Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 „ pragmatikai javaslatnál, a hol ki akarják mon­dani, hogy ezentúl a vasutasokat büntetőjogi szempontból közhivatalnokoknak tekintik Horvát­Szlavonországban — mondom, még ott is, a hol csak külön deliktumok állapíttattak meg, ott is respektáltatott a horvát autonóm ig ügyi törvényhozás, s ezen büntető rendelkezések Horvátországban külön állapíttattak meg. Már most a jelen esetben még szüksége­sebb ez, mert a horvát büntetőtörvénykönyv, a mely lényegileg az osztrák 1852. évi május hó 27-iki büntetőtörvénykönyv — bizonyos későbbi törvények csak lényegtelen változtatá­sokat tettek — megmondja 101. §-ában, hogy kit tekintenek közhivatalnoknak, nevezetesen azt mondja (olvassa) : »Közhivatalnok ki köz­vetlen vagy közvetett nyilvános megbízatás alap­ján felesketéssel vagy a nélkül a kormányzat ügyeit ellátni köteles.« A »kormányzat« ügyeit, a németben »B,egierung« van, tehát ugyanazon kifejezést találjuk meg, mint a kiegyezési tör­vényben. A magyar-horvát egyezmény, az 1868. évi XXX. t.-cz. a horvát nyelvet kötelezővé teszi a kormányzat körében a közös hivatalokra nézve is. Minthogy Horvátországnak büntetőtörvény­könyve ugyanezt a kifejezést használja, t. i. a »kormányzat« kifejezést, világos ebből az, hogy a horvát bíróságokat arra kényszeríteni nem lehet, hogy azokat a vasúti alkalmazottakat, a kikről itt folyton erősítjük és bizonyítjuk, hogy azok az államvasuti alkalmazottak sem teljesí­tenek a kormányzat körébe eső teendőket, a mi törvényünk rendelkezése alapján saját bün­tetőtörvénykönyvük 101. §-ának nyilt parancsa ellenére mégis közhivatalnokoknak tekintsék. (Zaj a középen.) A büntetőjogról van szó, t. képviselőtársaim. Az ő büntetőtörvénykönyvüket mi nem módosíthatjuk, ez az ő autonóm joguk, ezt a büntetőtörvénykönyvet csakis ők r maguk a horvát kéjjviselők módosíthatják. És ha az ő büntetőtörvénykönyvük a 101. §-ban meghatá­rozza, hogy ki tekintendő Horvátország terüle­tén közhivatalnoknak, akkor mi nem oktrojál­hatunk a horvát bíróságokra mást. így ez a rendelkezés elhibázott és felesleges, mert azt a tendencziát, a melyet a javaslat szolgáim kivan, máskép is el lehet érni, a javaslat pedig csakis ujabb konfliktusok magvát rejti magában, ós rendelkezései okul szolgálhatnak arra, hogy Horvátországban a mi őszinteségünkben kétel­kedjenek és azt mondhassák, hogy mi játszszunk a szavakkal: egyszer büntetőjogi szempontból közhivatalnoknak akarjuk tekinteni a vasutaso­kat kivétel nélkül, nemcsak az államvasutak alkalmazottait, még Horvátország területén is, másfelöl pedig megtagadjuk még az államvasuti alkalmazottaktól is közjogi és közigazgatási szempontból az állami tisztviselői jelleget. Azt hiszem, t. ház, ennél a kérdésnél feles­leges tovább immorálni. Még csak egy oldalára június 6-án, csütörtökön. 71 kívánok rámutatni e rendelkezésnek és kérni akarom az államtitkár ur szíves felvilágosítását. (Halljak! Halljuk !) Kíváncsi vagyok arra, hogy a mennyiben ez a rendelkezés tényleg törvényerőre emelked­nék Horvátországban is, a minek — mondom — útját állja az 1868 : XXX. t.-cz. és az eddigi preczedensek, továbbá útját állja a horvát bün­tetőtörvénykönyv: mit nyerünk mi azzal, ha közhivatalnokoknak deklaráltainak büntetőjogi szempontból a vasutasok kivétel nélkül Horvát­országban is ? Bn az indokolást elolvastam. Az indokolás felsorolja nagyon szorgosan a magyar büntető­törvénykönyvnek, valamint a horvát büntető­törvénykönyvnek is azon szakaszait, a melyek ezen javaslat törvényerőre emelkedése esetén a vasúti alkalmazottakra is vonatkoznának. Hát kérem, én a horvát büntetőtörvénykönyvnek egyetlenegy olyan szakaszát sem ismerem és nem találtam meg — keresem folyton, de még mindig nem találom meg, — a mely a magyar büntetőtörvénykönyv 480. és 481. szakaszainak megfelelne, a mely szakaszoknak a vasutasokra való ráhuzása az első czél, t. i. a szolgálat meg­tagadása esetén. Ezt én a horvát büntető­törvénykönyvben nem találom meg. (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Szmrecsányi György (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Xe zavarjuk össze a dolgo­kat t. képviselő urak; rá fogok én arra térni. Én most a horvát közjog és büntetőjog szem­pontjából vázolom e kérdést. (Halljuk,! Halljuk!) Ha tehát lehetséges is az, hogy Horvát­ország területén is közhivatalnokok lesznek ezek a vasutasok kivétel nélkül. Horvátország terü­letén nem lesz hivatali hatalommal való vissza­élés vétsége vagy büntette, ha vasutas hivatali kötelességeinek teljesítését megtagadja, azon egy­szerű oknál fogva, mert a horvát büntetőtör­vénykönyv 101. és 103. §-ai között, a melyek idevágnak, egyetlenegy rendelkezés sincs, a mely hasonló deliktumot állapitana meg. Vagyis, t. ház, ez a rendelkezés nem akar egyéb lenni, mint egy fügefalevél alá szemérmesen elrejtett sztrájk­törvény, a mely minden nagyobb emóczió és feltűnés nélkül akarta a dolgokat simán és ta­pintatosan megcsinálni, ugy, hogy nem kell semmi­féle külön szakasz; tapintatosan megcsináljuk büntetőjogilag a közhivatalnokoknak kategóriá­ját, beleértve ide az ugrándozó gyermekeket, a kik a közúti villamos vasutaknál a síneket iga­zítják, beleértve ide a villamos vasutak szén­telepein lapátoló munkásokat is . . . Mezőfi Vilmos: A kik 25 forintot kapnak! Vázsonyi Vilmos: ... és mindezeket köz­hivatalnokoknak deklaráljuk. Azonban az 1868. évi XXX. t.-czikknek, továbbá a horvát bün­tetőjognak a rendelkezésein a dolgok ilyen ren­dezésének a módja teljesen hajótörést szenved, mert először ilyen rendelkezésre jogunk nincs,

Next

/
Thumbnails
Contents