Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-184

140 18'i országos ülés 1907 június V5-én, kedden. nak az erejét, hatalmát és érdekeit a nagy külfölddel szemben is van kivatva védelmezni : a hadsereg mindig az állami szuverenitásnak exponense és hadserege csak az államnak van, nem az egyes társországoknak. (Elénk helyeslés.) Horvátországnak vannak ezredei, de nincs horvátországi hadsereg, és mikor a honvédzászlóaljak felállításánál a magyar nemzet megtette azt a konczessziót, hogy Horvátország területén a horvát nyelvet fogadta el, ezt nem a kiegyezési törvényből nyert magyarázat alapján tette, mert hiszen, akkor a honvédség horvát nyelvét a kiegyezési törvény alapján, az arra való utalással egyszerűen kormányzati utón léptette volna életbe, hanem egy speczialiter megalkotott külön törvényben tette meg, világos jeléül annak, hogy ez a jog akkor sem ugy kezeltetett, mint a kiegyezési törvény alapján őket megillető posztulátum, hanem mint külön törvényben adott konczesszió. (Ugy van! Ugy van !) A magam részéről ilyen véleményt nyilvánítottam a horvát képviselő urak előtt a honvéd vezényleti nyelv kérdésében. Következett Dalmáczia visszacsatolása. Erre azt mondtam : meggyőződésem szerint teljes erővel való támogatást Ígérhetünk meg, mert hisz e tekintetben az 1868 : XXX. t.-cz. kifejzetten és világosan rendelkezik. Természetesen hozzátettem azt, hogy annak részleges feltételeit, a mennyiben a pénzügyek rendezéséről, az országgyűlésen való képviseltetés kérdéseiről és a kormányzati kérdésekről lehet szó, e pillanatban proponálni sem tudnám, ezt meg kell várni, mig a koaliczió kormányt alakit, hogy a hivatalos adatokból állapithassa meg azután propoziczióit a tekintetben, hogy milyen részleteket fog előterjeszteni. Itt is meg kell említenem, mert itt is találkozunk egy furcsa jelenséggel, az 1868: XXX. t.-cz. 65. §-át, a mely azt mondja : Ezentúl is követelni fogjuk a magyar szent korona jogán Dalmáczia visszacsatolását, követeim fogjuk annak Horvátországhoz való csatolását. Tehát ez a törvény, a mely egyezményes törvény jellegével bir, megállapítja, hogy Dalmácziát csak a magyar szent korona jogán, az egységes állam szimbólumának jogán lehet Magyarországhoz és ezzel területileg Horvátországhoz csatolni. Daczára ennek, az osztrák Reichsrathban csak a napokban olvastuk a dalmát képviselők rezoluczióját, a hol a magyar szent koronáról tüntetőleg semmi említés nincs . .. (Ugy van ! Ugy van !) Ugron Gábor: Megint szédelgés! Polónyi Géza: ... hanem a horvát királysághoz való csatoltatásról és a vérrokonságban való egyesülésről. (Ugy van!) A vérrokonságban való egyesülés tekintetében semmi megjegyzésem nem lehet, de nyíltan czélzatosnak kell vallanom azt a törekvést, hogy azok a férfiak, a kik a rezoluczióhoz hozzájárultak, a kiknek tudniok kell, hogy Dalmáczia visszacsatolása csak a magyar szent korona jogán és csak ezen az utón lehetséges, ugyanakkor az osztrák Reichsrathban tüntetőleg a horvát királysághoz való csatoltatást kéri. Már most következtek feltételeinkben a választási reform, a sajtótörvény, az esküdtbiróságok. Felvilágosítottam t. barátomat arról, hogy ezek az autonómia körébe tartozó dolgok lévén, ezek tisztán és kizárólag a horvát országgyűlés által intézendők. Részünkről legfeljebb annyi a teendő, hogy nagyon rokonszenvesen üdvözöljük, igen melegen támogatjuk ebbeli törekvésüket. Meg is tettük. Következett most, t. képviselőház, a kormányzati rendszer változtatása, a horvátok alkalmaztatása, a mit a t. kereskedelemügyi miniszter ur itten tett nyilatkozataiban ünnepélyesen meg is ígért. Következett a sértő feliratok eltávolítása. Ugron Gábor: Sértő ? Polónyi Géza : Mi az a sértő felirat, t. képviselőház ? A vasutaknál arról panaszkodnak t. képviselőtársaink, — a miről különben magam is meggyőződtem, hog3r így áll a dolog — hogy ott vannak táblák, a melyeken magyarul a »Bemenet« nagy betűkkel van irva ép ugy, mint a »Kimenet«. Ellenben alig olvasható apró betűkkel van felírva az »Izlaz« és az ^Ulazcc (Derültség. Erre én azt mondottam, hogy ez csakugyan aprólékos gombostűszurkálás, a minek nem volna értelme és ha t. barátainknak e tekintetben egyéb vágyuk nincsen, én valóban szívesen fogok hozzájárulni, hogy épen akkora betűkkel legyen irva a »Bemenet<<, mint az »Izlaz«. (Derültség.) Ezután következett a vállalkozások budapesti telepének, mint feltételnek elejtése, a közvasutak, a csatornák stb. tekintetében. Ezekre vonatkozólag azt mondottam a t. képviselő uraknak, hogy ezek részletkérdések, a melyek azonban a tangensnek, vagyis a horvát részesedési aránynak a figyelembevételével, azt hiszem minden akadály nélkül megoldhatók és e tekintetben nehézség nem fog felmerülni. Most, t. képviselőház, ismét egy közjogi pont következett. Es ez az, hogy a bán ne a magyar miniszterelnök javaslatára neveztessék ki. Erre én azt mondottam hogy ez az állami egység vagy ha jobban tetszik, az állami közösség és az ebből folyó közösügyek okából, egyszerűen lehetetlenség és miután abban már megegyeztünk, hogy az állami egység alapján tárgyalunk, ezt a kérdést tárgytalannak kell tekinteni. Jegyzeteim szerint a t. képviselő urak ebbe bele is nyugodtak, de tanácskozás tárgyává kívánták tenni egy második, egy al-báni állásnak szervezését, ugy hogy az autonóm ügyekben az csakis a horvát országgyűlésnek legyen felelős. Erre én azt mondottam, hogy ez ellen elvileg nem lehet kifogás, ha annak viszonya és felelőssége a bánnal szemben megállapittatik és a költségeket Horvátország viseli, vagyis hogy az autonóm országgyűlésnek a bánon kivül az al-bánban is legyen j egy felelős orgánuma, Horvátország költségén és