Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-187

266 187. országos ülés 1907 június 28-án, pénteken. Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, 1907. évi július hó l-én délelőtt 10 órakor tartsa és ezen ülés napirendje legyen : elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, azután a vasúti szolgálati rendtartásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk az interpelláezióra. Rakovszky István képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk !) Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk !) Hetek óta tapasztaljuk, hogy itt egy különben egyszerű kérdés felett hosszas, sőt hosszadalmas tárgyalások folynak. (Halljuk! Halljuk!) Tapasztaljuk azt, hogy Horvátországban bizonyos oldalról ezen hosszadalmas tárgyalásoknak olyan szinezet adatik, a melylyel ezen tárgyalások — legalább a magyar képviselőháznak intencziói szerint — határozottan nem birnak. (Igaz I ügy van!) Látjuk azt, hogy nemcsak abbahagyatott e házban a rendes tárgyalási módszer, hanem hogy ez azzal a czélzafctal történik, hogy Horvátországban hangulatot csináljanak (ügy van !) Magyarország és a jelenlegi kormány ellen. (Igaz ! ügy van ) Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy mennyiben állnak ezen törekvések mögött más befolyások, a melyek nem ezen ország határain belül keresendők. (Igaz! ügy van!) Talán ennek az ideje is el fog érkezni. De végre az állapotok olyan tarthatatlanok lettek, hogy gr. Pejacsevieh bán állása megrendült és ennek következtében kénytelen volt állásáról lemondani és a magyar kormány uj bán kinevezését hozta Ö felsége előtt javaslatba. Ez a kinevezés megtörtént. A magyar kormánynak ezt a tisztán kormányzati tényét is arra használták fel, hogy a félreértéseket Horvátországban növeljék .... Markos Gyula : Mesterségesen ! Ugron Gábor: A bujtogatok! Rakovszky István: ... és ott olyan tendencziát tulaj donitsanak a magyar kormánynak, a melytől — meg vagyok győződve — mind a magyar kormány, mind a bán a legtávolabb áll. ( ügy van ! Ugy van !) Meg vagyok győződve, hogy itt a képviselőházban nincs egyetlenegy képviselő sem, a ki ne kívánná Horvát-Szlavon-Dalinátországokkal a testvériséget fentartani. (ügy van! ügy van!) Nem hiszem, hogy itt Magyarország képviselői között egyetlenegy is lenne, a ki Horvátország kulturális, gazdasági fejlődését szivből ne kívánná és ne óhajtaná előmozdítani. (Ugy van ! Ugy van !) Meg vagyok győződve arról, hogy nincs itt a képviselőházban egyetlenegy képviselő sem, a ki azon közjogi alapokat, a melyek az 1868 : XXX. t.-cz.ben le vannak fektetve, a legkevésbbé is érinteni kívánná. (Ugy van !) De nincs egy képviselő sem, a ki, ha valamely tendenczia arra irányulna, hogy az államegység elvét megbontsa, ezzel a leghatározottabban ellentétben ne volna, ez ellen a leghatározottabban állást ne foglalna. (Ugy van! Ugy van !) Minthogy meg vagyok győződve, hogy ez mind igy van, szükségesnek láttam a t. miniszterelnök úrhoz interpellácziót intézni, hogy ezen félreértésnek, ezen tendencziózus híreszteléseknek, a melyek alkalmasak arra, hogy Horvátország és Magyarország között fennálló jó viszonyt veszélyeztessék, autentikus nyilatkozatok révén egyszer és mindenkorra vége vettessék. (Helyeslés.) Ennélfogva a következő interpellácziót vagyok bátor a t. miniszterelnök úrhoz intézni (olvassa) : »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Mily vezérelvek szerint akarja a magyar királyi kormány politikáját Horvátországgal szemben irányítani ?« Egy hang (bdlfelől) : Szigorúan ! (Mozgás.) Elnök: Az interpelláczió közöltetik a miniszterelnök úrral. A miniszterelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Midőn az a kérdés intéztetik hozzám, hogy mily vezérelvek szerint kívánja a kormány Horvátországgal szemben politikáját irányítani, talán természetesnek találja a t. képviselőház, hogy az adandó feleletben nem terjeszkedem ki a Horvátország autonóm ügykörében követendő politikára. Erre vonatkozólag a bán lesz hivatva álláspontját a horvát országgyűlés előtt vagy egyéb megfelelő utón köetudomásra juttatni. Részünkről csak azt kívánom kifejezni, hogy fokozatosan minden korszerű reformot az okszerűség határai között mi is elősegíteni kívánunk. (Helyeslés.) Az a differenczia, a mely egyrészt Magyarország, másrészt Horvátország ez idő szerint itt ülő képviselői között felszínre jutott. . . (Élénk felkiáltások : Ugy van ! ügy van !) Csizmazia Ferencz: Árulók! Molnár Jenő: A képviselők közt! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Wekerle Sándor miniszterelnök: ... az a differenczia a most itt tárgyalás alatt lévő vasúti törvényjavaslatban előforduló nyelvkérdés körül merült fel. Mi e differencziális pontban elmentünk a jogosság korlátai között a méltányosságnak legszélsőbb határáig. (Ugy van! Ugy van!) Azt a következetesen fentartott magyar álláspontot, hogy az 1868 : XXX. t.-cz. 57. §-ában foglalt nyelvi rendelkezések a nem az adminisztráczió körébe tartozó, hanem magánjelleggel bíró állami üzemek terére nem terjeszthetők ki, természetesen fel nem adhattuk. (Élénk helyeslés.) De az e körül felmerült vitás kérdést egyoldalúkig Horvátországra nézve kényszeritőleg nem is kívánjuk megoldani. Csak azt kívánjuk, hogy a vasúti alkalmazottak egyéni kvalifikácziójának megáüapitásánál a magyar nyelv tudása megköveteltessék, (Élénk helyeslés.) mert az államvasutak egységes keze-