Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.
Ülésnapok - 1906-184
138 Í8í. országos ülés 19C Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokát. Polónyi Géza: Én szívesen veszem és megadom a felvilágosítást. Elnök : De a házszabályok nem engedik meg. (Derültség.) Polónyi Géza: Ezen osztrák Reichsratban megjelenő dalmát képviselőkre vonatkozólag lesz külön megjegyzésem is, mert hiszen ez egyik pontja épen annak, a mivel bizonyítani szándékozom, hogy a t. rezoluczionisták, értsd alatta a horvátdalmát képviselőket, legutóbbi akcziójukban nemcsak nem járnak el konformiter az általuk fogalmazott rezoluczió tendencziájával és czéljaival, hanem ellenkezőleg cselekszenek. Már most, mivel referálnom kell, igyekszem történetimen és a jegyzetekhez ragaszkodva előterjeszteni a dolgokat, a hogy a vezérlő-bizottságnak én előadtam. (Halljuk ! Halljuk !) Már annyit megállapíthatunk most is, hogy magában a fiumei rezoluczióban is, a melyet felolvastam, a mely hozzájárulásunk nélkül keletkezett, a magyar államvasutakról és annak nyelvéről árva szó emlités sem volt és nincs, (ügy van !) Már most, t. képviselőház, ez annyiban bir fontossággal, hogy érveléseim fonalán azon negyven évi gyakorlatra támaszkodva állitom, hogy a t. képviselő urak tévedésben vannak, mert az eddig kormányzati utón érvénybe lépett és fentartott magyar nyelv ellen sem a törvényhozás terén, de még a rezoluczió alkalmával sem tiltakoztak, illetve annak módosítását nem kérték. Már most megbízatásom értelmében közöltem a képviselő urakkal Fiúméban, hogy a vezérlőbizottság örömmel fogadta a meghozott határozatot és Kossuth Ferencz ur elnöklete alatt gr. Apponyi Albert, b. Bánffy Dezső, gr. Andrássy Gyula, gr. Zichy Aladár és gr. Batthyány Tivadar és csekélységemből álló bizottságot küldött ki a további tárgyalásokra. Már itt kell megjegyeznem, t. képviselőház, hogy a bizottság igy lett megalakítva, később azonban, a midőn jelentésemet megtettem, és arról volt szó, hogy Fiúméba lemegyünk, gr. Andrássy Gyula, és b. Bánffy Dezső, emlékezetem szerint. . . (Mozgás.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Polónyi Géza : . . . e kiküldetésben nem akartak részt venni. Már itt tartozom ezt megjegyezni. Felhívtam őket, hogy az összejövetel, helye és ideje iránt állapodjanak meg és ugy erre vonatkozó, mint egyéb feltételeiket közöljék Írásban Kossuth Ferenczczel vagy velem. Kívántuk azt, hogy írásban terjeszszék elő kívánságaikat, hogy aztán vita közöttünk ne lehessen, hogy mik a feltételek. Szóbelileg akkor, beszélgetésünk fonalán a; következőket terjesztették elő : elsősorban az összejövetel idejére és helyére nézve mondották, hogy mivel a dälmácziai tartománygyülés október 16-áfa volt összehiva és előreláthatólag hosszabb ideig fog tartam, most nyomban az összejövetel nem volna megtartható, másrészt, minthogy Cin-, grija Pero és a másik — gondolom Milic Vicko — aggastyánkoruak és rájuk nézve a hosszú utazás ' június 25-én, kedden. nehézségbe ütközik, kérnék, hogy a később megállapítandó találkozás helye Fiume legyen. Ugyanekkor szóbelileg a következőket közölte velem dr. Trumbics. Az ő feltételeiknek első pontja, a mi,ugy látszik, a mai vita bevezető pontja, a melyért tulaj donképen az ő felszólalásaik ma történnek, a következő : A t. képviselő urak azt mondták : államszövetség Magyarország és Horvátország között, németül Bundesstaat. Erre, t. képviselőház, én, a ki csak felvilágosítás szerzése czéljából jelentem meg, a t. képviselő urakat rögtön felvilágosítottam, hogy ha ehhez a feltételükhöz ragaszkodnának, már én sem folytathatnám velük a további érintkezést, (Elénk helyeslés.) mivel olyan magyar politikus, a ki a horvát államiság elismerését támogatná, nincs, de különösen mi nem vagyunk azok. (Élénk helyeslés.) Felvilágosítottam mindenekfelett arról, hogy a most már kezeimben lévő 1868 : XXX. t.-czikknek preambulumja és az erre alapított 1. §. homlokegyenest ellenkezőleg szól... Ugron Gábor: Ugy van! Polónyi Géza: . . . mint az, a mit a t. kép: viselő urak magyaráznak, t. i. a t. képviselő urak előttem azt a közjogi felfogásbeli tévedést állítják fel, hogy Horvátország állam és hogy Magyarország és Horvátország között tulaj donképen már a kiegyezés alapján államszövetség léteznék. Ugron Gábor : Abszurdum ! Polónyi Géza: Már most, t. képviselőház, talán nem fogok belebocsátkozni nagyon mélyen e kérdés taglalásába . . . Ugron Gábor : Alávetett részek ! Polónyi Géza: ... bár szívesen tenném, de mert referálok, csak arra szorítkozom, a mit a képviselő urakkal akkor közöltem. Azt mondottam a t. képviselő uraknak: elsősorban méltóztassanak az 1868 : XXX. törvényczikkből a praeambulumnak a pragmatika szankczióra vonatkozó részét elolvasni és abból a praeambulumból méltóztassanak megállapodni aziránt, hogy az a pragmatika szankczio, a melynek idevonatkozó kitételei sokszor félremagyaráztatnak, t. i. az »indivisibiliter ac inseparabiliter« szók nem ritkán még a parlamentben is helytelenül értelmeztetnek, a mennyiben, t. képviselőház, a pragmatika szankcziónak idevonatkozó része soha és semmi körülmények között nem jelentette azt, hogy Ausztria és Magyarország birtoklása elválaszthatván és osztatlan, (Igaz ! Ugy van !) hanem jelentette és jelenti azt, a mi ebben a horvát törvényben is ki van fejezve és világosan benfoglaltatik, hogy elválaszthatatlanul és osztatlanul birtokolandók egyrészt az osztrák tartományok együtt, — : az akkori tartományok — másrészt és külön a magyar szent korona országai. (Igaz ! Ugy van !) Ezek között, a mint itt szószerint mondja a törvény : a pragmatika szankczióban is ki van mondva, hogy a magyar szent korona országai is elválaszthatatlanok egymástól. (Igaz! Ugy van ! jobbfeiél.) Tehát egymástól és nem Ausztriától.
