Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

40 önök gondolkozásának egész iránya, hogy az önök felfog nemzetközi viszonyokról, ellenkezik ezen kérdésünknek olyan megoldásával, a milyenre mi gondolunk. Meggyőzött engem erről Kovács képviselő ur, a ki a függetlenségi párt szabadelvű elemei közé tartozik és ha ő mint némileg szabadelvű ember lehet oly reakczionárius, akkor világos, hogy közöttünk nem lehet egyetértés semmiféle nemzeti, semmiféle közjogi kérdésben, mely Magyarországot és Horvátországot illeti. (Helyeslés a jobbközépen.) T. ház ! Azok az engedmények, a melyeket kináltak nekünk, mielőtt ezen törvényjavaslat ezen ház asztalára került, azok az engedmények, a melyeket később ezen első engedményekhez hozzáadtak és végül a mostani engedmények, a melyeket azért Irináinak nekünk, hogy ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunkat elhagyjuk, nem olyan természetűek, bogy bennünket kielégíthetnének. Mi nem lehetünk megelégedve semmiféle más esetben csak abban, ha elfogadtatik azon törvényes alap, a melyen mi állunk. Semmiféle más kombináczió nem tarthat minket vissza ezen megkezdett akcziótól. Miután Szterényi államtitkár ur tagadása daczára ezen vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat megoldja fiorvát-Szlavon-Dalmátországban a vasutakon a nyelvi kérdést, nekünk már most is oly álláspontot kell ez ellen elfoglalnunk, a mely a jövőben is mérvadó lesz Horvát-SzlavonDalmátország képviselőire. (Helyeslés a jobbközépen.) Ezen nyelvkérdés nem olyan kicsinyes, nem olyan jelentéktelen, a mint azt ezen t. ház egyik oldalán képzelik. Ezen nyelvkérdés reánk, fiatal haladó demokrácziára, a nemzeti élet és fejlődés egyik legfontosabb kérdése, mert ez a kérdés ránk nézve nemcsak nemzeti egyéniségünk kérdését képezi, hanem ez a kérdés mi ránk nézve szocziális kérdést is képez, annyiban, a mennyiben a kenyérkérdésben, a vasúti szolgálatban való alkalmazás kérdésében azok kivételével, a kik magyarul tudnak, minden többi pályázók kizáratnak. (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Ha mi másra, valami más álláspontra helyezkednénk ebben a nyelvi kérdésben, akkor mi történhetnék? Megtörténhetnék az is, hogy ez az országgyűlés — a mennyiben a magyarokból van összeállitva — ezt az engedékenységet mint valami egészen érthetőt, mint valami természeteset, mint valami teljesen törvényeset, mint olyasvalamit venné, a mi másképen nem is történhetett meg, s azután ez az engedékenység útmutatásul szolgálna velünk szemben a magyaroknak jövendőbeli viszonyaira nézve, mint az a diktátum, hogy jövőben a magyaroknak Horvátországgal szemben a nemzetiségi és politikai viszonyokban miképen kell viselkedniük. Mikor itt, ezekben a padsorokban a horvátországi volt nemzeti párt képviselői, annak a pártnak képviselői, mely a Budapestről jövő minden parancsnak engedelmeskedett, mely azonban a magyarok nyakára hágott abban a pillanatban, mikor ezek a magyarok bajba kerültek/iM«/esUs a jobbközépen.) mikor ezek a képviselők ültek ezekben a padsorokban, akkor ez oldal néma temetőként nézett ki, s a magyarokat arra tanitották, hogy Horvátországban mindent keresztülvezethetnek, a mit akarnak. Ha a volt nemzeti pártnak képviselői erről az oldalról minden vitás kérdésben képviselték volna a horvát királyság álláspontját, ha azt kifejezésre juttatták volna, ha álláspontjuk el nem fogadásából levonták volna a következményeket, akkor a mi helyzetünk ezen az országgyűlésen sokkal könnyebb lenne. Ugyanezért a magyar királyság és a horvát királyság közötti jó viszonyok érdekében is kell ezt a törvényes álláspontot elfoglalnunk. S önök most először fognak a horvát királyság részéről egy nagy és komoly ellenszegüléssel találkozni, egy döntő összeütközést tapasztalni, s meg fognak győződni, hogy ez a Horvátország nem valami magyar gyarmatföld, melylyel kedvük szerint lehet uralkodni, önök látni fogják, hogy a horvát királyságból a nemzeti jogokért való lelkesedés és a küzdelemhez szükséges bátorság tör elő, önök meg fognak győződni, hogy ez a Horvátország is valami mennyiség, valami szám a magyar-horvát politika egyenletében. Mikor erről meg fognak győződni, akkor j övőben a horvát királysággal szemben követendő eljárásuk más lesz, legalább olyan, hogy magán a törvényen fog alapulni. Már Magyarország és Horvátország és jó viszonyaik érdekében kell a horvát, sziavon és dalmát királyságok képviselőinek erről a helyről ilyen módon, ilyen taktikával kifejezést adniok az előterjesztett törvényjavaslattal való elégületlenségüknek. Mielőtt befejezném, a t. ház meg fogja nekem engedni, hogy Kovács képviselő urnak még egy kijelentésére reflektáljak. Kovács képviselő ur azt mondta, legalább én nekem igy tetszik, a mennyire megértettem, hogy neki sincs Ínyére, hogy a magyar királyság és a horvát királyság között ezen egyenetlenségre került a dolog. És ő ebben, valamint az egész országgyűlés, valami szerencsétlenséget lát, a mi a mi jövendőbeli közös viszonyainkat illeti, azaz, a mi a magyar királyság és a horvát királyság közötti viszonyt illeti. Különösen attól tart Kovács ur, hogy ez a küzdelmünk, hogy ez a nagy küzdelmünk, a mely a nyelvi kérdést illetőleg fog kiütni, csak annak a harmadiknak fog hasznára válni, a ki eddig is uralkodott ugy Magyarország, mint Horvátország fölött. (Helyeslés a jobbközépen.) Ez a harmadik, a kitől Kovács képviselő ur tart, Ausztria. Én, t. ház, csak röviden fogok ügyet vetni Kovács képviselő urnak ezen aggodalmaira. Nem fogok erre ügyet vetni az érzelmeskedés szempontjából, mintha minekünk, horvátoknak és szerbeknek és magyaroknak egymást szeretni kellene, hogy egymásnak az egészségére igyunk, hogy üdvözlő beszédeket váltsunk, hogy kölcsönösen virággal halmozzuk el egymást. Közöttünk és köztük való ilyen egyetértésre szükség nincs, ilyen egyetértés fölösleges. Közöttünk és köztük azonban kell, hogy egészen másnemű egyetértés uralkodjék, kell, hogy köztük a reális érdekeink megértésének