Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-181
5(5 Szlavonországok autonómiájának sérelmét képezi. A horvát-magyar egyezmény 10. §-ának értelmében ezen engedélyt csak a bán által volna megadható. Ennek folytán ezen törvényjavaslatot nem fogadhatjuk el ezen szövegezésben, mert autonómiánk körébe vág. De azért van még egy másik ok, a melynél fogva ezen törvén} 7 ]avaslatot nem fogadhatjuk el. Szterényi államtitkár ur is megértette velünk, hogy ezen engedélyek milyen irányban adatnának. Az államtitkár ur t. i. az egyesülésekre vonatkozólag azt mondotta, hogy az nem egészen liberális ugyan, hogy az egyesületbe való belépéshez a miniszter engedélye szükségeltetik, de hogy ennek jó oldala is van, minthogy azt nemzeti szempontból is szemlélni kell. Most következik, a mit már előbb észrevettünk. Gondolják el , uraim, hogy mi mint két nemzet állunk egymással szemben, minálunk van a horvát nemzet, minálunk más a hazafiság, mint Magyarországon. Most az a kérdés, hogy ha ezen intézkedés törvényerőre emelkedik, a kereskedelemügyi miniszter meg fogja engedni azt, hogy egy ilyen vasúti alkalmazott horvát egyesületbe beléphessen ? Ez a tendenczia, a melyet a közös ügyek összes ágaiban látunk, ezen törvényjavaslatból is kitűnik, valamint Szterényi államtitkár ur kijelentése is, aki azt mondotta, hogy valamely egyesületbe való belépés engedélye nemzeti szempontból megitélendő. Ha a közös kormánynak tagja igy beszél, a ki a magyar kormánynak tagja, akkor tudjuk, hogy ez magyar álláspont, nem pedig horvát álláspont. Én pedig mint Horvátország delegátusa, nem engedhetem meg, hogy a kereskedelemügyi miniszternek olyan hatalom adassék, hogy egy vasúti alkalmazottnak Horvát-Szlavonországok területén megtilthassa, hogy pl. egy horvát énektársulatba beléphessen, hogy a Szokolegyesületbe ne léphessen be, hogy pl. horvát irodalmi egyesületbe vagy olvasókörbe stb. ne léphessen be, minthogy egyékbént szolgálatától megfoszthattassék. Ez ellentétben áll nemzeti ideáljainkkal, azonban nem a magyar, hanem a horvát ideáljainkkal. Grahovac Mirko : Még a horvát olvosókörbe sem volna szabad elmennie ! Pinterovics Antal : Ezen szakasz nemcsak hogy Horvátország autonómiájába belevág, hanem a 29. §-nak ezen intézkedése minálunk nagy visszaélésekre szolgáltatna alkalmat és általa uj összeütközés és elégedetlenség szittatnék a horvát nemzetben. Szterényi államtitkár ur tegnapi beszédében az igazán liberális franczia miniszterre, Briandra hivatkozott. De ha az meg is mondotta, hogy nemzeti szempontból valami teendő, nem szabad elfelejteni, hogy Francziaország egészben nemzeti állam, hogy ottan csak a franczia nemzet él. A horvát-magyar közösség nem egy nemzet állama ; itt bét politikai nemzetet és két területet látunk. Szterényi közös államtitkár joggal nem foglalhatja el azon álláspontot, a melyet Briand franczia miniszter képviselt. Ezen szakasz utolsó passzusa, eltekintve attól, hogy nemzeti szempontból visszaélésekre adhat alkalmat, más álláspontból tekintve is, visszaélé sekre szolgáltatna alkalmat. Mert itt semmiféle ellenőrzés nem gyakorolható, mert egyszerűen az mondatik, hogy az alkalmazottak nem lehetnek tagjai olyan egyesületeknek, a melyek czélja a kereskedelemügyi miniszter szerint a vasúti szolgálat érdekével összhangzásba nem hozható. Ez nagyon általános intézkedés, a mely a miniszternek szabad kezet nyújt arra, hogy a vasúti alkalmazottakkal kénye-kedve szerint eljárhasson és nekik az egyesületekbe való belépést megtilthassa. A 32. §. társaim részéről szintén kritika tárgyává tétetett, és nekem sincs okom, hogy azt kritika tárgyává ne tegyem. A 32. §. igy szól: Rendbüntetést minden fölebbvaló alkalmazhat alárendeltjeivel szemben. Rendbüntetés kiszabása előtt az alkalmazottat a terhére rótt szolgálati vétségre nézve meg kell hallgatni. A rendbüntetés kiszabása ellen a 12. §. értelmében panasznak van helye, melynek azonban felfüggesztő hatálya nincs. Ep abban, hogy a panasz a büntetés végrehajtására halasztó hatálylyal nem bir, rejlik ezen intézkedés embertelensége, mert minden ember követhet el affektusban hibát és olyan érzékeny büntetést szabhat ki, a mely büntetést rögtön ki kell állani. Ez által a felebbezés joga illuzóriussá tétetik és ugy látszik, hogy ezen szakasznak az abszolutisztikus, u.n.Prügehpatent volta keresztapja, illetőleg azon elv, a mely a katonáóknál divott: Alid ki a verést, aztán panaszt emelhetsz ! A 33. §. a következőképen szól (olvassa): ^Fegyelmi büntetéssel büntetendők a következő szolgálati vétségek: 1. szolgálati kötelességek szándékos megszegése ; 2. a szolgálat teljesítése közben gondatlanságból eredő oly cselekmények vagy mulasztások: a) a melyek a forgalom, a pálya és tartozékai, az alkalmazottak vagy a közönség biztonságát veszélyeztetik, b) a melyek a legszigorúbb rendbüntetés alkalmazása után is megismétlődtek ; 3. tömeges munkamegszüntetésben (sztrájk) való részvétel vagy a szolgálatnak tömegesen jelentkező lanyha teljesítése abból a czélból, hogy az utasitások pontos megtartásának ürügye alatt a forgalom megnehezittessék vagy megakasztassék (passzív reszisztenczia), úgyszintén az ezekre irányuló összebeszélésben vagy gyűlésben való részvétel vagy azokra való izgatás vagy bujtogatás; 4. botrányos magaviselet. Mindezen intézkedések nemcsak hogy drákóiak, hanem illiberálisak. A passziv reszisztenczia oly tág fogalom, hogy fölebbvaló kezében forrás alárendeltjének boszanthatására
