Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

167 hogy ezek nem állami közegek. Én, uraim, fel fogom hivni figyelmüket az egyezmény 43. §-ra, mely azt mondja, fiogy a közös ügyeket Horvátországban a Budapesten székelő központi kormány ^ saját közegei által intézi. Én erre nagy súlyt fektetek, mert ezek a szavak azt bizonyítják, hogy csak a Budapesten székelő központi kormánynak van joga rendeleteket kibocsátani, van joga a horvát területen a végrehajtó hatalmat gyakorolni. Ki van zárva minden más hatalom, akármely más helyről. Ha a vasúti alkalmazottak nem is volnának az ő közegei, abból a célból, hogy a horvát területen a végrehajtó hatalmat gyakorolhassa ós rendeleteket adhasson ki, kell erre nézve egy közeget szerveznie, ezt a közeget pedig mi már régóta követeljük, t. i. a Zágrábban székelendő vasúti igazgatóságot és ha önök a 43. és 46. §-nak meg akarnak felelni, önöknek Horvátországban ilyen közeget szervezniök kell. Mert ha önöknek ilyen közegük nincs, nincs a kivel rendeleteiket foganatositathatnák. Ha önök a vasutakat a japánoknak adnák el, akkor a japánok parancsolnának ezeken a vasutakon és nem volna ugy, a mint ezt a 43. § mondja, hogy t. i. azokat csak a Budapesten székelő kormány kezelheti. Tehát épen kötelességükben állana, hogy Zágrábban vasúti igazgatóságot létesítsenek abból a célból, hogy a törvénynek eleget tegyenek. T. ház ! Azok, a kik ezt a törvényjavaslatot készítették és a kik azt a t. ház elé terjesztették, megfeledkeztek arról az ezer éves küzdelemről, melyet a horvát nemzet nyelvóért folytatott, mert az ószláv nyelvnek a templomban való használatáért való küzdelem is nem más, mint a maga édes horvát nyelvéért való küzdelem. És habár ezt a küzdelmet a horvátok ellen mind a germánok, mind a latinok folytatták, a horvát nemzet ezen mérhetetlen erő daczára mégis annyiban győzött, hogy bizonyos kiterjedésben az egyházban a horvát nyelv még máma is van használatban. Én azt hiszem, hogy annak az államférfiunak, kinek hivatásában áll a nemzet részére törvényeket előkészíteni és hozni, kell hogy számot vessen ama nemzet érzelmeivel, a mely számára törvényt alkotni akar. Egyébiránt ezen törvényjavaslat készítői nemcsak hogy nem vetettek számot a horvát nemzet érzelmeivel, hanem ők a törvényre sem voltak tekintettel, mely kifejezetten elrendeli, hogy Horvátországban a horvát nyelvnek kell uralkodnia. De nemcsak ez, hanem ők a magyar nyelvnek Horvátországba való behozataláért folytatott száz éves küzdelmet sem vették figyelembe, és ők ezt a törvényjavaslatot készítve, mintha nem is tudtak volna erről a küzdelemről, mely 1790-ben vette kezdetét és folytatódik egészen az 1868-ik évig, mikor is azt gondolták, hogy ez a háborúskodás ezzel a törvénynyel, t. i. az egyezménynyel végleges befejezést nyert. Sajnos, nincs befejezve, és a törvény csak a papiroson maradt, és ez a törvényjavaslat is egy bizonyítéka annak, hogy azok az urak, a kik azt készítették, még csak nem is tudták, hogy az egyezmény miért köttetett meg az 1868. évben. Uraim, ha a múlt század folyamán küzdelem nem folyt volna,, az egyezményre sem került volna a dolog. Én azt hiszem, hogy az urak, mikor ezt a törvényjavaslatot terjesztették elő, túllőttek a czélon, azt hiszem, hogy erre nem volt alkalmatlanabb idő, mint épen most. Az uraknak tudniok kellett volna, hogy ez a törvényjavaslat mélyen fogja bántani a horvát nemzet érzését, minélfogva el kellett volna ezt kerülniök, de a törvényjavaslat készítői azzal épen a háborút üzenték meg nekünk. Mi kényszerítve vagyunk, hogy azt elfogadjuk, habár azt fájlaljuk. Mi nem félünk tőle, s nem félünk tőle azért, mert Khuenjok erre a küzdelemre előkészített bennünket. 0 a maga rendszerével megcsinálta Horvátországban azt, hogy minekünk mitől sem kell félnünk, mert nincs semmi elveszteni valónk. Uraim! A Horvátországban fennállott magyar abszolutizmus, melyet Khuenjuk hajtott végre, egész nemzetünk meggyőződése szerint annál is rosszabb volt, melyet a maga zsanclárjaival Horvátországban Bach vitt keresztül. Mondják, hogy Bach zsandárjai a testet ölték ki, de Khuen és az ő huszárjai mind a testet, mind a lelket ölték ki. (ügy van!) Khuen idejében Horvátországban nemcsak arra mentek ki, hogy az embert tönkre tegyék, hanem hogy azt előbb megbecstelenitsék, s mikor megbecstelenitették, csak akkor tették őt tönkre, tehát az erkölcsi és anyagi halált követelte Khuen, már pedig ez a Bach-féle abszolutizmus alatt nem történt, mely Khuen abszolutizmusánál becsületesebb volt. Uraim! Ezzel a törvényjavaslattal a magyar nyelv hozatik be Horvátországba hivatalos nyelvül. Önök ezt minősítésnek keresztelhetik el, önök ezt akárminek keresztelhetik el, de tény tény, t. i. a ki Horvátországban szolgálni akar, annak a magyar nyelvet érteni kell. Ez én rám nézve és minden okos emberre nézve azt jelenti, hogy a magyar nyelv a hivatalos nyelv, még akkor is, ha ezt sem magok ismernék be ezen törvényjavaslat indokolásában. T. ház! Mikor mi az egyezményre, annak egyes határozmányaira hivatkozunk, melyek szerint Horvátország területén kizárólag a horvát nyelvnek van jogosultsága, akkor önök egyszerűen azt mondják, hogy ez az egyezmény nem más, mint engedmény, s az, a ki engedményeket tesz, azokat önérthetőleg vissza is vonhatja, az az, ő tőle függ, vájjon arra tekintettel lesz-e vagy sem. Önök tehát azt mondják, hogy ezek engedmények, s hogy mi az önök tartománya vagyunk, s a mit önök akarnak, ezt meg