Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-188
327 czimbe a pragmatika és a vasutasok szó. Én befejeztem. Hammersberg László jegyző: Penjics Bogdán! Penjics Bogdán: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladottságára, tisztelettel kérem a tárgyalásnak holnapra való elhalasztását. Elnök: A képviselő ur kérdi, megengedi-e a ház, hogy beszédét holnapra halaszsza vagy jiedig hajlandó-e a ház meghosszabbítani a mai ülést. (Felkiáltások: Igen!) Az ülést meghoszszabbitjuk, tehát tessék beszélni. (Zaj.) Csendet kérek! Penjics Bogdán: A házszabályok 213. §-a szerint indítványom felett a zárszó joga illet meg engem. Igaz ugyan, hogy bizonyos ellentétbe helyezkedtem azon álláspontommal szemben, a melyet az általános vita alkalmával elfoglaltam, mert ugy a kereskedelemügyi miniszter ur, mint Szterényi államtitkár ur nézeteinek eleget akartam tenni. Oly indítványt tettem, a mely ezen házban elfogadtathatnék. Azon álláspontból indultam ki, hogy a mikor hallottam, hogy a kormány és ezen t. ház többsége egyértelmileg azon álláspontot védi, hogy a vasutak állami magánvállalatot kéjieznek, álláspontomból engedtem, arra törekedvén, hogy ez a czim oly irányban változtassák meg, miszerint ezen czimben meg legyen jelölve, hogy ezek közös állami vállalatot képeznek. Ép ugy, mint társaim, kik azt terjesztették elő, hogy a törvényjavaslat neve kihagyassék és hogy helyébe a »törvény« neve helyeztessék, én is indítványoztam, hogy ezen javaslatnak, már most a »törvény« czime adassék, azonban nemcsak a szolgálati rendtartásról, hanem ez irányban előző szónoktársaim nézeteivel egyetértek, hogy t. i. itten nem belső szolgálatról, hanem a vasúti alkalmazottak viszonyairól van szó, hogy t. i. hogy kell viselkedniük, hogyan kell őket munkájukért megjutalmazni és mulasztásukért megbüntetni. Azért indítványoztam, hogy e törvénynek a következő legyen a czime: »A vasúti alkalmazottak szolgálati viszonyainak rendezéséről szóló törvény, de hozzáfűztem »az állami magánvállalat« szavakat azért, mert már az általános vita folyamán, ugy a magas kormány, mint a t. többség részéről azon álláspont képviseltetett, hogy a vasutak állami magánvállalatot képeznek. Ezek után pedig, hogy a mi álláspontunk is minél jobban precziziroztassék, azt akartam, hogy a czimbe felvétessék, miszerint azok Magyarország és Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok magánvállalatát képezik. Azt hiszem, hogy az én indítványom a legjobb, daczára annak, hogy Supilo barátom azt ellenzi; azt mondhatnám, hogy a t. többség egyetlen egy tagja sem fog indítványomnak ellenmondani, mert czimemben az áüamtitkár ur és a kereskedelmi miniszter ur igazolásai alapján az önök álláspontjára helyezkedtem. Azért én az indítványomat az egész ház, különösen pedig a t. többség szivére kötöm azzal, miszerint a czimbe felvenni méltóztassék, hogy az Magyarország és Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok vasúti magánvállalatánál alkalmazottak szolgálati viszonyainak rendezéséről szóló törvény. Azt hiszem, hogy azt elfogadhatják, mert ez a dolog lényegén nem változtat semmit, és ép az önök álláspontját jelöli meg. Nem az a szándékom, t. uraim, hogy ezáltal az ügyet elhúzzam. Az, a mit mondottam, szivemből eredt; kezükre akarok járni, még ha ezért társaim meg is rónának; azt akarom, hogy e törvényjavaslat keresztülvitessék, hogy törvény utján ismertessék el nekünk, ha nem is az egész, de legalább annyi, a mennyi jogunk szerint bennünket megillet. Én tehát, uraim, még egyszer melegen ajánlom indítványomat és ezzel be is fejeztem. (Helyeslés a jobbközépen.)
