Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-182

í»2 intézkedés tétetik, csak az ellen van kifogásom, hogy ez oly általánosságban rendeltetik, hogy t. i. a rendes munkaidőn túl is köteles szolgálatot teljesíteni. Ez nagy visszaélésekre szolgáltatna alkalmat és ennek folytán meg kellene határozni, hogy a felebbvaló mennyivel toldhatja meg a rendes munkaórákat. ' Azért bátorkodom indítványt tenni, határoztassék meg pontosan, hogy meddig tarthat a munkaidő meghosszabbítása. Ez által a felebbvaló nem használhatná ki ezen szakaszt az alkalmazott és munkás kárára. Azt is megengedhetném, hogy a munkás néha rövidebb ideig is dolgozzék, kivéve rendkívüli szükség esetén. Mindenesetre a meghosszabbított munkaidőt szabatosabban kellene kifejezni és meghatározni, mert nem jogos, hogy a munkás magánembernek vagy vállalatnak ingyen dolgozzék, hát még, az államnak, a mely ilyen gazdag vállalatokkal és annyi eszközökkel rendelkezik. Van itten több ilyen szerencsétlen intézkedés. Minthogy önök ezen alsó osztálybeli vasúti alkalmazott érdekeiért nem vetik közbe magukat, azért mi, horvátok akarjuk ezt megtenni, azért mi fogjuk őket védelmezni a specziális vita alkalmával. Mindegyik szakasznál nagy figyelmet fogunk arra fordítani, hogy ne legyen benne olyan intézkedés, a mely a szegény és elnyomott munkás kárára válhassak. A 18. §-ban van egy intézkedés, a mely az erkölcscsel összhangba nem hozható,mert az embert épen arra kényszeríti, hogy lelkét bűnnel terhelje, hogy másnak vermet ásson, mert minden alkalmazott ezen szakasz szerint köteles felebbvalójának feljelentést tenni, ha észreveszi, hogy valaki ittas vagy ittas állapotban szolgálatra jelentkezik. Uraim, ez elég fontos. Elég szép intézkedés ez, mert a vasutakon a biztonság szükséges, minthogy különben ezer és ezer utazó egyes alkalmazottak vigyázatlansága folytán fejét veszíthetné.Itt nagyobb szigort kell alkalmazni. A helyes mód azonban nem az, a mely olyképen intézkedik, hogy a társ társát köteles feljelenteni. Ez furcsa intézkedés és alkalmat adhat arra, hogy sok becsületes ember szolgálatát elveszti, mert a mint az emberi társaságból tudjuk, nagyon sok a rosssz, nagyon sok a rosszakaratú és rágalmazó emberek száma, a kik arra törekszenek, hogy másnak gáncsot vessenek, hogy mást befeketítsenek és szerencsétlenné tegyék. Ilyen emberek bosszúból és gyűlöletből jelentkeznek majd a főnöknél azzal: az az alkalmazott tegnap ittas volt, lehetséges, hogy az illető alkalmazott csak egy kupicza pálinkát ivott, hogy felüdítse magát, és ezért a másik, a ki őt látta, rögtön feljelentette. Még egy szakaszra térek át, a 23. §-ra és meg fogják látni, hogy a vasúti pragmatikáról szóló ezen törvényjavaslat alaptalan és igzságtalan ugy belső, mint külső és politikai okokból és hogy valóságos torzszülötte azoknak, a kik azt összeállították s valóban szerencse volna ugy Horvátországra, mint Magyarország részére, ha ezen törvényjavaslat a t. ház asztalára sohasem hozatott volna. Sokkal kevesebb félreértés és egyenetlenkedés volna köztünk. Különben kötelesség: az kötelesség és minthogy ezen javaslat már a t. ház asztalán fekszik, kötelességemet teljesítve, áttérek a 23. §-ra. (Olvassa) : ^Mellékfoglalkozást akár jár az dijazással, akár nem, az alkalmazott csak felsőbbségének előzetes enegdélyével vállalhat és folytathat. Aa engedély bármikor visszavonható. Meg nem engedhető a mellékfoglalkozás elvállalása, ha az a hivatali állás tekintélyével vagy a szolgálati kötelességek lelkiismeretes teljesítésével össze nem egyeztethető, vagy ha az által érdekeltségi viszony keletkeznék.« Erre a pontra úgyszólván az összes előző szónokaink figyelmeztettek,mert az az igazságtalanság, a mely ezen szakaszban foglaltatik, oly nagy, hogy arra mindenkinek ki kell terjeszkednie. Általa a vasúti alkalmazottaknak, valamint azoknak, s kik a legszegényebb osztályokhoz tartoznak, továbbá a kik fizetés tekintetében úgyszólván aemmi pótlékot nem kapnak, ellenkezőleg, mintha a fizetésük még csökkentve volna, megtiltatik, hogy akármilyen kézimunkát elfogadhassanak, a melylyel szomorú helyzetükön segíthetnének, sőt megtiltatik nekik az is, hogy feleségük vagy családjuk tagjai ilyent elvállalhassanak. Azt hiszszük, hogy ezen intézkedés egészen felesleges. Még az alkalmazottak tekintetében ugy a hogy, de a család tagjai tekintetében nem járja. Magától értetődik, hogy az alkalmazott vagy hivatalnok nem űzhet oly mellékfoglalkozást, a mely az ő hivatali tekintélyével össze nem fér, vagy őt annak teljesítésében gátolja. Miért ? Mert a vasút veszélyes dolog, mert itt egy pillanat alatt óriási szerencsétlenségek keletkezhetnek, ezer és ezer ember élete koczkára van téve és ennek folytán szükséges, hogy a hivatalnok figyelme mindig egy dologra terelődjék, hogy más dologgal ne foglalkozzék, mint azzal, a melyet neki szolgálatának feladata előír. Semmi kifogásom sincs, hogy ha ilyen vasúti alkalmazottat feladatára és szolgálatára korlátolják, de oly messzire még sem kell menni, hogy keresetének forrásai legalább családja tagjainál elvétessenek. Egyáltalában, uraim, megjegyzem, hogy ezen törvényjavaslatnál egy nagy igazságtalanságot tapasztalok, azt az igazságtalanságot, hogy t. i. ezen törvényjavaslat az alkalmazottaktól nehéz szolgálatot és a legnagyobb felelősséget követeli, sőt hogy az alkalmazott a rendes szolgálati időn túl is köteles szolgálatot teljesíteni, külön díjazásra való minden igénye nélkül. Mindezek legszigorúbb rendszabályok, a melyek egy hivatalnoknál lehetségesek, mindezen intézkedések pedig az érintett szakaszokban foglaltatnak. Az nem rossz, sőt inkább jó, hogy a vasúti alkalmazottak ilyen óriási felelősséggel terheltetnek. De, uraim, a másik oldalra is kell tekinteni, hogy t. i. a felelősséggel a díjazás is arányba hozassék. Ha az alkalmazottak ilyen szigorú szolgálatot teljesítenek, ha aa alkalmazottak ilyen felelősséggel terheltetnek, ennek ará-