Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

169. országos ülés 1907 „ pragmatikai javaslatnál, a hol ki akarják mondani, hogy ezentúl a vasutasokat büntetőjogi szempontból közhivatalnokoknak tekintik HorvátSzlavonországban — mondom, még ott is, a hol csak külön deliktumok állapíttattak meg, ott is respektáltatott a horvát autonóm ig ügyi törvényhozás, s ezen büntető rendelkezések Horvátországban külön állapíttattak meg. Már most a jelen esetben még szükségesebb ez, mert a horvát büntetőtörvénykönyv, a mely lényegileg az osztrák 1852. évi május hó 27-iki büntetőtörvénykönyv — bizonyos későbbi törvények csak lényegtelen változtatásokat tettek — megmondja 101. §-ában, hogy kit tekintenek közhivatalnoknak, nevezetesen azt mondja (olvassa) : »Közhivatalnok ki közvetlen vagy közvetett nyilvános megbízatás alapján felesketéssel vagy a nélkül a kormányzat ügyeit ellátni köteles.« A »kormányzat« ügyeit, a németben »B,egierung« van, tehát ugyanazon kifejezést találjuk meg, mint a kiegyezési törvényben. A magyar-horvát egyezmény, az 1868. évi XXX. t.-cz. a horvát nyelvet kötelezővé teszi a kormányzat körében a közös hivatalokra nézve is. Minthogy Horvátországnak büntetőtörvénykönyve ugyanezt a kifejezést használja, t. i. a »kormányzat« kifejezést, világos ebből az, hogy a horvát bíróságokat arra kényszeríteni nem lehet, hogy azokat a vasúti alkalmazottakat, a kikről itt folyton erősítjük és bizonyítjuk, hogy azok az államvasuti alkalmazottak sem teljesítenek a kormányzat körébe eső teendőket, a mi törvényünk rendelkezése alapján saját büntetőtörvénykönyvük 101. §-ának nyilt parancsa ellenére mégis közhivatalnokoknak tekintsék. (Zaj a középen.) A büntetőjogról van szó, t. képviselőtársaim. Az ő büntetőtörvénykönyvüket mi nem módosíthatjuk, ez az ő autonóm joguk, ezt a büntetőtörvénykönyvet csakis ők r maguk a horvát kéjjviselők módosíthatják. És ha az ő büntetőtörvénykönyvük a 101. §-ban meghatározza, hogy ki tekintendő Horvátország területén közhivatalnoknak, akkor mi nem oktrojálhatunk a horvát bíróságokra mást. így ez a rendelkezés elhibázott és felesleges, mert azt a tendencziát, a melyet a javaslat szolgáim kivan, máskép is el lehet érni, a javaslat pedig csakis ujabb konfliktusok magvát rejti magában, ós rendelkezései okul szolgálhatnak arra, hogy Horvátországban a mi őszinteségünkben kételkedjenek és azt mondhassák, hogy mi játszszunk a szavakkal: egyszer büntetőjogi szempontból közhivatalnoknak akarjuk tekinteni a vasutasokat kivétel nélkül, nemcsak az államvasutak alkalmazottait, még Horvátország területén is, másfelöl pedig megtagadjuk még az államvasuti alkalmazottaktól is közjogi és közigazgatási szempontból az állami tisztviselői jelleget. Azt hiszem, t. ház, ennél a kérdésnél felesleges tovább immorálni. Még csak egy oldalára június 6-án, csütörtökön. 71 kívánok rámutatni e rendelkezésnek és kérni akarom az államtitkár ur szíves felvilágosítását. (Halljak! Halljuk !) Kíváncsi vagyok arra, hogy a mennyiben ez a rendelkezés tényleg törvényerőre emelkednék Horvátországban is, a minek — mondom — útját állja az 1868 : XXX. t.-cz. és az eddigi preczedensek, továbbá útját állja a horvát büntetőtörvénykönyv: mit nyerünk mi azzal, ha közhivatalnokoknak deklaráltainak büntetőjogi szempontból a vasutasok kivétel nélkül Horvátországban is ? Bn az indokolást elolvastam. Az indokolás felsorolja nagyon szorgosan a magyar büntetőtörvénykönyvnek, valamint a horvát büntetőtörvénykönyvnek is azon szakaszait, a melyek ezen javaslat törvényerőre emelkedése esetén a vasúti alkalmazottakra is vonatkoznának. Hát kérem, én a horvát büntetőtörvénykönyvnek egyetlenegy olyan szakaszát sem ismerem és nem találtam meg — keresem folyton, de még mindig nem találom meg, — a mely a magyar büntetőtörvénykönyv 480. és 481. szakaszainak megfelelne, a mely szakaszoknak a vasutasokra való ráhuzása az első czél, t. i. a szolgálat megtagadása esetén. Ezt én a horvát büntetőtörvénykönyvben nem találom meg. (Zaj a középen. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Szmrecsányi György (közbeszól). Vázsonyi Vilmos: Xe zavarjuk össze a dolgokat t. képviselő urak; rá fogok én arra térni. Én most a horvát közjog és büntetőjog szempontjából vázolom e kérdést. (Halljuk,! Halljuk!) Ha tehát lehetséges is az, hogy Horvátország területén is közhivatalnokok lesznek ezek a vasutasok kivétel nélkül. Horvátország területén nem lesz hivatali hatalommal való visszaélés vétsége vagy büntette, ha vasutas hivatali kötelességeinek teljesítését megtagadja, azon egyszerű oknál fogva, mert a horvát büntetőtörvénykönyv 101. és 103. §-ai között, a melyek idevágnak, egyetlenegy rendelkezés sincs, a mely hasonló deliktumot állapitana meg. Vagyis, t. ház, ez a rendelkezés nem akar egyéb lenni, mint egy fügefalevél alá szemérmesen elrejtett sztrájktörvény, a mely minden nagyobb emóczió és feltűnés nélkül akarta a dolgokat simán és tapintatosan megcsinálni, ugy, hogy nem kell semmiféle külön szakasz; tapintatosan megcsináljuk büntetőjogilag a közhivatalnokoknak kategóriáját, beleértve ide az ugrándozó gyermekeket, a kik a közúti villamos vasutaknál a síneket igazítják, beleértve ide a villamos vasutak széntelepein lapátoló munkásokat is . . . Mezőfi Vilmos: A kik 25 forintot kapnak! Vázsonyi Vilmos: ... és mindezeket közhivatalnokoknak deklaráljuk. Azonban az 1868. évi XXX. t.-czikknek, továbbá a horvát büntetőjognak a rendelkezésein a dolgok ilyen rendezésének a módja teljesen hajótörést szenved, mert először ilyen rendelkezésre jogunk nincs,