Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-186

234 186. országos ülés 1907 június 27-én, csütörtökön. ezer korona megtakarítás végett kisegitő módon ilyen szegény páriákkal végeztetünk el fontos munkát. Ha módomban lenne és ka beillenék a törvényjavaslatba, a melyben, minthogy évi fizetéses alkalmazottakról van szó, a dijnokkérdés csak tángálva van, inditványt is terjesztenék elő, de kész propozicziók is vannak a dijnokokra nézve. Én csak utalok helyzetük tarthatatlanságára és kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a dijnokkérdessel foglalkozni méltóztassék. (Helyeslés.) A 11. §-hoz pedig van szerencsém egy olyan szakaszt proponálni, a melyet szintén már volt szerencsém emliteni a pénzügyi bizottságban. Ez a következőképen hangzik (olvassa) : »A 11. §. után uj szakaszként vétessék fel a következő rendelkezés :« A Budapesten beosztott nős vagy családos alkalmazottak évi fizetésének és lakpénzének együttes összege, ha az annyi nem volna, 1300 koronára kiegészitendő.« Ma a helyzet ugyanis az, hogy Budapestre nézve a kereskedelemügyi miniszter ur egy létminimumot állapított meg. Megállapította a nős és családos alkalmazottakra, hogy a mennyiben fizetésük a lakbérrel együtt nem tesz ki 1200 koronát, az államvasút ezt az összeget kiegészíti 1200 koronára. Már most akkor, midőn fizetéseket rendezünk és emelünk, ha van indokolt eset, hogy javítást kérhetünk, akkor ezt a kis javítást azok részére, a kik a legdrágább helyen, Budapesten vannak a legnehezebb viszonyok közt, mert családjukat keU fentartaniok, okvetlen kérnünk kell. Én tehát a budapesti nős vagy családos alkalmazottakra vonatkozólag kérnék 100 korona emelést, és pedig feltételesen, mert akárhányan amúgy is megkapják az 1300 koronát, tehát ezek nem részesülnének ebben a felemelésben, de azoknak, a kiknek fizetésük nem megy fel ] 300 koronára, fizetését méltóztassanak 1300 koronára felemelni. Tisztelettel kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Helyeslés.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) A mi a dijnokokra vonatkozó megjegyzéseket illeti, konstatálni kívánom, hogy az államvasutaknál mindössze 791 dijnok van ; ezek közül azonban 198 magasabb kvalifikáczióval bír, ugy hogy ezek csak ideiglenesen dijnokok, továbbá a fenmaradó rész közül van egy bizonyos szám, — hamarjában nem tudom : mennyi, hanem jókora szám -— a kik nyugdíjas tisztviselők, 60—70 éves emberek, a kik tisztességesen szolgáltak, nyugdijuk azonban csekély és ennek folytán segít az állam rajtuk ugy, a hogy teheti és beveszi őket napidijasoknak. Egyébiránt a napidijasok helyzetével a kormány behatóan foglalkozik, (Élénk helyeslés.) s talán nem felesleges, hogy felolvassam egy körrendeletnek erre vonatkozó részét, a mely így szól (olvassa) : »Az egy évi jó szolgálat után az 1897. évi XXIV. t.-czikkben előirt »Értesités«-sel ellátott dijnokoknak minimális napidija Budapesten és Fiúméban 2 K 50 f-rel, más állomáshelyeken 2 koronával állapittatik meg. A dijnokok fenti minimális napidija — teljesen kifogástalan szolgálatot feltételezve — három izben 50—50 fillérrel felemelhető s ilyképen a dijnokok Budapesten és Fiúméban 4 korona, más állomáshelyeken 3 korona 50 fillér maximális napidíjban részesülhetnek. Követendő általános szabályként az egyegy költségvetési czim terhére a Budapesten és Fiúméban alkalmazott dijnokoknak 40%-a részesülhet 2 korona 50 fillér, 30%-a 3 korona 15 fillér, 15%-a 3 korona 50 fillér és 15%-a 4 korona napidíjban ; a más állomáshelyeken alkalmazott dijnokoknak pedig 40%-a részesülhet 2 korona, 30%-a 2 korona 50 fillér, 15%-a 3 korona és 15%-a 3 korona 50 fillér napidíjban. Ezekből látható, hogy a napidijasok sorsával a kormány foglalkozik és elment addig a határig, a meddig elmehet, tekintetbe véve az adózó polgárok helyzetét is. A mi a másik kérdést illeti, a melyre gr. Batthyány t. képviselőtársam kiterjeszkedett, tekintve azt, hogy tényleg a kormánynak szándékában van tiszteletben tartani egy bizonyos létminimum határát, azt, hogy ezen létminimum azon alkalmazottakra vonatkozólag, a kiket t. barátom emiitett, 1300 korona legyen, a magam részéről elfogadom. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos: T. képviselőház! A magam i észéről különösen a miniszter urnak legutolsó kijelentését nagy örömmel veszem tudomásul, de azért engedjék meg, hogy egy-két szót én is szóljak ezen igazán szegény nyomorult páriák érdekében, a kik a miniszter ur előadása szerint — a mint szíves volt felolvasni — 2 korona minimumtól 4 koronáig kaphatnak napidijat. Már méltóztassanak megengedni, egy magányos ember, ha nem is volna családja, 2 korona, vagy 2 koiona 50 fillérből, vagy 4 koronából is lehetetlen, hogy Budapesten megéljen. Szunyog Mihály: Ugy van! Sümegi Vilmos : Bosszul mondotta Batthyány t. képviselőtársam, hogy a nyomdász vagy iparossegéd többet keres, mert nem igen van napszámos Budapesten., de a vidéken sem, a ki napi 4 koronánál többet ne keresne ; és ezek az intelligens embeiek (Zaj a középen.) — bocsánatot kérek, igenis intelligens emberek, számosat ismerek közülök — kénytelenek ilyen csekély fizetésből megélni. Csodálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur kimutatása szerint 791 dijnok volna az államvasutaknál, holott azon statisztika szerint, a melyet a dijnokok állítottak össze, közel 2000 családos ember él ebből a magyar királyi államvasutaknál. Nem tudom, tulaj donképen hogy áll a dolog ; természetesen köteles vagyok elfogadni azt, a mit a miniszter ur mond, de ők maguk közel kétezerre teszik azoknak a dijnokoknak számát, a kik az államvasutaknál vannak alkalmazva, még pedig a legtöbben családos emberek és kevés közöttük a nyugdíjas, a ki ezt mellékkeresetnek tekinti. Én arra kérném a kereskedelemügyi miniszter urat,