Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-190
190. országos ülés 1907 Julius 3-án, szerdán. 387 fel, hogy az 1. §-ra vonatkozólag egy indítványt terjeszszek a t. ház elé. (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt azonban ezt megtenném, a t. ház engedelmét kérem arra, hogy igen röviden néhány általános megjegyzést tehessek. (Halljuk! Halljuk !) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e megadni az engedélyt ? (Felkiáltásuk : Megadjuk !) Kijelentem, hogy a képviselőház megadja az engedelmet. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter •" Hetek óta élnek vissza (Ugy van! ügy van!) a horvát képviselők azzal a jogukkal, hogy ebben a házban horvátul »is« beszélhetnek. A törvény világosan kimondja, hogy horvátul »is« beszélhetnek ; ők pedig kizárólag horvátul beszélnek. Egy hang (balfelől) : És szerbül! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Kizárólag horvátul beszélnek, ugy hogy őket e házban csak igen kevesen értik meg. Czéljuk tehát nem az, hogy bárkit is meggyőzzenek érveikkel, (Igaz ! ügy van !) hanem világos czéljuk az, a melyet többé leplezni sem igyekeznek, hogy a magyar országgyűlés idejét vesztegessék. (Igaz! Ugy van!) Ilyen czélzatot semmiféle képviselőház az egész világon el nem tűrne, (Igaz! Ugy van !) és legkevésbbé tűrnék el ők maguk, a horvátok, (ügy van ! ügy van !) Az a joguk, hogy a magyar országgyűlésen nem magyarul beszéljenek, gyökerében visszanyúlik az 1844 : II. t.-cz.-re, a mely kimondta, hogy hat évig, tehát 1850-ig, a horvát képviselők deákul beszélhetnek a magyar országgyűlésen. Hogy miképen fogták fel az akkori horvát képviselők ezt a jogot, majd ki fogom mutatni; egyelőre csak azt jegyzem meg, hogy az akkori horvát képviselők voltak legalább is olyan hazafiak, mint a most itt ülők. (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások balfelől: Különbek voltak !) Popovic Dusan : Kako je dugó bio KhuenHéderváry! (Felkiáltások balfelől: Nem volt itt Swpilo !) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Az 1847. deczember 4-én tartott főrendiházi ülésen Busán Hermán horvátországi követ a következőket mondta (olvassa): »Ámbár a horvátországi követeknek az 1844-iki országgyűlés II. t.-czikke értelmében egész az 1850. esztendőig deákul szólam szabad lenne, küldőink mindazonáltal, hogy ez által a nagylelkű magyar nemzet iránti hajlandóságukat (Felkiáltások balfelől: Halljátok !) és igazi szeretetüket tettleg megmutassák és Magyar- és Horvátország közt az alkotmányos kapcsot erősebben összeszorítsák, — értik ezt az urak ? (Felkiáltások: Dehogy értik !) — követeiknek meghagyták, hogy már az országgyűlésen magyar nyelven felszólaljunk, a mely utasítást részemről minden készséggel örömest ezennel teljesítek is.« Ez volt az akkori horvát hazafiak felfogása. (Zaj.) Azzal a szóáradattal, a melylyel a horvátok elárasztották a magyar képviselőházat, a mely szóáradatba belevegyitettek oly mindenféle közjogi enormitásokat, a milyenekre kitérnem nem szükséges, mert ezzel sérteném a képviselőház tekintélyét, e szóáradattal a t. horvát képviselők el akarják homályosítani azt a tényállást, a melyet teljes világosságban az ország színe elé akarok ismét helyezni. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a tényállás az, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat semmiképen sem érinti a horvát nyelvnek törvényes jogát. (Igaz! ügy van!) Ezen törvényjavaslathoz semmi köze nincs az 1868 : XXX. t.-czikknek, (Igaz ! Ugy van!) a melyet Magyarországon senki érinteni nem akar, hanem teljes lojalitással akarja érvényesíteni Horvátországban, ugy hogy ezen ország jogai és a horvát közszabadság teljesen biztosítva legyenek. Ellenkezőleg ebben a törvényjavaslatban a horvát nyelvnek jogai teljes mértékben biztosítva vannak, mert ki van mondva, hogy Horvátországban azon vasúti alkalmazottaknak, a kiknek akár a közönséggel, akár a hatóságokkal érintkezni kell, a horvát nyelvet kötelesek tudni. Ez eddig nem volt így. így tehát nemcsak nem támadja a javaslat a horvát nyelv jogát, de ellenkezőleg, ott is érvényesiti, a hol eddig nem érvényesült. Nem a horvát nyelvet védik tehát a horvát képviselők, hanem a magyar nyelv jogát támadják. (Elénk helyeslés és taps.) Olyan kormány pedig nem lesz soha ebben az országban, a mely beleegyeznék abba, hogy a magyar nyelvet Szent István koronája területén bárhol is üldözhessék. (Igaz ! Ugy van !) Ezeknek előrebocsátásával vagyok bátor a következő indítványt a t. háznak elfogadásra ajánlani, a mi annál inkább teszek és tehetek, mert az egész vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat olyan, a melyet a vezetésem alatt álló minisztérium rendeleti utón is érvényre juttathatott volna. (Igaz ! Ugy van!) A vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat I. Fejezet. Altalános határozatok 1. §-a helyébe javaslom : hogy tétessék a következő szöveg, — ugyanakkor kihagyva a következő szavakat: I. Fejezet. Általános határozatok« — (olvassa) : »1. §. A magyar szent korona országainak területén üzemben tartott közforgalmú géperejű vasúti vállalat szolgálatába csak oly egyén vehető fel, a ki magyar állampolgár és a magyar nyelvet birja. (Helyeslés.) Horvát-Szlavonországok területén azoktól a vasúti alkalmazottaktól, a kik szolgálatuk közben a közönséggel vagy az ottani hatóságokkal való érintkezésre hivatvák, a horvát nyelv ismerete is megkivántatik. (Felkiáltások : Is !) Utasittatik a m. kir. kereskedelemügyi miniszter, hogy a magyar szent korona országainak területén üzemben tartott közforgalmú géperejű vasúti vállalatok alkalmazottainak alkalmaztatásuk egyéb feltételeit, nemkülönben általában a szolgálati rendtartást az összes közforgalmú géperejű vasúti vállalatokra nézve, ezen vállalatok viszonyaihoz 49*
