vérükkel védték meg hazájuknak, Magyarországnak alkotmányos szabadságát. (Élénk éljenzés és taps.) Szappanos István : (Halljuk ! Halljuk !) Megengedi a t. ház, de én is egyike vagyok azoknak, a kik különös elismerésüket akarják kifejezni honvédeinknek, annak a dicső hadseregnek, a mely Magyarországot ujabb időben nevezetessé, nagygyá tette nemcsak Európa, hanem az egész világ előtt. (Éljenzés.) Mert kérem alázatosan 48 néhkül ma nem tudom, hogy szedné össze magát Magyarország. (Igaz ! ügy van !) Hogy megemlékeznék- e rólunk a világ, mert uraim, mondhatom, hogy azoknak a dicső embereknek, a kik oly egyszerűségből támadtak, a kiket én láttam, ismertem, sőt talán vezettem is : (Éljenzés.) ezeknek köszönheti Magyarország mostani hirét, dicsőségét és a kik