Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-181

A képviselőház 1907. évi június hő 21-iki ülésén horvát nyelven mondott beszédek forditása. Pribicsevics Szvetozár: T. ház! Én nagyon örülök annak, hogy Szterényi államtitkár után szólalhatok fel. De sajnálom, hogy ki kell jelentenem, hogy az ő beszéde bennem csalódást idézett elő. Azt vártam el tőle. hogy a magyar álláspont szempontjából sokkal tárgyilagosabb lesz. Pedig ebben az ő beszédében igazán a legnagyobb álokoskodással találkoztam. Annak a kimutatása végett, hogy Szterényi államtitkár ur nem tudott találni semmiféle érvet a magyar álláspont megvédésére, követni fogom a fejtegetéseiben általa megtartott sorrendet. Mindenekelőtt azt mondotta Szterényi államtitkár ur, hogy a horvát kérdés sokkal nagyobb hullámokat vert fel, mintsem gondoltuk volna. Ezen kijelentésének a veleje kétségtelenül Josipovich horvát miniszterre vonatkozik, a ki azon állásánál fogva, melyet a közös kabinetben elfoglal, de különben is, elsősorban hivatva volt a közös kabinetet magatartásunkról és mindarról, a mi a helyzet tisztázására és felfogására szükséges, kellően informálni. Ő tehát ezt az állását nem használta fel arra, hogy Szterényi államtitkár urat, a kereskedelemügyi miniszter urat és egyáltalában az egész kabinetet a helyzetről felvilágosítsa. S ez lehet talán az egyedüli oka annak, hogy Szterényi államtitkár ur azt mondhatta, hogy sem a közös kormány, sem ő maga nem várhatták el a mi részünkről a kedélyeknek ily felháborodását. Szimptomatikus, hogy a horvát miniszter már három hete, hogy ezen vitánál jelen van, mégsem látta jónak és megfelelőnek, hogy felszólaljon. Három hete, hogy ezen vitánál jelen van, a melyben az ő társai résztvesznek, mely társainak az ő mandátumát köszönheti, mert a mi megválasztatásunk nélkül ő nem lehetne a kabinetnek a tagja, és egyetlenegy szót sem mondott még álláspontjának a megindokolására. Azt hiszem, hogy ez nem egyezik össze a horvát miniszter állásával és hogy nem egyezik meg azon erkölcsi kötelességekkel, melyekkel ő hazájának és társainak tartozik. Hangok : ügy van ! Magdics Péter: ö egy extrawurst! Pribicsevics Szvetozár: Nagyon sajnálom, hogy Josipovich miniszter ur nincs itt, s nem hallja az én kifogásaimat, de remélem, hogy ő mégis tudni fogja a kötelességét álláspontjának a kifejtése tekintetében, azon álláspont szempontjából, melyet ő ezen törvényjavaslattal szemben és horvát hazája törvényes képviselőinek kívánságaival szemben elfoglal. Ezt szükséges volna tudnunk, mert különKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XI. KÖTET. ben azt kellene gondolnunk, — legalább az ügyek jelenlegi állásában — hogy Josipovich horvát miniszter azonositja magát a t. ház elé terjesztett törvényjavaslat tartalmával. Ha ez nem volna igy, akkor Josipovich miniszter ur kabinetkérdést idézne elő és beadná a lemond dását, hogy ezzel bebizonyitsa, hogy ezen törvényjavaslat tartalmával nem azonositja magát. De a mint Josipovich horvát miniszter ur bizonyos orientális nonsalanszszal ül itt már három hétig, és épen ezzel mutatja, hogy az előterjesztett törvényjavaslat megfelel az ő közjogi felfogásának, a Magyarország és Horvátország közötti viszonyból kifolyólag. Szterényi államtitkár ur, a mikor annyira elcsodálkozott a mi nagy felháborodásunkon, elcsodálkozott azon okokon is, a melyek ezt a felháborodást előidézték, ő t. i. azt hiszi, hogy nekünk semmi okunk a felháborodásra ezen előterjesztett törvényjavaslat miatt. És azt mondotta, hogy azzal ez országgyűlésen ugy sem törvényesittetik a szolgálati nyelv Horvátországban, hanem csak a vasúti alkalmazottak kvalifikácziója, azok alkalmazásának a feltételei, megállapíttatik, hogy e feltétel a magyar nyelv tudása. Kérdem én Szterényi államtitkár úrtól, mondja meg nekem s válaszoljon egészen lojálisán, hogy a vasúti szolgálathoz szükséges minősítésként miért követeltetik a magyar nyelv ismerete? Azt tartom, hogy ez a minősítés csak azért követeltetik, mivel arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a királyi államvasutaknak magyar a hivatalos nyelve. Ha Szterényi államtitkár ur nem erre az álláspontra helyezkednék, nem tudom, hogy miként és miért nem jönne arra, hogy rninősitésül az angol, franczia vagy más valamely nyelv, s nemcsak a magyar nyelv ismerete követeltessék. Az a körülmény, hogy az államtitkár ur azt mondta, hogy ezen minősítés mellett, tehát a magyar nyelv mellett, a szerb vagy horvát nyelv ismerete is fog követeltetni, ez miránk nézve, a horvát királyság képviselőire nézve, nem jelent semmit sem. Ugy, a mint ez ezen törvényjavaslatban van felhozva és megszövegezve, ez Horvátországgal szemben csak engedményt jelent, még pedig kizárólag kereskedelmi és forgalmi érdekekből. Ha a horvát királyság bármely viszonyban volna Németországgal, Ausztriával vagy Francziaországgal, vagy akármely más állammal, akkor ugyanezt az engedményt kapná. Az angolok ezt Indiában a benszülötteknek adják meg, kizárólag a forgalom érdekében. Ezek tehát engedmények, s magától értetődik, hogy a 5