Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

192. országos ülés 1907 Julius 5-én, pénteken. 19 Egy hang (a baloldalon) : Ez elég ! Farkasházy Zsigmond: Hogy ez elég volna, azt épen nem mondhatom, különösen akkor, a mikor azt látjuk, kogy magán erdőgazdálkodók oly óriási jövedelmekre tesznek szert, kogy azok már a közérdek szempontjából szemet szúrnak, és nyilvános skandalumokra vezetnek. Mezőssy Béla államtitkár: A bizottságban megadtam az erre vonatkozó felvilágosításokat. Farkasházy Zsigmond: Igaz, kogy az államtitkár ur adott erre vonatkozólag felvilágosítást és kijelentette azt, kogy bizonyos közérdekek befolyásolják az erdők jövedelmezőségét, de engedje meg a t. káz, én mégis ugy gondolom, kogy lehetne módot találni arra, hogy az erdőgazdálkodás, a közérdek figyelembe vétele mellett is, jövedelmezőbb legyen az államra nézve. Ugyanez áU a ménes-birtokokra, a koronauradalomra és a palánkai csikó-telepre is, a melynek 52 millió koronát kitevő vagyona mindössze 2%%-ot hoz. A kincstári birtokok és fürdők, melyek 18% miihót reprezentálnak és mindössze másfél százalékot hoznak. A mi a pénzügyminisztérium kezelése alatt álló állami gazdaságokat illeti, ott is kasonló sajnálatos jelenségekkel találkozunk. A fém- és opálbányászat az utolsó esztendőkben nemcsak kogy nem hozott semmit sem, hanem belekerült az államnak 2% millió koronájába. (Mozgás.) Tudom, kogy erre igen alapos mentségeket leket felhozni; tudom, hogy az opálbányászat sohasem volt jövedelmező foglalkozás, és tudom, hogy ezt csak azért űzik, hogy azok a bányák parlagon ne heverjenek és hogy a munkások foglalkozást nyerjenek. Én ezt a szempontot bizonyos mértékig regardirozandónak tartom ugyan, mégis azt találom, hogyha módját lehetne ejteni annak, hogy a fémes opálbányászat magánvállalkozók kezébe kerüljön, akkor az államnak nem kellene ezen üzemekre ráfizetnie. Az ilyen gazdálkodást semmiképen sem lehet gazdaságos munkának nevezni. Inkább ajándékozzuk oda azt a két milliót a munkásoknak, vagy létesitsünk ezen a pénzen jótékony intézményeket, a mivel kétségtelenül sokkal nagyobb eredményeket érnénk el. (ügy van! balfelől.) Még feltűnőbb ez a kevéssé hasznos és jövedelmező gazdálkodás az állami vasgyáraknál. És itt méltóztassék megengedni nekem, hogy kissé részletesebben kiterjeszkedjem erre a kérdésre, annál is inkább, mert épen a tegnapi napon csaknem 16 millió koronát kitevő összeget szavazott meg újból a t. ház az állami vasgyárak beruházásaira és mert azt is tudjuk, kogy ezek a beruházások nagy aggodalmakat keltettek az üzleti világban, sőt igen tekintélyes ipari és kereskedelmi testületek részéről valóságos felzúdulást és tiltakozást idéztek fel. Elismerem azt, hogy ez a felzúdulás nem volt teljesen jogosult, a mennyiben a magánérdekeket akarta igen nagy mértékben az állami érdekekkel szemben előtérbe állítani, és elismerem azt is, hogy az állami vasgyáraknak és ilyszerű állami üzemeknek leket gazdasági és közérdekű kaszna az állam és közönség szempontjából, nevezetesen abban az irányban, hogy pl. a gyárosoknak, külföldieknek és belföldieknek összeröffenését, a kartelleket és trösztöket, s ez utón a közönség kihasználását meg tudja akadályozni. Ha ebben az irányban működnének a vasgyárak, akkor kalapot lehetne emelni előttük és akkor indokoltnak látnám, kogy ezek a vasgyárak a lekető legminimálisabb jövedelmezőséget mutatják fel, annak daczára, kogy az utolsó öt esztendőben 21 milliót meghaladó beruházás történt, a mostani 16 milliót egészen figyelmen kívül hagyva. De konstatálnom kell, hogy az állami vasgyárak ellenkező irányban működnek, a menynyiben nemhogy megakadályoznák a kartelleket, de ellenkezőleg, be is léptek a kartellbe, állítólag kényszerhelyzet folytán, a jövedelmezőség biztosítása czéljából, a minek következtében azok az iparágak, a melyek vasgyártásra rá vannak szorulva, nagy mértékben panaszkodnak, hogy a vaskartell az ő működésük elé nehézségeket gördit, szóval, állami közreműködéssel káros tevékenységet folytat. Én részemről inmorálisnak tartom, hogy az iparfejlesztést gátló kartellgazdálkodásban az állam maga is részt vegyen. Végeredményben tékát azt látjuk, kogy a vasgyárak egyfelől a jövedelmezőség fokozása szempontjából belépnek a kartellbe, másfelől a 21 miihót meghaladó beruházások daczára, csak 1'7% jövedelmezőséget eredményeznek, a mi bizony sem magángazdálkodás, sem állami gazdálkodás szempontjából nem elég. Zakariás János: Rossz üzlet! Farkasházy Zsigmond: Bizony rossz üzlet. Ha kutatjuk, mi ennek oka, akkor nem csupán visszaélést kell konstatálni, hanem azt is, hogy bizony az előző kormányok nem is nagyon törekedtek arra, hogy az állami üzemek helyesen vitessenek. Azt hiszem, e téren a baj orvoslásának két helyes módja volna., ha a múlt hibáin okulni akarnánk: és pedig vagy az, hogy az állami vasgyárakat magánkezelésbe adjuk, — és ez az érdekeltségnek nagy örömére szolgálna — vagy pedig az, hogy a vezetőségben alapos változásokat eszközöljünk, szakemberek mellett üzletembereket is állítva a vállalkozás élére, a kik azt prosperáltatni tudnák. A vállalatoknak magánkézbe való átadása ellen nagy averzió mutatkozik ; de ha a tényeket kellően ismerjük, akkor meg lehet állapítani, hogy tulaj donképen ezen üzemek gyümölcseit ma is a magánvállalkozás élvezi. Méltóztatnak talán tudni, hogy az állami vasgyáraknak egyik legfontosabb üzemágában, a gazdasági gépek előállításában, illetve azok értékesítésében egy magánczég működik közre, a mely nem, mint az állam, veszteségre vagy kis jövedelemre dolgozik, de jelentékeny jövedelemmel; e vállalat a Kereskedelmi Részvénytársaság, a melynek másnemű üzleteivel itt már foglalkoztam. A Kereskedelmi Részvény8*