Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

14 192. országos ülés 1907 Julius 5-én, pénteken. nagy alapossággal és pontossággal megjelenik és fel vannak sorolva benne az összes aktív és passzív vagyonrészek, s a végén gyönyörűen ki van mutatva egy bizonyos tiszta vagyon. Egyik tétele az aktiv vagyonrészeknek : ingatlanok utáni hasznos jogok. Itt szerepel a következő : az 1902. évi V. törvényezikk alapján a városoknak és községeknek, továbbá magánosoknak az italmérési jog megváltása fejében kiadott koronajáradékkötvények, összesen 443 millió korona. Az első pillanatra igen rejtélyes, hogyan lehet hasznos jog, illetve aktiv vagyontárgy egy államadósságról kiszolgáltatott kötvénytömeg, Tudakozódás után rájöttem, hogy mikor 1888-tól 1892-ig megváltotta az italmérési jogot az állam és annak fejében kártérítésül tudvalevőleg kötvényeket adott az illetőknek, nem tudta a számvevőség, hogyan könyvelje el ezeket, mert hogy az állami vagyon ily adósságtöbb]ot miatt 443 millió koronával kisebb legyen, azt nem lehetett tenni. Keresni kellett ellentételezést és mivel mást nem hihetett találni, a megváltott regáléjogot mint állami monopóliumot felvette az aktívák közé. Igen, de semmiféle más monopólium a hasznos jogok közt nem szerepel. A dohánymonopólium nem ér semmit, a sómonopólium nem ér semmit, csak épen az italmérési monopólium ér pontosan 443,001.238 korona és 1 fillért, semmivel sem többet. Bocsánatot kérek, vagy felveszek egy vagyonleltárba hasznos jogokat és akkor apprecziálom az összes értékes jogokat, a melyek rendelkezésemre állanak, vagy nem veszek fel semmit és akkor nem lehet éjien egyet csak azért, mert véletlenül az utóbbi évek egyikében azokért kötvényeket adtunk ki, itt szerepeltetni. Van ennél sokkal furcsább dolog is. A vagyonmérleg gyönyörűen van vezetve évről-évre és az 1.903. év végén a következő eredményt mutatja ki: A magyar állam tiszta vagyona — és ez nagy megnyugvásunkra szolgálhatna — 1672 millió korona. Ez tekintélyes összeg és egészen rendben volnánk, ha igy volna. Azonban megnéztem az állami adósságokat ugy, a mint itt számítják. Roppant részletességgel fel vannak sorolva az állami adósságok és ezek közt a legnagyobb meglepetésemre azt találom, hogy közös államadóssági járulékunknak tőkésített összege ezek között egyáltalában nem szerepel. Vagyis, minthogy 1867-ben mi nem névértékről szóló kötvényeket adtunk az osztrákoknak, hanem egy annuitás fizetésére köteleztük magunkat, ennélfogva (Halljuk I Halljuk I bal/dől.) ezt az annuitást nem tőkésítették, ezt az állami adósságot nem vették be az adósságok közé, és igy minden nap elő kell készülve lennünk arra, hogy ha a mostani kormányunk a blook-kérdés megoldása körül megegyezésre jut Ausztriával és egy összegben fogjuk ezt az annuitást megváltani, akkor egy szép napon azon kellemetlen meglepetés előtt fogunk állani, hogy minden hibánk, mulasztásunk ós vétkünk nélkül az 1628 millió korona állami vagyon 1400 millió koronával fog csökkenni, vagyis egyszerre szegényebbek leszünk 1400 millió koronával. Azt hiszem, az ilyen vagyonmérlegelésre ahkalmazni lehet azt a szálló igét, a mit egyszer az öreg báró Podmaniczky Frigyes a Shakespeare-darabokról mondott, hogy vagyonleltárt vagy jól kell csinálni, vagy egyáltalában nem kell csinálni, de minden áron vagyonleltárt egy államnak nem kell csinálm. (Felkiáltások: Nem igy mondta! Derültség.) Világra szóló blamázs lesz, mikor ezen uj adóssági tételt egy szép napon minden ellenérték nélkül kénytelenek leszünk kimutatni, mert semmiféle ellenértéket annak fejében ez a kimutatás nem fog nyújtani. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra is, hogy a mennyire pontos és a mennyire részletes ez a teljesen hibás alapokra fektetett leltár, viszont azonban az egész állami számvitel — a számvevőszéket és minisztériumokat beleértve — teljesen tehetetlen abban a pontban, hogy a törvényhozásnak tiszta képet mutasson arról, hogyan kezeltetnek a jövedelmezőségre szánt vagyon tárgyai. Itt pl. első sorban bátor vagyok rámutatni arra, hogyan mutatják ki a magyar államvasutaknak a jövedelmeit, A magyar államvasutak jövedelmeire vontakozólag mindannyiszor, a hányszor előterjesztik a zárszámadást, abban a zárszámadásban mindig találunk egy nagyon pontos kimutatást, a hol kimutatja a kereskedelemügyi miniszter, hogy van ennyi és ennyi tőkéje — 2281 millió korona ebben az évben — ezt 3'7%-kal kamatoztatta, kamatoztatta pedig ug}^, hogy bevétele volt 84 milió korona, ebből vasúti beruházásokra fordítottak 25 millió koronát, más ozélokra felhasználtak 7 millió koronát, ugy hogy a pénztárba tényleg csak 52 millió korona folyt be. De a jövedelmezőség számításánál a teljes 84%milhó koronát szerepeltetik, tehát nem vonják le előbb belőle azt a 25 millió koronát, a mely beruházásokra fordíttatott. Vagyis az a hires jövedelmezőség, a melyre az államvasutaknál olyan büszkék vagyunk, a mely itt 3-7%-ot tesz ki és igy megfelelő volna, egyáltalán nem mutatja a helyes képet, mert ebből a jövedelemből a beruházásokra fordított összegek még nincsenek levonásba helyezve. Ez igen szép volna igy, ha azt lehetne mondani, hogy jó, ezzel a 25 millió koronával az államnak beruházásai nagyobbak lettek, az állami vagyon ezzel szaporodott, mert hiszen most ennyivel több van az államvasutakban elhelyezve. Csakhogy erre a következő választ vagyok bátor adni. Az államvasutaknak egész ingatlan vagyona, az összes pályaberendezésekkel, időközi kamatokkal és kibocsátási költségekkel együtt 2.249 millió koronával van felvéve, ebből fogyatkozás gyanánt az 1903. évben 2,395.000 korona leirás eszközöltetett. Bocsánatot kérek, ha az üzembe be van helyezve, építési, forgalmi eszközökben, mert ezek is benne vannak,