Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-196

196. országos ülés 1907 Julius ll~én, csütörtökön. 121 Wekerle Sándor miniszterelnök: ... az?al a kérelemmel vagyok bátor beterjeszteni, hogy azokat kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a^pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék, (Élénk helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a miniszterelnök ur javaslatához hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ennek alapján kimondom, hogy a javaslatok ki fognak nyomatni, a képviselő urak között szét fognak osztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a pénzügyi bizottságnak. Bejelentem a t. háznak, (Halljuk! Halljuk!) hogy Szentiványi Árpád, a II. bírálóbizottság elnöke jelenti, hogy a bíráló-bizottság az Ivánka Milán képviselő választása elleni panasz tárgyában vizsgálatot rendelt el, s annak foganatosítására Buza Barna országgyűlési képviselőt, bizottsági tagot jelölte. A házszabályok 78. §-a értelmében a képviselőház küldi ki a vizsgáló biztost. Kérdem tehát a t. házat : méltóztatik-e Buza Barna országgyűlési képviselőt, a kit a bizottság jelölt, kiküldeni és megbízni a vizsgálat foganatosításával? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot és felkérem Buza Barna képviselő urat, szíveskedjék a házszabályok 81. §-ában előirt esküt letenni. Hammersberg László jegyző urat pedig kérem, hogy az eskümintát felolvasni szíveskedjék. Hammersberg László jegyző (olvassa az eskümintát. Buza Barna leteszi az esküt). Elnök : Következik a zárszámadásvizsgálóbizottság jelentése (írom. 561) az 1904. évi állami zárszámadásról. Az előadó urat illeti a szó. Éber Antal előadó: T. képviselőház! Csak rövid egy pár nappal ezelőtt voltam szerenesés a képviselőház színe előtt az 1903. évi zárszámadásokat ismertetni, és ezen ismertetésem kapcsán bátor voltam ráutalni azon körülményekre, a melyek a számviteli törvény reformja és az eddigi kezelés szabálytalansága szempontjából ezekhez a zárszámadásokhoz fűződnek. Minthogy ez csak néhány nappal ezelőtt történt, azt hiszem, a t. képviselőház fel fog menteni engem az alól, hogy ezen 1904-ik évi zárszámadások kapcsán újból rátérjek azoknak a jelenségeknek ismertetésére, a melyek számadatok és felhasználás tekintetében ugyan mások, de az elvi megítélés szempontjából ugyanazok, mint voltak az 1903. óv megfelelő tételei. így ón ezen zárszámadások előterjesztése kapcsán csak azoknak a tényeknek ismertetésével és bírálatával kívánok foglalkozni, a melyek egyfelől az 1903. évi zárszámadásokban azonos elvi jelentőséggel elő nem fordultak, másfelől azokkal, a melyek különvélemény tárgyává tétettek, és így a t. háznak bírálatát és határozatát egyenesen provokálják. A mi uj dolog felemlítendő az 1904. évi zárszámadásokból, és a mi egy tegnap Bécsben KÉPVH. SAPLÓ. 1906 1911. XII. KÖTET. hozott határozat folytán külön aktualitást is nyert, az a bécsi udvari kamarai levéltár szétválasztására vonatkozik. A mint a bizottság jelentéséből méltóztatik látni, mi, a bizottság, Lindner t. képviselőtársunk indítványára kifogás tárgyává tettük azt, hogy mig a zárszámadások előirányzat nélküli kiadásként ezen szétosztás költségeire már az 1897. évtől kezdve, tehát hét esztendőn át mutatnak tételeket, a melyek 1904 végéig 37.000 K-ra emelkedtek; a mig tehát ezen zárszámadásokból konstatálható, hogy már hét esztendeje a mi költségünkön a szétosztás munkája folyik, addig az itt levő jelentés szerint az országos főlevéltárnok még mindig csak azt jelenti, hogy ez a tevékenység folyamatban van, anélkül, hogy bármiféle tájékozást nyernénk arra vonatkozólag, hogy ezen tevékenységnek végre vége is fog szakadni, vagyis hogy azon czél, a melyet elérni kívántunk, a tettleges szétosztás, mielőbb el fog éretni. De már maga az a tény, hogy a bizottság ezen kérdéssel foglalkozott, megmozgatta a bécsi illetékes köröket. Mert, a mint a lapokból olvasható, Bécsben az úgynevezett Arcbivrath — nem tudom, miféle tanács ez — ülést tartott ezen kérdésben és egyhangúlag állást foglalt ezen tervvel szemben és azt a követelést hangoztatta, — ismét egyhangú határozatával — hogy ez a kamarai levéltár mint közös intézmény továbbra is ugy, a mint ma van, a közös minisztérium kezelése alatt maradjon meg. Azt hiszem, hogy ezzel a határozattal szemben a leghatározottabban kell érvényesítenünk azt a Magyarországot feltétlenül megillető jogunkat, hogy ez a kamarai levéltár mielőbb szétosztassák. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy ebben a tárgyban ugy a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságok, mint maga a ház már határozatot hoztak. Az 1884. évi delegácziők alkalmával ugyanis ez a kérdés felvettetvén, akkor a delegácziő egy olyan határozatot hozott, a mely szerint ezek a levéltárak, minthogy az azokban őrzött okmányokra a monarchia egyik vagy másik felének közvetlen igénye nincs, különválasztassanak és egységes külön levéltárrá szerveztessenek osztrák-magyar levéltár czimmel. Mikor a delegácziónak ezen határozata közismertté lett, az 1885. évi költségvetés tárgyalása alkalmával Thaly Kálmán t. képviselőtársunk indítványt tett, a melynek indokolása során mindenekelőtt igen helyesen tiltakozott az ellen, hogy itt egy közös állami levéltár szerveztessék, és határozati javaslatot terjesztett be ily irányban, hogy ez a kamarai levéltár egyszerűen kettéválasztassék és a Magyarországot illető rész Budajiestre szállittassék. Az akkori kormány is állást foglalt ezen kérdéshez, és Tisza Kálmán akkori miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy ő Thaly Kálmán indit16