Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-186
253 fizetéseik vannak, nem gondoskodik azonban vagy csak kevéssé gondoskodik a hivatalnokok azon légiójáról, mely az állam részére a legnehezebb és a legnagyobb munkát végzi és távolról sem élvez megfelelő fizetést. Ugy Horvátországban, mint Magyarországban, rendszerint a legjobban vannak fizetve a legmagasabb hivatalnokok, mig a hivatalnokok nagy tömege, mely az ország népének nagy részét képezi, oly rosszul van fizetve, hogy az állami szolgálatba való belépés annyit jelent, mint belépni egy minden teherrel megnehezített életbe. Az állam azon rossz és ferde elvből indul ki, hogy azoknak kell adni, kiknek úgyis sok van és hogy nem kell figyelembe venni azokat, a kiknek semmijük sincs, vagy igen kevés. Ez annyira antiszocziális és antikulturális elv, hogy itt volna már a végső ideje, hogy a horvátmagyar állami közösségben felhagyjanak ezzel az elvvel és hogy az államigazgatás modern, haladó, szocziális és kulturális álláspontra helyezkedjék, nem pedig olyanra, a milyen eddig követtetett a hivatalnoki fizetések rendezése alkalmával. T. ház! Azon rendszer szerint, mely az állami hivatalnokok mai fizetésrendezésénél követtetik, fennáll a privilegizáltaknak osztálya és a kihasználtaknak osztálya és magában az állami szolgálatban, az állami szervezetben egy oly rendszer tartatik fenn, a mely egy és ugyanazon állam közegei közt szocziális összeütközésre vezet. Mig egy ilyen rendszer fennáll, mig az állami alkalmazottak nagy többsége azon jogos tudatban van, hogy igen sokat kell dolgoznia, ha életét fenn akarja tartani, hogy azért távolról sincs megfelelően jutalmazva, vagy aránylag nem azokhoz képest, kik a magasabb állásokat elfoglalják, a melyekhez ezek igen gyakran személyes érdemek nélkül jutottak, addig ezen alsóbbrendű hivatalnokok nagy tömege és a magasabb hivatalnokok kisebb száma között nem lehet az a benső összhang, az a kölcsönös bizalom, mely a szolgálat sikeres teljesitéséhez szükséges. T. ház! A hivatalnoki fizetések eddigi rendezése mellett, a mint már mondám, két osztály áll fenn: a privilegizáltaknak és a kihasználtaknak osztálya. En azt hiszem, t. ház, hogy az állam nincs hivatva arra, hogy a maga intézkedéseivel szocziális összeütközéseket idézzen elő, hanem az állami igazgatásnak az a feladata, hogy a társadalmi összeütközéseket és egyenlőtlenségeket, a mennyiben ez hatalmában áll, kiegyenlítse. Azt is el kell mondanom, hogy az alkalmazottak fietéséről szóló ezen javaslat teljesen magáévá teszi ezt az antiszocziális rendszert, hogy ezen törvényjavaslat 50°/o-al emeli a legmagasabb vasúti közegeknek fizetését, más magas állásuaknak pedig 20 vagy 15°/ 0-al, tartja tehát magát ahhoz a rendszerhez, hogy még többet kell adni azoknak, a kiknek eddig is sok volt. A vasútnál nagyszámú olyan hivatalnok és alkalmazott van, a ki igen fontos, mondhatnám a legnehezebb teendőket végzi, melyek a vasúti szolgálatban előfordulnak, és van az alkalmazottaknak olyan kategóriája, melynek fizetése egy fillérrel sem emelkedik. Uraim, az ilyen rendezés, az ilyen igazságtalanság mélyen kell, hogy sértsen minden embert, ki át van hatva a modern felfogástól és a demokratikus nézetektől, a melyeken alapszik minden modern nemzetnek állami szervezete, és melyeket Magyarországnak sem szabad sokáig megtagadnia, ha a modern, korszerű államok sorába akar tartozni. T. ház! Különösen mi, Horvát- és Szlavónország képviselői nem engedjük és nem engedhetjük meg, hogy a hivatalnokoknak ezen nagy kategóriái, kik az államnak nagy és fontos szolgálatokat teljesítenek, ne jutalmaztassanak igazságosan, a mint ezt a humánus érzelmek megkövetelik. Különösen mi, Horvát- és Szlavónország képviselői abban a reményben léptünk be ebbe az országgyűlésbe, hogy nemcsak a közjogi téren működhetünk együtt a magyar koaliczióval, hanem hogy a modern berendezkedés terén is támogathatjuk majd Magyarországban a közös ügyek körében egy uj életnek megvalósítását. Mi erről az oldalról teljesítjük a magunk kötelességét és ezért, midőn szó van egy oly törvényről, mely mélyen belevág az alkalmazottak nagy számának mindennapi életébe, mely mélyen belevág igen sok családnak életviszonyaiba, a mely pedig a mi nemzetünknek is nagy részét képezi, nem engedhetjük meg, hogy ezen alkalmazottakkal, ezen szegényekkel szemben, kiket az állam mindig a legjobban használt ki, uj igazságtalanság követtessék el, hogy ezzel a törvénynyel ismét szentesittessék egy oly hiba, mely a modern fölfogásokkal ellenkezik. T. ház ! Minden államnak arra kell törekednie, hogy emelje a nép széles rétegeit, hogy emelje a kisembert és a kisemberek jólétére, szabadságára és haladására alapítsa a maga erejét ugy a pénzügyi, mint a gazdasági tekintetben. Elmultak már azok az idők, midőn a vagyonosoknak és előkelőknek kategóriája képviselte a nemzet egész erejét; ma más a társadalmi fejlődés, ma azon alapszik az állam és a nemzet ereje, hogy felemelje a kisembert, hogy azt financziális, kulturális és közművelődési tekintetben minél erősebbé tegye és így a kisemberek nagy számából merítse az állam a maga erejét, mely közvetlenül magának a népnek gyökeréből származik. Az állam törvényhozásának is el kellene fogadnia ezt az elvet, midőn hivatalnokainak fizetéseit rendezi, elsősorban vagyonilag és gazdaságilag kell, hogy emelje azon hivatalnokai
