Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-183

124 gondolják és nem is keresnek Horvátországban alkalmaztatást, és a mikor ennek viszonzásául a korvátok a maguk részéről kijelentették, kogy ők sem reflektálnak Magyarországban alkalmaztatásra, akkor Deák tudta és meg volt győződve arról, hogy a magyar nyelv tudása a közös hivataloknál Horvátországban nem szükséges, akkor ő meg volt győződve arról, hegy ez a szakasz, a mely most szőnyegen fekszik, csakis ugy értelmezhető, a mint azt mi és az egész horvát közvélemény is értelmezi. I Épen a vasutakat illetőleg legerősebb a bizonyítékunk arra vonatkozólag, hogy mennyire czélozzák Horvátországnak a magyarosítását. Akármennyit is biztosítanak bennünket a túloldalról, hogy ez nem a törvényjavaslatnak a czélzata, bármennyire is bizonyittassék, hogy más e törvényjavaslatnak a tenorja, mégis világos, hogy odaczéloznak : Világos ez nekünk a mai gyakorlat alapján, világos ez nekünk a manapság Horvátországban a vasutakat illetőleg uralkodó status quo alapján is. Az is mondatott, hogy Horvát- és Szlavónországban több mint 7000 alkalmazottat foglalkoztatnak. De én kikerestem az alkalmazottak névjegyzékét Horvát- és Szlavonországot illetőleg, s arról győződtem meg, hogy nincs 70Ö0 állandóan alkalmazott, hanem sokkal kevesebb. Azok közé beszámitották a munkásokat és a napszámosokat is. Persze, hogy ezek majdnem mind horvátok ; természetes, hogy ezeket a hivatalokat a horvátoknak engedték át, de hány horvát hivatalnok van Horvátországban, a közös hivataloknál, jelesül a vasutaknál ? Daczára annak, hogy az egyezmény 46. §-a oly világos, hogy értelmezéséhez kétség nem fér, mégis alkalmaztattak magyarok Horvátországban. Azon 5600 vasúti alkalmazott között, a kik Horvát- és Szlavonországban vannak, csupán 24, vagy 25 a horvát, a kik az államvasutaknál állást kaptak ! Ilyen tényekkel szemben hiába mesélik önök nekünk, hogy ezen törvényjavaslatnak nem az a czélja, hogy Horvátországban a magyarosítás keresztülvitessék s hogy nem azt akarják, hogy az alkalmaztatásnál a horvát honosok mellőztessenek, hiába — mondom — beszélnek önök erről, az ily tényekkel szemben. Epén ilyen a sérelem a horvát honosok alkalmaztatását illetőleg a többi közös hivataloknál, jelesül az erdészeti hivataloknál, a hol az összes hivatalnokok közül nincs több, mint 17, szóval tizenhét horvát. Ha ezt mind megfontoljuk, s ha látjuk az uralkodó gyakorlatot, ha látjuk, miképen járnak el a közös hivatalokban való alkalmaztatásnál Horvátországban, akkor okvetlenül azon meggyőződésre kell jutnunk, a melyhez jutottunk is, s a melynek itt annyiszor már világos és kétségtelen kifejezést, bizonyítékát adtuk. En nem akarok, t. Ház, paragrafusról paragrafusra menni, nem akarom mindazt olvasni, a mi itt már annyiszor ismételve lett, semmi kedvem hozzá, de nem is engedhetem meg, ámbár hivatkoztam a t. Házra, hogy a viszonyoknak az összefüggését kimutassam, mely viszonyok ezen kérdéssel összefüggnek. De nem engedtetett meg nekem, hogy ezen intézményeknek a fontosságát, a mélyét és a messze kihatását kimutathassam, a melyekből könnyebben volna megérthető az a hullámverés is, a melyről Szterényi államtitkár ur beszélt, az a hullámcsapás, a mely a mi táborunkban mutatkozott s a mely az egész magyar közvéleményt felkáboritotta és messze Magyarország és Horvátország határain tul is visszhangra tatálts Nem csodálkoznám akkor, mint mondám, ha nekem megengedve lett volna kimutatnom ezen törvényjavaslatnak messze kihatását és jelentőségét. De ha nem engedtetett meg nekem, kogy az elhangzott állításokat czáfolhassam, hanem ha azt akarták, hogy ezen állitások feltétlen érvénynyel bírjanak, hogy azokat érinteni se legyen szabad s ha nekünk nem engedtetik, hogy álláspontunk jogosultságát kimutassuk, — akkor felesleges is, hogy sok időt vesztegessünk, felesleges, hogy az egyes szakaszokat idézzem és azokról ide-oda fejtegessek, — azért, t. Ház, be is fejezem beszédemet, s csak azt fogom idézni, a mit a Pester Lloyd mint az akkori magyar kormány hivatalos lapja 1871-ben irt. (Olvassa) : »Minden államnak és minden kormánynak vigyáznia keU, hogy mely és milyen eszközöket használ, ha azt akarja, hogy szövetségesével a szövetség megóvassék és fennálljon, nem szabad azt akármiféle mesterkélt államjogi eszközökkel befolyásolni, a mely eszközökkel csak néhány órára hosszabbittatnék meg az ilyen állam életereje, mert jönni fog előbb vagy később az az idő, a mikor ez az erő elernyed és többé fenn nem tartható.« Én azt mondom, t. Ház, ha önök igazán azt akarják, hogy ebből a konfliktusból kikerüljünk, a melyet most ez a törvényjavaslat előidézett, ha igazán ezt akarják, akkor mutassák meg önök is azt a hajlamot, azt a készültséget, a melynek érdekében, még az utolsó reménysugárnál állítottam össze egy indítványt, melyet, ezennel a t. Ház elé terjesztek s a melyben azt kérem, hogy választassák meg a t. Ház túloldaláról és a t. Ház ezen oldaláról is egy bizonyos számú bizottság, addig pedig, mig ezen bizottságok együtt működnek, hogy az ügy tisztáztassék és az egyetértés eléressék, vétessék le a napirendről ez a törvényjavaslat. Ha azonban ez megtagadtatnék, akkor tudni fogom, hogy vége azon érának, melyet mi Horvátországban inauguráltunk, és vége azon álláspontnak, melyet mi elfoglaltunk, mikor ezen t. Házba jöttünk. Mivel azt gondolom, hogy nekünk nem lehet és nem is szabad imputálni, hogy minden szövetséget, a mely bennünket a t. Ház túloldalához köt, meg akarunk bontani, azért elő is terjesztettem az emiitett indítványomat. Ha ezen indítványomnak lesz valami eredménye, akkor valamit még meg lehet menteni. Ellenben, t. ház, ha annak semmi eredménye sem lesz, akkor nem mi vagyunk a hibásak, hanem önök.