Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

284. országos ülés 1907 június 25-én, kedden. 151 szüntette volna meg a horvát hivatalos nyelvet. Ez nem áll, mivel ez a kvalifikáczió a javaslatba mint elv és nem mint kivétel illesztetett bele. Azonkívül érinti a kiegyezést azzal, hogy a horvát honosoknak a közös hivatalokban való alkalmaztatására vonatkozó kiegyezési rendelkezést illuzóriussá teszi. De tegyük fel a magyar interpretáczióra nézve a legjobb esetet, t. i. hogy a magyar nyelv tudása Horvátországban ujitást nem képez és nem érinti a hivatalos nyelvet. Mindenesetre áll az, hogy ez a nyelvkérdés körébe tartozik. Ez pedig a kiegyezéssel el van intézve, valami ujat tehát, csakis a kiegyezés 70. §-ának előírása szerint lehet bevezetni. Erre az ügyre mi a legnagyobb súlyt fektetjük. E kérdésnek ilynemű illetéktelen rendezésében rejlő megsértése a kiegyezésnek olyan veszedelmes természetű és olyan következésekkel jár, hogy eró'sebben és borzasztóbban hat, mint maga a magyarosítás, a melyet a törvény czéloz. (Elénk ellenmondás.) Meglehet, hogy a ház t. tagjai, hitelt adva a kormány nyilatkozatainak, azt fogják mondani, hogy senki sem gondol a magyarosításra. Ilyen nyilatkozatok nagyon emlékeztetnek azon ember esetére, a kit azzal a hitegetéssel vernek, hogy nem szándékoznak őt verni. Hogy ennek a javaslatnak nincs más célja, mint a magyarosítás és a reakczió szolgálata, az a javaslat két intézkedéséből tűnik ki. Megköveteli mindenekelőtt a vasúti és közúti alkalmazottaktól a magyar nyelv tudásának kvalifikáczióját. Hol van tehát az a sokat emlegetett elv, hogy nem kivannak magyarosítani, hogy — mint azt többen mondották, — a kormánynak eszeágában sincsen, hogy a javaslattal magyarosifson? Miért mondotta akkor Szterényi József államtitkár ur Vázsonyi t. képviselőtársunknak adott válaszában, hogy nemzeti szempontokból kellett az engedélyezés jogát és az egyletbe való belépés jogát ehbez a feltételhez kötni ? Ez alkalommal az államtitkár ur Briand franczia miniszterre is hivatkozott. Igen bizarr hasonlat midőn valaki a katonai Dienstreglcmentnak a vasúti tisztviselőkre való alkalmazásáról beszél. Hangoztatom, hogy a magyarosítás ténye mellett legfontosabb állami jogainknak, alkotmányunknak megsértése foglaltatik a javaslatban: Nem lehet megmondani, melyik a fontosabb, a nyelv-e, vagy alkotmányunk, mert mind a kettő szoros összefüggésben van egymással és mind a kettő egyaránt fontos. Nem akarok többet beszélni a magyarosító tendencziákról. Döntse el a t. ház, vannak-e és melyek azok a nemzeti érdekek, a melyek Horvátországban Briand urnak, pardon, Szterényi urnak annyi gondot okoznak. De térjünk vissza az alkotmány megsértésére. A nyelv tekintetében Horvát- és Szlavonországban a közös országgyűlés semmit sem iUetékes meghatározni. Világosan mondja ezt a kiegyezési törvény. Teljesen mindegy, vájjon vasúti vagy közforgalmi tisztviselőkről van-e szó, teljesen mindegy, hogy a vasút az állam magánvállalata-e, vagy sem. A nyelv kérdését Horvátországban a kiegyezés intézte el, azon változtatni csakis a kiegyezési törvény 70. §-ának megváltoztatásával lehetséges. Nemcsak nekünk, hanem a kormánynak is kötelessége ügyelni arra, hogy a közös országgyűlés ne lépjen túl hatáskörén. Miért nem jutottunk valamely formulához, a mely elfogadható lenne? Miért kétségbeesett a mi küzdelmünk? Miért biztos, hogy a küzdelemnek e helyen való bevégzése után az ügy maga nem végződik be, hanem másutt fog folytattatni, a mi autonóm országgyűlésünkön ? Miért nincs kibontakozás e helyzetből ? Miért fenyeget azonnal egész fordulat a mi közjogi viszonyainkban? Miért nem használ sem a megegyezés utáni óhajtásunk, sem az armatúrák sőt a modern isteni igazság sem, a melyet Wekerle tisztelt miniszterelnök ur pontifex maximusként hivott ellenünk segítségül ? (Elénlc derültség a jobbMzé/pen.) Azért, tisztelt ház, mert mindannyian helytelen utón vagyunk, mivel nem látjuk be, hogv itt arról van szó, hogy alaptörvényünk megkapja a halálos döfést. (Ellenmondás jobbfelől.) íme, ez a kérdés veleje. És itt hasztalan a majorizálás, hasztalanok az armatúra minden eszközei: mint a horvát kormány lemondása, az országgyűlés feloszlatása, a számtalan választás stb. Nem; az oly törvény, a mely nem a kompetens fórum által hozatott s a melylyel az eddigi alaptörvény sértetik, sohasem lesz érvényes törvény. Önök, uraim, a hatalom álláspontjára helyezkedtek. Lehet, hogy erőszakkal idehoznak embereket, a kik megszavazzák e törvénytelenséget. Azonban ezek ép ugy fognak az alkotmány ellen véteni, mint a hogy mi vétenénk, ha e javaslatot megszavaznók. (Helyeslés a jobbközépen.) így áll az ügy. Szükséges-e, hogy a politikai következményekről szóljak ? Nem mondtam-e ezzel mindent meg? Eélek, hogy ennek teljes szakítás lesz a vége, s hogy csakis erővel lesznek képesek fentartani a kötelékeket. S hogy ez könnyen fog az urak részéről menni, bizonyítja ezt Ráth Endre ur, egyébként szimpatikus képviselőtársunk kijelentése, mely szerint nekünk csizma és gróf Khuen-Héderváry kell. (Mozgás.) A hol ily szabadelvűség uralkodik, ott nem csoda, ha így ügyelnek az alkotmányra. Engedjék meg, uraim, hogy beszédem többi részét, a mely a pragmatikai javaslat elveire vonatkozik, anyanyelvemen végezzem be.