Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-191

191. országos ülés 1907 Julius k-én, csütörtökön. 447 letekre szánt 2,100.000 koronát, az összes szükséglet 15,634.000 koronát tesz ki. Az indokolásból kitűnő terv szerint három év alatt szándékozik a minisztérium ezen összeget felhasználni. Egyszerre nem használhatja fel fizikai akadályok miatt, mert fokozatosan lehet a beépítést eszközölni, de viszont hosszabb időre sem tervezi a felhasználást, mert az üzleti konjunktúrák változása mellett hosszabb időre részletes programmot felállitani nem lehet. Hátra van még egy kérdés, a melyre vonatkozólag még a t. ház előtt fekszik a budapesti kereskedelmi és iparkamarának egy kérvénye, a melyre nézve ugy méltóztatott határozni, hogy ez a jelenleg tárgyalás alatt lévő javaslattal egyidejűleg tárgyaltassék. Nevezetesen itt az a kérdés, hogy mennyiben okoznak az állami gyárak a magániparnak konkurrencziát. Ezt tárgyalja a budapesti kereskedelmi és iparkamara kérvénye ; kivánja, hogy az állami gyárak üzeme valahára lassanként visszafejlesztessék, és a kérvénynek lényege az, hogy a ház a beterjesztett és a hazai vasipar életérdekeit fenyegető törvényjavaslatot jelenlegi alakjában meg nem szavazni, hanem azt oly irányban módositani méltóztassék, hogy a befektetni szándékolt rengeteg összeg kizárólag a magánipar által nem kultivált gyártás javára fordittassék. A mi ezt a kérvényt illeti, ez nem vonja le azt a végső konzekveneziát, a melyet, ugy látszik, le akar vonni, hogy egyáltalában szűnjék meg az állami gyártás, hanem csakis azt kivánja, hogy lehetetlenné tétessék az áüami gyáraknak az, hogy a magániparnak konkurrencziát okozzanak. De lényeges körülmény ezen kérdés megítélésénél az, hogy az állami gyárakra az állami vasutak üzeme szempontjából föltétlenül szükség van. Közel 18.000 km-t tesz már ki a magyar államvasutak és az államvasutak által kezelésbe vett viczinális vasutak hálózata; ennek olyan nagy a szükséglete mozdonyokban, hidfelszerelésekben és vasúti sinekben, hogy, azt hiszem, a legnagyobb veszedelem volna az államvasutak üzemét annak az eshetőségnek kitenni, hogy a magánipar kartelljei vagy trösztjei az annak idején beálló szükség esetén olyan árakat diktálhassanak az államvasutaknak, a minőket nekik méltóztatik. Ebből a szempontból tehát az állami gyárak fentartása nézetem szerint okvetlenül szükséges, főleg pedig a mozdonygyártás szempontjából, mert mozdonyokat a privát ipar Magyaroszágon egyáltalában nem gyárt. Hátra volna még a hidalkatrészek és a gazdasági gépek terén való konkurrenczia kérdése. A hidalkatiészekre legnagyobb részben szintén áll az, a mit a mozdonyok tekintetében voltam bátor előadni, de különösen is ugy tudom, hogy már évek hosszú sora óta kontingentálva van az állami és a magángyárak között a hidalkatrészek szállítása. A fennálló és még 1917-ig létező vaskartell, a melyben benne van az áUamvasutak gyára is, szintén védi a magánipart. A mi a gazdasági gépek terén való konkurrenczia kérdését ületi, kétségtelen, hogy gőzcséplő-gépeket és kisebb motorokat gyárt az államvasutaknak budapesti gépgyára is és ugy látszik, hogy ez az a pont, a melyen a konkurrencziát panaszolja a kereskedelmi és iparkamara. Úgyde, a miniszter ur által adott felvilágosítások szerint a lokomobilgyártás, különösen a gőzcséplőgépek lokomobüjainak gyártása úgyszólván elválaszthatatlan a mozdonygyártástól, ha pedig a mozdonygyártás czéljából fenn kell tartanunk egyedüli gyárunkat az országban : akkor, miután a mozdonygyártás nem ad permanens munkát a gyárnak, hanem csak periodikusan ad munkát, már csak a munkások megtarthatása, a gyárak foglalkoztatása, s a munkások nevelése és képzése szempontjából sem lehet kizárni az állami gyárak üzeméből a lokomobilok gyártását. Különben is az állami gépgyár gőzcséplőgépeket alig gyárt a hazai fogyasztás számára, hanem gyártja azokat leginkább külföldi exportra, (Ugy van ! jobbfelől.) és e tekintetben valóságos pionir-szolgálatot teljesít a hazai magániparnak is, emeli a magyar gyártmányoknak jó hírét a külföldön és megmutatja az exportnak útjait. E tekintetben tehát eminens veszedelem arra nézve, hogy ez a gyár a magánindusztriának méltánytalan konkurrencziát okozna, nincs. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Az aratógépek gyártása is tervbe van véve. E tekintetben konkurrencziáról szó sem lehet, mert hiszen nem létezik Magyarországon privát gyár, a mely aratógépeket gyártana. Az 1. §-nál a pénzügyi bizottság nevében módosítást leszek bátor előterjeszteni abban az értelemben, hogy a hitelösszeg 315.000 koronával emeltessék, vagyis hogy 15,634.000 korona helyett 15,949.000 korona iktattassék törvénybe. Ezt azzal indokolom, hogy a törvényjavaslat beterjesztése óta a pénzügyminiszter urnak sikerült nagyon előnyös áron egy kőszénbányát megszereznie, — Nagybátony községben, Hatvan és Salgótarján között, négy és fél kilométernyi távolságra az államvasuttól, a Sóberek-völgyben — a melynek széntartalma kerekszámban 16 millió métermázsára tehető. Ha még hozzáteszem ehhez azt, hogy a dolog természetéhez képest ennek a bányának költsége czélszerűen beilleszthető a beruházási javaslat kereteibe : azt hiszem, mindent kimerítettem. Tisztelettel ajánlom a pénzügyi bizottság nevében a törvényjavaslatnak ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ha szólni senlá sem kíván kérdem a t. házat: méltóztatik-e az állami vasgyárak beruházási költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor a törvényjavaslatot általánosságban elfogadottnak jelentem ki.