Képviselőházi napló, 1906. XI. kötet • 1907. junius 21–julius 4.

Ülésnapok - 1906-183

119 kell, a helyett, hogy azokat önök nekünk idézzék, t. i. azok a szavai, melyek a Ludwighoz 1859 február 13-án intézett levelében foglaltatnak, a hol következőleg ir (olvassa) : »A mi Horvátországot illeti, ismered nézeteimet. Horvátország nem nemzetiség, hanem nemzet. Ha független akar lenni, mi beleegyezünk stb.« A Helfy Ignácz által kiadott iratában azt mondja Kossuth: »A nemzet ugyanaz, a mi az állam.« íme. Kossuth Lajos elismer bennünket nemzetnek s ő ezzel egyben államnak is ismer el, minélfogva közvetve elitéli mindazokat a kísérleteket, mely megtehetők volnának, hogy az egyéniségnek ez a jellege, egyenrangú szövetséges jellege, nemzeti jellege, állami jeüege, hogy mindez Horvátországtól megtagadtassák. Nem zárkózhatom el az elől, t. Ház, hogy ez alkalommal ne juttassam kifejezésre, hogy nekem mennyire fáj, mélyen fáj, hogy ilyen javaslatokkal, hogy ilyen politikával, milyen ebből a törvényjavaslatból tör elő, hogy azzal épen most kezdtek, mikor Horvátországban fordulat állott be, melyet a horvát hazafiak nagy fáradsággal, nagy anyagi, fizikai és erkölcsi áldozatok árán vivtak ki olyan időben, mikor arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy Magyarország emanczipáczióiáért küzdjünk, olyan időben, mikor Magyarországnak teljes állami önállóságának kivívásában segítségére akartunk lenni: ilyen időben ilyen gáncsot vetnek nekünk, ilyen időben ilyen szomorú barátság tanújelét kell kapnunk. Mi azt akartuk, hogy Horvátország végre szakítson a Magyarország és Ausztria közötti habozás politikájával, mi azt akartuk, hogy egészen az egyik oldal mellé álljunk, mi azt akartuk, — teljesen nyíltan mondom ki — hogy Magyarország teljes önállóságához jusson és hogy önállósága mellett Horvátország az ő egyenrangú szövetségesévé váljék, a mely minadazokat a jogokat fogj a élvezni, melyekkel ő bir ; a mely a Magyarországgal való szövetségben fogja gazdasági anyagi erejét erősíteni és a germanizmusnak a Balkánra való előnyomulása ellen védőbástyául fog szolgálni. (Helyeslés a jobbközépen.) A mikor ezen politikát nemzetünk ölében propagálni kezdtük, a midőn ezen pohtikáért annyira exponáltuk magunkat, akkor önök felállanak azzal, hogy tévedtek, nem igy gondolták, azt akarják ugyan, hogy önök velünk legyenek, de mi önöknek alárendelve. Uraim, barátaim, igy, ily módon sohasem fogunk egyezkedni, ily módon sohasem fogjuk egymást megértem! A mit a horvátok 800 esztendőn át megőriztek, azt fenn kell tartani továbbra is, sőt, ha lehetséges, azt még jobban megerősíteni is keüene. Ha pedig Önökkel közösen nem fogunk dolgozhatni, elválunk önöktől, azzal, hogy a horvátok senkinek csendőrei nem lesznek többé, hogy a horvátok senki szabadságának aláásói nem lesznek. (Elénk helyeslés és taps a jobbközépén.) Mi demokratikus nemzet vagyunk, mi a szabadságért küzdünk, önök is a szabadságért küzdenek, jogos és helyénvaló a szabadság iránti harczuk, kell is, hogy odáig eljuthassanak. Mi is a szabadságért küzdünk, ezer éves a mi történelmünk, ezer éve, hogy a horvát állam és kultúrája femiállanak, mi azt nem tiporhatjuk el és nem is fogjuk. Mi azt akarjuk, hogy horvát hazánk fénye és nagysága olyan legyen, mint a milyen hajdan volt, a mikor egyetértést keresett, illetőleg a midőn az önök által felajánlott kezet elfogadta. Ugyanazon sorssal fogunk tovább is küzdeni, a mely nekünk rendelve van, a mikor szükség esetén Ausztria és Magyarország ellen kell küzdenünk, de jogainkból nem engedünk. Azt hiszem, annak nem szabadna igy lennie, azt hiszem, hogy Magyarország vezérlő köreinek azon meggyőződésre kellene jutniok, hogy ennek nem szabad igy lennie. Azt hiszem, hogy be kellene látniok azt, hogy a mint közös volt a multunk, közös lesz a jövőnk is. Hiábavaló fáradozás, azon kerjtből, a melyben most vagyunk, szabadulhatni ! Ezen keretben meg kell maradni, itt mintegy a sors által meg vagyunk kötve egymáshoz ! Legyünk tehát testvér testvér mellett, éljünk barátságban, éljünk mint szövetséges a szövetséges mellett és a jövőnk fényes és derült lesz. Mert ha az egymásközti küzdelemben egymást gyengitjük, ellenségünk fog diadalmaskodni, a hogy ez mindig volt és ma is igy van. Voltak történeti mozzanatok, a mikor ép igy dolgoztak, mint ezen törvényjavaslattal, a mikor a nemzeti életünkkel kísérleteztek, mert beszélhetnek, a mit akarnak, ezen törvényjavaslatban oly kísérletet látunk, melylyel nemzeti életünket, individualitásunkat szétdörzsölni iparkodnak, a melynek azonban nekünk érintetlenül kell maradnia. Voltak a történelemben mozzanatok, a mikor ép ugy jártak el; de azért Magyarországon mindig találtattak emberek, mint valami apostolok, a kik földieiket a horvátokkal szemben követett túlzott sovinizmustól visszatartották, azt kiáltván nekik; Ne, ez igy nem jó ! T. ház! Ez már többször igy meg volt említve és számos idézetekkel bebizonyítva. Pinterovics barátom olyan embert emiitett, a milyen Deák Ferencz volt és egyik idézetét is felhozta. Engedjék meg nekem, hogy én is erre az emberre hivatkozhassak, a ki belátta, hogy Magyarország sovinizmusa Horvátországgal szemben Magyarországnak csak kárára lehet, földiéit oly módon figyelmeztetvén. Először az 1861 augusztus 12-én kelt II. feliratában, a melylyel Ausztria az országgyűlés feloszlatásával felelt. Ezen, az 1861. évből való feliratában Deák Ferencz egyebek között a következőket mondja (olvas) : »Még az 1848. évi törvények sem akarták Horvátországot Magyarországba bekebelezni, mert azt egy szövetséges országnak tartották, a melynek külön helyzete, külön területe van s a mely