Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

130 196. országos ülés 1907 Julius 11-én, csütörtökön. versenyt örömmel látom, örömmel fogadom, és csak azt kérem, hogy majd nagy, döntő kérdésekben szintén ragaszkodjanak ahhoz a törekvéshez, hogy a függetlenségi pártot 48-as irányban túliiczitälják. Rakovszky Bé!a : Törvényes irányban ! Buza Barna: Hogy ez a törekvésünk, ez a versengésünk már eddig is nem megvetendő gyümölcsöket termett, (Zaj.) azt én a zárszámadások vizsgálatának ügyében is látom. A zárszámadások ügyét a magyar képviselőház eddig sohasem kezelte azzal a komolysággal, a mely ezt az ügyet fontosságánál fogva feltétlenül megillette volna. Mondhatnám, hogy a zárszámadások ügyét eddig a képviselőház felületesen, gondatlanul, könnyelműen kezelte mindig. Pedig nagy hiba és nagy mulasztás volt ez, mert a zárszámadás a költségvetési jognak, a ház budget jogának lényeges alkotó részét, talán szánkcziój át képezi, ugy hogy a zárszámadási ügy elhanyagolásával a képviselőháznak költségmegszavazási joga csaknem tejlesen illuzóriussá válik. (Igaz! ügy van!) Semmit sem ér az, ha a képviselőház megszavazza a költségvetést és a költségvetés megszavazásával rendelkezik arra nézve, hogy az ország vagyonát hogyan kezeljék, hogy az ország bevételeit és kiadásait hogyan teljesítsék, hogy az ország jövedelmét hová fordítsák, ha a zárszámadásokban azután sohasem ellenőrzi és sohasem vizsgálja meg, hogy csakugyan betartotta-e a kormány azokat a rendelkezéseket, csakugyan a költségvetési törvény utasitásai szerint kezelte-e az ország jövedelmét. Ezt az ellenőrzést a törvényhozás még ez ideig a kormány felett sohasem gyakorolta. A zárszámadási vita sohasem volt egyéb, mint egy pár banális számadatnak felsorolása az előadó részéről, egy pár émelygős, limonádé-izű dicséret a kormány tevékenységére nézve, és ennek a ház által legtöbbször vita nélküli tudomásul vétele. Hogy mi lett azután ennek az eredménye, az most, mikor az első, illetve második komolyan átvizsgált zárszámadásról való jelentés fekszik előttünk, szomorúan tapasztalható. (Igaz ! ügy van !) Az a kép, a mely ennek a zárszámadásnak a vizsgálatából kibontakozik a t. ház előtt, a közvagyon, a közjövedelmek kezelésének teljes anarchiáját mutatja, azt mutatja, hogy itt a törvényhozás megszavazott bizonyos összegeket, intézkedett a költségvetésben az állami javak kezeléséről, de a törvényhozásnak ezeket a rendelkezéseit nem tartották meg. Igaz, hogy bizonyos eltérések a költségvetésben megállapított tételektől és összegektől mindig és minden állami kezelésben fordulnak elő. Ezek az eltérések olyanok, a melyekre azután a képviselőház utólag megadja a szankcziót. Nem is arról lehet tehát szó, legyenek-e vagy ne legyenek ilyen eltérések, hanem csak arról, hogy milyen mértékűek lehetnek ezek az eltérések, és ha ezeknek az eltéréseknek a mértékét megnézzük a zárszámadásokban, t. képviselőház, azt kell megállapítanunk, a mint mondottom, hogy ezen eltérések oly mértékre szaporodtak és oly óriásiak, hogy a zárszámadások a teljes anarchia jellegét öltik magukra. (Helyeslések.) A kormány beszedett jövedelmeket, teljesített kiadásokat, de a legtöbbször nem arra a czélra fordította azokat a kiadásokat, a melyek a költségvetésben megszavazva voltak, és nem olyan összegekben azokra a czélokra, a mely czélokra a t. képviselőház azokat a költségvetésben megszavazta. Ez lett az eredménye annak az indolencziának, a melylyel a törvényhozás eddig a zárszámadási ügyet kezelte és a képviselőháznak a költségvetés érvényesítése felett való ellenőrzési jogát gyakorolta. A zárszámadási bizottság jelentése azért is érdekes és fontos lehet ránk nézve, t. ház, mert ez a jelentés fényesen igazolja, hogy mikor mi, a függetlenségi párt mindig azt hirdettük, hogy a kormányok könnyelműen, gondatlanul, önkényesen és hűtlenül kezelik az ország vagyonát és jövedelmeit, hogy akkor nemcsak kortesfrázisokkal éltünk, nemcsak hatásvadászatnak odadobott kijelentéseket tettünk, hanem akkor a tiszta igazságot állítottuk mindig, a mely most már aktaszerűleg bizonyítva fekszik a ház és az ország szine előtt. (Igaz! ügy van !) Hogy milyen volt az előző kormánynak vagyon- és pénzkezelése és hogyan bántak ezek a kormányok az ország javaival és jövedelmeivel, erre nézve a t. ház kegyes engedelmével csak két részletet óhajtok kiemelni a zárszámadási bizottság jelentéséből, illetőleg a zárszámadások tételei közül. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik részlet, a mivel foglalkozni kívánok, a sójövedék tétele, a sójövedékre vonatkozólag kötött szerződésnek kérdése. (Halljuk ! Halljuk !) Ha meg méltóztatnak engedni, röviden elő fogom adni a sójövedék bérbeadásának, a melynek eredménye azután a zárszámadások egyik tételében szerepel, rövid történetét. 1900-ban történt, hogy a pénzügyminiszter a m. kir. sóbányákból kiaknázott kő- és őrlött só nagyban való eladásával, továbbá az ipari só kizárólagos denaturálásával és közvetítésével 10 esztendőre megbízta a mag}^ar kereskedelmi részvénytársaságot. Ezt a magyar kereskedelmi részvénytársaságot, t. ház, röviden Magyarország nagybérlőinek lehetne nevezni. Mert a mi csak Magyarországon kibérelhető, azt majdnem mind és kizárólag a magyar kereskedelmi részvénytársaság bérelte ki. Ez bérli a dohánykivitelt, (Ellenmondás a középen.) ha nem is egészében, de lényeges részében, ez a társulat bérli az állami dohánykivitelt, az állami gépgyáraknak az elárusitását, ez a társulat bérli az országnak más, egyéb többi jövedelmét. Éber Antal előadó : A kereskedelmi muzeumot. Buza Barna: Ezt a kereskedelmi részvénytársaságot azután, a mikor az ipari só árusításával és denaturálásával, s az őrlött só eladásával megbízta a kormány, fokról-fokra elárasztotta a magyar kormány az ő folytonos jótéteményeivel. A mikor az eredeti szerződést megkötötték a társa-