Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-191

19Í. országos ülés 1907 július 4-én, csütörtökön. 435 rint eddig a VII. díjosztályba tartozott és most a VlII-ikba van besorozva. Az volna tehát az indítványom, Hogy a táblá­zaton, a mely ezt megállapítja, az a módosítás történjék, hogy az irodafőigazgató, a ki tényleg nehéz munkát végez és az irodának fő vezetője, az eddigi rend szerint és az eddigi gyakorlathoz képest egy dijosztálylyal feljebb soroztassék, ille­tőleg hogy az irodafőigazgató felsőbb díjosztályba is ki legyen nevezhető. É végből egy indítványt vagyok bátor előterjeszteni . . . Elnök: Én csak egy ténybeli tévedésre akarom a t. képviselő urat és a t. képviselőházat is figyelmeztetni. Nem felel meg a valóságnak, hogy az irodafőigazgató állása eddig a VII. osztályba tartozott, mert az eddig is csak a VlII-ikba volt sorozva és most is oda van beosztva. Várady Károly: Indítványom ugy szól, hogy az irodafőigazgató a VII. osztályba is előmehessen. Ilyen indítványt adok be. Olay Lajos: T. képviselőház! A magam részéről Rakovszky István képviselő ur indítvá­nyát nem fogadom el. (Mérik helyeslés a baloldalon.) A ház szuverén ; az esküminta helyesen van meg­állapítva és én az eredeti szöveg mellett foglalok állást. Kérem az eredeti szövegnek, ugy, a mint fogalmazva van, teljes egészében való elfogadását. (Helyeslés halj elől. Mozgás.) Elnök: Hencz Károly képviselő ur kivan szólni! Hencz Károly: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Nem volt szándékom felszólalni, azon­ban Olay Lajos t. képviselőtársam felszólalása engem is szólásra késztet. Nevezetesen Rakovszky István t. képviselőtársam egy módosítást tett a 19. §. eddigi szövegéhez, a mely szerint azon szavak után, hogy »Bn N. N. esküszöm, hogy a magyar alkotmányhoz« bevétessenek ezen szavak : >>és a királyhoz«. T. ház ! Az állami és törvény­hatósági tisztviselők esküjében ez a szó mindig benne volt. Egy hang (a báloldalon) : A ház szuverén ! Hencz Károly: Bocsánatot kérek, a ház nem szuverén. (Mozgás.) Mert a szuverenitás az egész nemzetnek jogát jelenti. Csak a törvényhozás, mint ilyen szuverén, azonban a képviselőház a törvényhozásnak csak egyik része. A mennyiben tehát azt a szuverenitás szót méltóztatik magya­rázni, a képviselőházra vonatkozólag a szuverenitás fogalmát csak annyiban fogadhatnám el, hogy a ház az ő belügyeiben szabadon rendelkezik és az ő tanácskozásainak rendjét maga állapítja meg. A szuverenitás fogalma alatt azonban alkot­mányjogi szempontból teljesen és egészen mást értünk és épen én ezért nem osztozom a t. közbe­szóló képviselő urnak felfogásában. Magyar alkot­mányjogi szempontból a király és az alkotmány egymással szembe sohasem állíthatók. (Felkiál­tások báljelöl: Hát miért állítják szembel) Bocsánatot kérek. A királyi hatalom is része a magyar alkot­mánynak. (Mozgás a baloldalon.) Mi lehet tehát itt a tendenczia % A tendenczia az hogy, midőn az ülető tisztviselő a magyar alkotmányra feleskü­szik, ugyanakkor a magyar királyra is felesküszik. (ügy van ! a baloldalon.) Tehát nem szükséges kihagynunk azt, hogy »és a királyhoz« ; nem szükséges annak megtör­ténnie, hogy ez az eskü szövegében ki ne tüntet­tessék, mert ez egyenes tüntetés volna, és az ilyen disztinkcziókat én épen a magyar alkotmány és az eddigi gyakorlat szempontiából sohasem tehet­nék magamévá. Csatlakozom tehát Rakovszky István képviselő ur felfogásához és módosításához, épen az imént ecsetelt alkotmányjogi szempont­ból és ajánlom Rakovszky István módosítását elfogadásra. (Élénk helyeslés a közéfen.) Kovács Ernő: Szót kérek. (Nagy zaj. Hall­juk ! Halljuk !) T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) A törvényhozás­nak két egyenlő faktora az országgyűlés és a király. A kettő együtt képviseli a törvényhozó szuvereni­tását. Abban a pillanatban, a mikor a királynak a hivatalnokai tesznek esküt az alkotmányra, én tel­jes készséggel járulok hozzá, hogy a képviselőház hivatalnokai szintén tegyenek esküt külön a ki­rályra. Azonban akkor, a mikor ez még nincsen meg, kénytelenek vagyunk ragaszkodni ahhoz, hogy habár kicsiségnek látszik is, ebben a tényben az országgyűlés szuverenitását kifejezésre juttas­suk. Én a magam részéről a bizottsági tárgyalások alkalmával azt tartottam volna leghelyesebbnek, ha a szövegbe azt veszszük bele, hogy a magyar szent korona alkotmányára esküsznek, mert ebben a kifejezésben benfoglaltatik a király is, a nemzet is, az országgyűlés is. Nem akartam ott a bizott­sági tárgyalások alkalmával nézetem fentartásával gátolni ezen javaslat sima letárgyalását, most azonban, a mikor ez a két ellentétes vélemény itt felmerült, én a magam részéről ezt a köz­vetítő indítványt itt a t. ház elé terjesztem és azért javaslom azt, hogy a szolgálati sza­bályzat 19. §-ába az eskü szövegébe az vé­tessék be, hogy : »a magyar szent korona alkot­mányára* tétessék az eskü. (Felkiáltások : A koro­nának van alkotmánya ?) A magyar szent korona alatt értette mindig a közjog a nemzetet együtt­véve a királylyal. Ennek a szent koronának meg van az alkotmánya, a szent korona alkotmányának megvan a maga történeti fejlődése. Elnök: A belügyminiszter ur kíván szólni. (Zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem vagyunk köztársaságban. (Igaz ! Ugy van !) Nem akarunk tudtommal ilyent röptiben csinálni. Ennél­fogva azt tartom, igen hibás dolog volna kihagyni az eddig használt szövegből azt a részt, a mely a király iránti hűségre vonatkozik. (Helyeslés.) A parlament szuverenitásával és jogaival nincsen ellentétben az a kötelessége minden állampolgár­nak, hogy a törvényes, alkotmányos magyar király iránt hűséggel viseltessék. (Elénk helyeslés jobbról és a közéfen.) Ebben nincsen semmi hátralépés, nincsen semmi, a mi a magyar nemzet jogait, önállóságát, önérzetét sérthetné. Kérem, ne kezd­55*

Next

/
Thumbnails
Contents