Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.
Ülésnapok - 1906-195
1'J5. országos ülés 1907 Julius 10-én, szerdán. 115 mányi, hogy az 1715: XXXIV. t.-cz. végrehajtásaként a jászkim községek és városok redempczionális követelésének az államkincstár által leendő kiegyenlítésére vonatkozó törvényjavaslatot még a jelen év folyamán terjeszszen a képviselőház elé. Tisztelettel kérem, méltóztassék a bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Ki van felírva ? Hammersberg László jegyző: Ábrahám Dezső_! Ábrahám Dezső: T. ház! Az előadó ur részletes ismertetése után nem akarom a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni. A jászság és kunság huszonöt községének széles területén élő igazi, hogy közszólással éljek, fajmagyarsága érdekének érvényesítése azonban feljogosít arra, hogy néhány szóval én is hozzászóljak ehhez a kérdéshez. (Halljuk! Halljuk!) A jogtörténeti •részt a t. előadó ur már bővebben kifejtette, és abban a meggyőződésben vagyok, hogy ugy a magyar királyi kormány eleget tesz a ház utasításának, az 1715 : XXXIV. t.-czikk végrehajtására vonatkozó törvény rövid időn belüli előterjesztésével, mint maga a t. képviselőház méltányolni fogja a jászoknak és kunoknak a haza évszázadokon keresztül történt megmentése és a szabadság kivívása körül tett szolgálatait, s a javaslatot elfogadja. Azóta, mióta Mária Terézia kegyesen megengedte 1745-ben, hogy a jászok és kunok a maguk pénzén megváltsák magukat, talán alig múlt el évtized, hogy a jászok és kunok ne sürgették volna jogos érdekeiknek kielégítését. A jászság és kunság ezen kérése, hogy ugy fejezzem ki magamat, jogos követelése már többször megjárta az országgyűlések Kálváriáját, azonban mind a mai napig eredménytelenül. Nagyon rossz politikának tartanám, ha megtörténnék a mai határozati javaslattal is az, a mi 1873 január 13-án megtörtént a dr. Oláh Gyula jászjákóhalmi, akkori képviselő határozati javaslatával, hogy máig is elintézetlenül, hever. Ez a határozati javaslat az 1715 : XXXIV. t. -czikk végrehajtását kéri. T. képviselőház! Mindazok a törvények, melyek az igazi faj magyarság erősítését, szellemi és anyagi elősegítését vonják maguk után, végre hajtatlanok nem maradhatnak. Mint az 1848. évi XII. t.-czikk, a mely az úrbéri kártalanítást tette kötelezővé a nemzetre, a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezte a volt földesurak kártalanítását, ugy azt hiszem, a jászok és kunok joggal elvárhatják a mai képviselőháztól, hogy az ő kármentesítésük tekintetében ugyanezen álláspontra helyezkedjünk. T. képviselőház ! A jászoknak és kunoknak évszázadokon keresztül külön jogi állásuk volt, ezen privilégiumukat azonban bőven megszolgálták és meghálálták a hazának. Talán mondhatom egész joggal, évtizedeken és századokon keresztül tisztán a kunok és a jászok voltak azok, kik a magyar elemet képviselték, kik a magyar nemzetet a végveszedelemtől megszabadították és elűzték a hazát fenyegető borús fellegeket. Az 1698. évben történt jogtalan elzálogosítás és az 1702-ben történt még jogtalanabb eladás a hatalmi önkény egy oly atroczitása volt, a melyet feltétlenül jóvá kell tenni az utódoknak. Ezen jóvátétel mellett foglalt álláspontot, mint az előadó ur kifejtette, maga a haza bölcse, Deák Ferencz is. Ö maga elismerte az 1715 : XXXIV. t.-czikk végrehajtásának szükségét és el kell azt ismernünk nekünk is, midőn ráutalok röviden arra a tényre, hogy a jászság és kunság, bár igaz az, hogy a haza szivében fekszik, mégis kettős földtehermentesitési járulékot fizetett az államkincstárnak. Nem volna jogos, hogy egyrészről kártalanítást adnánk a földesuraknak, másrészről épen annak a népfajnak, annak az elemnek nem adnánk meg azt, a mely annyira híven és becsületesen megtette kötelességét a haza iránt. Az 1751 : XVII. t.-czikk kifejezetten elismerte, hogy az 500.000, voltakép 575.000 forintnak visszafizetését a jászság és a kunság tisztán a maga keservesen szerzett filléreiből teljesítette. Ezen 575.000 rhénes forintot, a mely manapság már milliókat tesz ki, a jászok és kunok részére feltétlenül vissza kell téríteni. Talán találkozhatunk ellenmondással, hogy épen ez a magyarság Kánaánja, a mely legkevésbbé szorul állami támogatásra, de mikor a mai parlament a magyar nemzeti állam kiépítését tűzte ki czélul, ez a parlament nem tévesztheti szem elől, hogy épen a tősgyökeres faj magyarságnak erősítése kell, hogy képezze főfeladatunkat. (Ugy van!) A tapasztalat is azt bizonyítja, hogy a magyarság kiépítése épen a nagy magyar medencze határainak minél további, széleskörű kitolásától függ. (Ugy van!) Ha az igazi magyarságot, a tősgyökeres magyar elemet szellemileg és anyagilag elősegítjük, akkor megállapítjuk fölényét és könnyebbé teszszük az abszorbeálását az idegen nemzetiségi elemeknek. A jászok és kunok évtizedeken keresztül 1745 óta várják, hogy végre jogaikhoz, követeléseikhez juthassanak. Mikor az 1848-iki XII. t.-czikk a nemzeti közbecsület védpaizsa alá helyezte a földbirtokosok kártalanítását, akkor épen ezen 1848-iki eszmékhez marad hű a törvényhozás, mikor épugy, a mint a volt földesurakra nézve tette, jogosnak és méltányosnak tartja a jászokra és kunokra is a kártalanítást. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a nemzet és a képviselőház akkor, mikor a hazáért tett szolgálatot megjutalmazza, csak magát tiszteli meg. Ezért kérem, méltóztassék a bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. képviselőház! Abban a meggyőződésben élek, hogy miután egy élő törvény végrehajtásáról van szó annak foganatosítása előí ki nem térhetünk, és nem is akarunk kitérni. Épen ezétt röviden csak a következő kijelentésekre _ szorítkozom. 15*
