Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

196. országos ülés 1907 Julius 11-én, csütörtökön. 143 jogokat érvényesíteni, a melyeket a kiegyezési törvény kifejezetten megállapít, de kiterjesztő magyarázat utján olyanokat is, a melyeket mi nekik nem konczedálhatunk : akkor a legmesszebbmenő érdekességgel bir annak a körülménynek megállapítása, hogy vájjon a jogok igénybevétele terén mutatott ezen buzgalommal egyenes arányban áll-e a kötelezettségek teljesítése terén mutatott buzgalom is, vagyis hogy az 1868. évi XXX. t.-ezikkben csak szunnyadni látszó minden egyes jogot ők a legszélesebb mértékben akarnak élvezni, vájjon épen ugy teljesitik-e azokat a kötelezettségeket is, a melyeket egész szigorúan tesz kötelességükké az 1868 : XXX. t.-czikk? (Halljuk!) Ha ebből a szempontból tekintjük a kérdést, méltóztassék megengedni, bog ismét az 1868 : XXX. t.-czikkre hivatkozzam, a mely törvényben, illetve a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létesült kiegyezésben maguk Horvát-Szlavon-Dalmátországok képviselői és maguk azon országok, a melyek ezt a kiegyezést Magyarországgal megkötötték, elismerték azt a kötelezettségüket, hogy ők az egységes államnak közös kiadásai fedezéséhez adóképességük arányában tartoztak hozzájárulni. A mi pedig az adóképességet illeti, az 1889 : XL. t.-czikkben foglalt legutóbbi kiegyezés,a mely törvényczikk nem egy egyoldalúan ezen országgyűlés által meghozott törvény, hanem a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok deputáeziói között létrejött megegyezés eredménye, kerek számban 8%-kal állapította meg Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak a közös kiadásokhoz való kötelező hozzájárulásaik arányát. Ezen 8% ezimén Horvát-Szlavon-Dalmátországok a most kezeink között levő elszámolás szerint a közös kiadások fedezéséhez kerek 30 millió koronával tartoztak volna hozzájárulni, effektive pedig kerekszámban 20 millió koronával járultak hozzá, vagyis egyetlenegy esztendőben kerek 10 millió koronával kevesebbel járultak hozzá a közös kiadásokhoz, mint a mennyivel a saját maguk által elismert adóképességi elv és adóképességi arány szerint az állani kiadásaihoz hozzájárulni tartoztak volna. (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! Elvolt csenget.) De az 1868 : XXX. t.-czikk 13. §-a egyúttal kimondotta azt is, hogy miután ezen kulcs alapján számítva Horvát- és Szlavonországok az ő saját beligazgatási szükségleteiket fedezni a megmaradó összegből nem tudnák, ennélfogva Magyarország, tekintettel azon testvéri viszony megújítására, a mely közte és Horvát- és Szlavonországok közt századok óta fennállott: készséggel beleegyezik abba, hogy mindenekelőtt Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből egy bizonyos öszszeg, bizonyos százalék Horvátország beligazgatási szükségleteire maradjon fenn és csak a többit tartozzanak ők Magyarországnak beszolgáltatni. Az a rész, a melyet Horvátország 1903-ban jövedelmeiből a saját részére megtarthatott volna, 44%-ot tett volna ki. És még ezzel az összeggel szemben is Horvátország az 1903. évben 3 és % millió koronával maradt adósa Magyarországnak, azzal a különbséggel, hogy mig az adóképesség arányában tartozásban maradt 10 millió koronát az 1868 : XXX. t.-cz. értelmében megtéríteni nem tartozott volna, addig a hozzájárulás második kulcsa szerint mutatkozó 3 és % millió korona adósságot, igenis, meg kellett volna térítenie. És akkor, t. képviselőház, a mikor mi a kormányzatot átvettük, akkor, mikor az uj magyar-horvát pénzügyi kiegyezést törvénybe iktattuk, akkor az 1906. évi X. t.-cz. 1. §-ában az volt a legsürgősebb dolgunk, hogy kimondjuk, hogy mindazok a követelések, illetőleg tartozások, a melyek a múltra vonatkozólag — az 1903. évet is beleértve — a Magyarország és Horvátország közti viszonyban mutatkoznak, egyszerűen leírassanak ugy, hogy ezen a czimen, az 1903. évet betudva, 7,814.000 korona ujabb tartozást engedtünk el Horvátország és Szlavónia javára. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház ! A törvények és leszámolások során csak ezeket a tényeket kívántam megáüapitani; tisztán csak arra akartam rámutatni, (Élénk helyeslés.) hogy mig követeléseik érvényesítésében horvát képviselőtársaink itt a legnagyobb buzgalmat fejtették ki, ezzel a buzgalommal semmiféle arányban nem áll a kötelezettségek teljesítésének az a mértéke, a melyet velünk Magyarországgal szemben eddig tanúsítottak és a melyről ez az 1903. évi leszámolás is tanúskodik. (Igaz ! ügy van ! balfelől !) Egyébként a leszámolás teljesen megfelelvén a törvényes követelményeknek, ajánlom azt a t. képviselőháznak elfogadásra azzal, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. értelmében tudomásulvétel végett a horvát tartománygyüléssel is közlendő lesz. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ha szólni senlá sem láván, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a zárszámadásvizsgálóbizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a képviselőház tudomásul veszi a bizottság jelentését és azt tárgyalás czéljából átteszi a főrendiházhoz. A mi az előadó urnak azt a javaslatát illeti, hogy a leszámolás közöltessék a horvát tartományi gyűléssel is, erre vonatkozólag bátor vagyok figyelmeztetni a házat, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a főrendiház hozzájárul ehhez a határozathoz. Bemutatom most a főrendiház elnökének átiratát, a mely szerint a főrendiház tudomásul vette, hogy a képviselőház hozzájárult az országos közlekedési tanácsról, (írom. 496, 553, 556) valamint a gazda és gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról (írom. 554, 555) szóló törvényjavaslatokon eszközölt főrendiházi módosításokhoz. E törvényjavaslatokra nézve tehát a két ház között megegyezés jővén létre, azok szokott utón szentesítés elé fognak terjesztetni. Bemutatom a főrendiház elnökének átiratát, mely szerint: az országos ipartanácsról (írom. 447, 572) ;