Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

164 köz, mely a nemzetgazdaságtan elvei szerint az árut pénzzé változtatja át. A vasutak tehát elsősorban a jószágcserének kell hogy szolgáljanak, mindenütt, a hol átvonulnak s azonfelül kell hogy ezen nemzetnek az érdekeit szolgálják. A vasutakon alkalmazott személyzet tehát szolgálatuk teljesítése közben folyton érintkezésbe jönne a néppel, vagyis minálunk a horvát és szerb néppel, azért magának az intézménynek az érdekében és a vasutak fennállása érdekében ismernie kellene azt a nyelvet, a mely abban az országban uralkodik. Hogy ha magából a törvényből világosan ki nem tűnnék, hogy igazunk van, még akkor is azt hiszem, magának az intézménynek az érdekében szükséges volna intézkedni, hogy a vasutasok azon nyelvet használják, illetve azon nép és vidéknek a nyelvét, a hol a vasutak átvonulnak s a honnan a hasznukat is húzzák, mert máskülönben meg sem felelhetnek hivatásuknak ugy, a hogy kell. Hogyha a vasutasok nem ismerik azon népnek a nyelvét, amelylyel érintkeznek, akkor minden működés meg van nehezítve, ez viszont csak magának az államnak és a feleknek a hátrányára szolgálhat. Ezért anomáliának tartom, hogy Horvát- és Szlavónországokban a magyar nyelv legyen a szolgálati nyelv, mert az nagyon is megbosszulná magát magán a szolgálaton. Uraim, a kereskedelemügyi miniszter ur kijelentette, hogy az már bevezettetett a gyakorlatba és hogy ma 7000 vasutas közül már 3000-nól több beszél horvátul. Nagyon jól fejtette ki Zagorac képviselőtársam tegnap, hogy az messziről sem felel meg a valóságnak, mert a horvátul beszélők többnyire napszámosok, a hivatalnokok közül pedig ritkán beszól valaki horvátul. Magam is tudom, hogy ritka a horvátul beszélő hivatalnokok száma, fehér hollók. Ellenkezőleg, az alsórendű alkalmazottak, horvátok, csakhogy a fölebbvalóik tetszését elnyerjék, hamar megtanulnak magyarul. — Ez olyan tény, a melyet senki sem tud megdönteni, arról meggyőződhetik Szterónyi államtitkár ur, meg Kossuth kereskedelemügyi miniszter ur is, a kit az államtitkár ur talán rosszul informált. Azzal azt hiszem, a forgalomnak nem használtatik, jogunk pedig lábbal tapostatik. Uraim, egész eljárásuk czélja, daczára annak, hogy Kossuth kereskedelmi miniszter ur és Szterényi államtitkár ur e napokban tagadták, mégis a magyarosítás. Legyünk őszinték ! Azért emeltetnek minálunk magyar iskolák, azért csábittatnak ezen iskolákba gyermekeink, azért kapnak ingyen tanszereket és ruhát, azért utaznak díjtalanul a vasutakon minden nap egyik állomásról a másikhoz, ez mind csak azért van, hogy a magyarosítás keresztülvitessék. Azt hiszem, hogy ezen javaslatnak ugyanaz a czélja és a míg a nyelvről szóló intézkedést ki nem törülik, addig másról bennünket nem biztosithatnak. Mindezen okokból, a melyeket az én t. társaim felhoztak és a melyeket önök semmivel sem erőtlenitettek meg, azt hiszem, hogy kötelességük volna ezen szolgálati pragmatikáról szóló javaslatot a járandóságok rendezéséről szóló javaslattól elkülöniteni, a mely utóbbi igen fontos és akut is, a mely arra van hivatva, hogy a szegény vasutasokat kielégítse, hogy kötelességüknek minél szebben felelhessenek meg és hogy ezen drágaság alatt ne legyenek arra kárhoztatva, hogy rabszolga életmódot folytassanak. Kötelességük ezen reakczionárius javaslatot a napirendről levenni, a huszadik század ezen szégyenét, a mely a magyar állam méltóságát lealacsonyítja, vissza kell azt tehát terjeszteni Szterényi államtitkár úrhoz, akitől eredt is, mert időszerűtlen és mert a nyelvünkhöz való legszentebb jogainkat lábbal tiporja, a mit önöknek semmi körülmények között megengedniük nem szabad. (Helyeslés a jobbhoz épen.) (ElnöJci rendrentasitás után:) MuacseviCS Vazul: Uraim, a mint mondám, kérem önöket, tegyék meg mindazt, a mit az igazság ^és az önök jól felfogott érdeke megkíván. És akkor mindig együtt lehetünk, akkor lesz önöknek egy őszinte szövetségesük, a mely mindenkor mindenét fel fogja áldozni, hogy tisztességteljes hivatásának mint szövetséges megfeleljen és eleget tegyen. A vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslatnak épen ugy, mint a fizetések rendezéséről szóló másik javaslatnak, a mint ezt már elvbarátaim hangoztatták, sok hibája van, mert épen azokat a szegényeket, a kik legnagyobb munkával vannak megterhelve, és a legtöbb időt a szolgálatban töltik el, nem vette figyelembe, holott a magasabb hivatalnokokkal szemben épen bőkezű. Ha fizetésrendezésről szóló javaslatot a másodiktól elválasztják, akkor lesz alkalmunk az / egyes szakaszoknál felhozni rektifikácziónkat. És mielőtt beszédemet befejezem, még egyszer appellálok önökre, hogy válaszszák el egymástól ezeket a javaslatokat, és adják vissza a szolgálati rendtartásról szóló ezt a törvényjavaslatot'" oda, a honnan kikerült, mint nem időszerűt és mint olyant, a mely a horvát delegácziót csak sérti. A fizetések rendezéséről szóló javaslatot pedig tárgyaljuk le azonnal, mert máskülönben én a részletes tárgyalás alapjául a javaslatok egyikét sem fogadom el. (Zajos helyeslés és taps a jobbközépen.) Supilo Ferencz: Személyes megjegyzésre kérek szót. Elnök: Tessék! Supilo Ferencz: Egyidejűleg arra kérem az elnök urat és a t. házat, hogy mint az előző szónok ur bővebben szólhassak. Elnök: Bocsánatot, a képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kérve szót, nem kérheti az engedélyt arra, hogy másról is beszél-