Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-182
182. országos ülés 1907 június 22-én, szombaton. 79 tek fel, mindazonáltal ugy politikailag, mint gazdaságilag nagyfontosságú volna, hogy a két állam közötti viszonyok lehetőleg a régi átvett formák szerint rendeztessenek és helyeztessenek szilárd alapokra. Minden körülmények közt az lesz a vezető gondolat, hogy az évszázados közös sors által megszentelt és a pragmatika szankczió által összefűzött és a két állam között bevált politikai köteléket sértetlenül tartsuk fenn a későbbi nemzedékek számára. Épen azért gazdasági szempontból is a két államnak biztosított autonóm jogok sérelme nélkül el kell kerülnünk minden olyan meglazulást e viszonyban, a mely esetleg a jövőben a pragmatikai közösség szempontjából aggályosnak tűnhetik föl.« Hát, t. képviselőház, az osztrák trónbeszédre vonatkozólag, azt hiszem, abban mindnyájan egyetértünk, hogy az Ausztriának belügye, hogy az osztrák császár abban a minőségében más közjogi személy, habár ugyanegy személyben is van egyesülve és hogy nekünk az osztrák császár ténykedéseihez ebből a szempontból közünk nincsen. De abban is egyet kell értenünk mindannyiunknak, hogy ezek a kijelentések Magyarországra nézve igenis nagyfontosságúak, mert hiszen a mire vonatkozólag az osztrák császár Ausztriában obligót és kötelezettséget vállalt, az a kötelezés tényerejénél fogva Magyarországgal szemben legalább is érvényesülni kivan és akar. A helyzet tehát az, hogyha az osztrák császár Ausztriáben a magyar kormány most jelzett álláspontjával szemben, a magyar többségnek álláspontjával szemben ilyen apodiktikus kijelentéseket tesz, az reánk nézve mindenesetre mérvadó, ha több tekintetben nem is, de abban a tekintetben föltétlenül, hogy mi a helyzetet felismerhetjük ós a jövőre vonatkozólag felkészülhetünk, hogy a magunk álláspontját azzal szemben érvényesítsük. De, t. képviselőház, nemcsak ezen szempontból kell nekünk figyelemmel lennünk, hanem figyelemmel kell lennünk törvényes szempontból is. Az én véleményem szerint az osztrák császárnak nincs meg az a joga, hogy a magyar törvényekkel ellentétes kijelentéseket tegyen Ausztriában olyan dolgokra nézve, a melyek Magyarországnak az ügyei is, a melyek közösen elintézendő ügyek és a melyek tekintetében tehát az ő ottani, kijelentései sérthetik a mi törvényes álláspontunkat és csorbíthatják jogainkat. Ez a kijelentés azt tartalmazza, minthogyha az önálló, vagy közös vámterület kérdése a pragmatikai közösség kérdésével lenne kapcsolatos, mintha az önálló vámterület tényleges vagy jogi állapota, felállítása a pragmatikai közösség meglazulása szempontjából aggályosnak tűnhetnék fel. Ez az a kijelentés, a mely ellen elsősorban is törvényes közjogi szempontból, Magyarország függetlenségériek és önállóságának szempontjából, a magyar nemzet jogai és aspirácziói szempontjából tiltakozó szavunkat fel kell emelnünk. Mert hiszen nem akarok a pragmatika szankczióig visszamenni, de azon törvény álláspontjára helyezkedem a vitatkozás szempontjából, a mely a jelen kormányzat alapja, t. i. az 1867: XII. t.-czikkre, a melyet 0 felsége oly nagyon megtartandónak és fentartandónak vél. E törvény alaj>ján is kiderül, hogy e kijelentés nem felel meg a törvényeknek, hanem azokkal éles ellentétben áll. Mert hiszen az önálló vámterület felállítása, a gazdasági kérdések rendezése semmiféle kapcsolatban nincs a pragmatika szankczióval. Ez nem úgynevezett autonóm jog, ez Magyarország tökéletes, elmagyarázhatatlan, soha félre nem érthető joga. Az 1867 : XII. t.-czikk 58. §-a azt mondja: »A kereskedelmi ügyek közössége sem foly a pragmatika szankczióból, mert annak értelmében a magyar korona országai mint a fejedelem többi országaitól jogilag különálló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvonalok által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket«. A 68. §. pedig azt mondja: »Magától értetődik, hogy ha és a mennyiben a fentebbi 58—67. §-okban elsorolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne: az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fenntartja, s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.« E törvényből folynak és ennek következményei az azóta hozott törvények, az 1898 : I. törvényczikk, valamint az 1899 : XXX. t.-cz., a melyek Magyarország törvényes jogát az önálló vámterülethez fentartották és kifejezetten megerősitették. Az tehát, t. ház, hogy a pragmatika szankczió alapján fennálló közösség meglazulására vezethetne az önálló vámterület felállítása, az a magyar törvényekkel ellentétben áll, és azt hiszem, hogy ha a t. ministerelnök ur nem is szól ily élesen, de a magam részéről ily élesen kell kifejezést adnom a magyar nemzet e törvényes álláspontjának és kifejezést kell adnom annak, hogy a nemzettel való eljárás tekintetében az osztrák kormánynak részéről legalább is nem volt méltányos oly kijelentéseket tétetni az osztrák császár által, a melyek a magyar törvényekbe egyenesen beleütköznek. (Mozgás.) Mezőfi Vilmos: Merték megtenni. (Mozgás. Halljuk!) Lengyel Zoltán: A katonai kérdések szempontjából ez a trónbeszéd szintén igen jelentős kijelentést tesz. Ez a kijelentés azt mondja, hogy a véderő növelése elkerülhetetlenül szükséges ; ezen passzusnak utolsó részében pedig elvárja a Reichsrattól, hogy nagy felelőssége tudatában közre fog működni abban, hogy »hadi
