Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-181
46 tenni, mert állami egység áll fenn; ez az állam magyar és benne a magyar nyelv a hivatalos nyelv, minélfogva ennek a vasúti vállalatnál is kell mérvadónak lennie. A másik álláspont, melyet a magyar képviselők és maga Szterényi államtitkár foglal el, abból áll, hogy a vasutaknál azért követeltetik a magyar nyelv, mivelhogy a vasutak magának a magyar államnak magánvállalatát képezik, melyben Horvátországnak része nincs. A harmadik álláspont a magyar nyelv jogosultságát azzal igazolja, hogy arra a vasutaknak egységes igazgatása czéijából van szükség, ezzel pedig a hivatalos nyelv kérdésének érintése nem czéloztatik. Műszaki tekintetek teszik szükségessé a magyar nyelv ismeretét. Engedjék meg, hogy az álláspontokra röviden ügyet vessek, mert egyik sem helyes, minélfogva mindegyik nagyon könnyen megczáfolható. Térjünk mindenekelőtt arra, hogy a magyar nyelv behozatalának szüksége a magyar állam egységének fogalmából folyik. Ez ellen az elmélet ellen minekünk a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Sohasem fogják a horvátok elismerni a magyar államegységet, s azt nem is ismerhetik el, azt az egységet t. i., mely Horvátországot is foglalná magában, mert Horvátország és Magyarország között a területi különbséget kitörölni annyi volna, mint Horvátországot a föld színéről kitörölni, Horvátország öngyilkosságát jelentené. A magyar állam egysége — ha mindjárt Horvátország autonómiája mellett — annyit jelentene, mint Horvátországot egy közönséges nem magyar nemzetiségre lefokozni. Verjék ki a fejükből a magyarok azt, hogy mi ebbe beleegyezni fogunk. Épen azért, mivel külön politikai egyéniségünket akarják letagadni, kell arra törekednünk, hogy az minél erősebben biztosittassék. Es uraim, vájjon önök, kik szabadásgukért és nyelvükért oly hősiesen küzdöttek, azt fogják tőlünk követelni, hogy nemzetünkön és hazánkon a legfeketébb árulást kövessük el. Mi csak azt ajánljuk önöknek, hogy az 1868 : XXX. t.-czikket figyelmesen olvassák, és hogy ezt a törvényt az egyik és a másik nemzet történetével hasonlítsák össze, s önök is el fognak jutni arra a meggyőződésre, hogy itt egység nincs, hanem hogy két állam, két egyenrangú tényező, két királyság, két politikai nemzet és két terület van. Ez magából az 1868:1. t.-cz. 1. §-ábdl és következő szakaszaiból tűnik ki. Az összes szakaszok az elsőtől az utolsóig bizonyítják, hogy a mi álláspontunk egészen helyes, hogy itt két állam, két politikai nemzet, két külön és különböző terület vm. Az 1. §-t megelőző bevezetés arról szól, hogy a horvát és a magyar nemzet között a fennálló államjogi kérdések kiegyenlítése végett egyezmény, kétoldalú szerződés köttetik. Az 1. §. azután azt mondja: Egyrészt az Erdélylyel egyesitett magyar királyság s másrészt a dalmát, horvát és sziavon királyságok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, ugy az ő Eelsóge uralkodása alatt álló többi országok, mint egyéb államok irányában. Már a törvénynek ebből az egy határozmányából is ki lehet venni, hogy egységes állam nincs, hanem hogy két állam van. Az áUami közösség csak annyiban áll fenn, a mennyiben az egyezményben közös ügyek állapíttattak meg, az pedig, a mi az egyezményben nincs közös ügynek kikötve, az a közösségbe nem tartozik, hanem azt mindegyik szerződő fél a .maga számára tartotta fenn. Önök azt állítják, hogy 1868-ban többet adtak nekünk, mint a mennyit akartak, illetve a mint ezt ma belátják, hogy kellene adniok. Hanem, uraim, önök semmit sem adtak! Ha valaki arról beszélhet, hogy ki mit adott, ezt a horvát nemzet mondhatja, hogy t. i. mi adtunk többet önöknek a közösségbe, mint kellett volna, többet mint szükséges és politikailag bölcs volt. Mi túlsókat adtunk a közösségbe ós ez okozta ezt a mai helyzetünket, T. ház! Önök mindig az egységes magyar államról szóló elméletet emelik ki, de már társaim sikeresen megdöntötték ezt az elméletet, minélfogva én még arra fogok kiterjeszkedni, a mit az államtitkár ur mondott. Ö ugyanis állásjaontunkat czáfolva, több indokot hozott fel, hogy bebizonyítsa, hogy mi téves utón járunk és hogy minekünk nincs jogunk követelni azt, a mit követelünk és bizonyos módon apellált hozzánk, hogy álláspontunkból engedjünk. Nekem a következőket kell kijelentenem: én nem kaptam meg Szterényi ur egész beszédét pontos fordításban, minélfogva nem fogok ugy reflektálni erre a beszédre, a hogy kívánnám, és a mint ez a beszéd megérdemli, hanem csak annyiban fogok kiterjeszkedni erre a beszédre, a mennyiben azt az újságokból megismerhettem. Ki fogom emelni azt a néhány eszmét, melyekről azt gondoltam, hogy azokat itt feltétlenül szóvá kell tennem. Az államtitkár ur annak megfelelően, a mit én olvastam, azt mondta, hogy állami egység, illetve egy állam áll fenn, azután azt mondta, hogy a közös minisztériumok részére nem helyesek a horvátmagyar minisztérium«, illetve »a magyar horvát minisztérium « elnevezések, azután, hogy a magyar autonóm és a közös országgyűlés között különbség nem áll fenn. Továbbá azt mondta, hogy a miniszterelnök ur hozza javaslatba a bán kinevezését és hogy ez bizonyítéka annak, hogy egy állam van. Azt mondta, hogy nincs horvát állampolgárság, hanem az 1879-ik évi L. törvényczikkel a magyar korona összes országaira nézve egy állampolgárság állapíttatott meg. Azután azt mondta, hogy a vasúti pragmatikának nem az