Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-169

58 Í69. országos ülés 190J június 6-án, csütörtökön. (Nagy derültség a haloldalon és taps. Felkiáltások : Tehát ép az ellenkezőjét, a mit ön állit! üljön le! Folytonos zaj.) Méltóztassanak türelemmel meghallgatni, mert különben nem folytathatom. (Halljuk! Ralijuk!) Hát azt mondaná az a törvény, hogy Horvátország a magyar államhoz tartozik? (Zajos felkiáltások: Igen! Azt mondja!) Nem azt mondja! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek! Polit Mihály: Ott, a hol államközösség van, ott két fél van, két szerződő fél; ezt minden jogász jól tudja. Azonkivül azt mondja a szakasz szövege: »egyrészről-másrészről« — tehát ez kétségtelenül bilaterális szerződés. (Zaj. Elnök csenget. Felkiállások a baloldalon: Beszéljen horvátul!) Polit Mihály: Látom, t. ház, hogy nem hallgatnak meg türelemmel, ezért befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondtam, hogy mi nemzetiségi képviselők kénytelenek vagyunk mindent eltűrni, de hogy Horvátország nem köteles ezt tűrni. De mi nemzetiségi képviselők nagyon érezzük azt az igazságtalanságot, a mely ezen törvényjavaslat által a horvátokkal szemben történik, és azért mi nemzetiségi képviselők ezen törvényjavaslatot nagyon rosszaljuk. Kijelentem ezért ugy saját, mint elvtársaim nevében, (Felkiáltások a baloldalon: Kik azok ?) hogy ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom. Elnök: T. ház! Ha jól értettem, a t. képviselő ur azt mondotta, hogy ha törvényerőre emelkedik is a törvényhozás minden faktorának hozzájárulásával ez a javaslat, Horvátország nem fogja azt respektálni. (Felkiáltások a középén: Nem mondta!) Polit Mihály: Nem mondtam! Elnök: Ha nem mondta a képviselő ur, akkor természetes dolog, hogy beszédéhez szavam nincs. Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra? Raisz Aladár jegyző : Gr. Batthyány Tivadar! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk!) Tekintettel azon poziczióra, melyet a vasutasok mozgalmában évek során át szerencsém volt elfoglalni, és tekintettel azon kiváló szeretetre, melyet én kötelességemnek tartottam a magyar állam polgárainak azon csoportja iránt, a mely a vasutas társadalomban egyesül, s a mely mindenkor — a legkritikusabb időkben is — az alkotmányosság, az igaz hazafiság álláspontján állott és azon megmaradt akkor is, a midőn Magyarországon oly kormányzat uralkodott, a mely azokat, a kik hazafiaknak vallották magukat, üldözte, elnyomta, mondom, tekintettel erre, csak a vasutasok ügyét kivántam tárgyalni és egyáltalában nem volt szándékom azon közjogi vitában részt venni, a mely a horvát nyelvkérdés körül felmerült. Ha mégis beszédem tulajdonképeni tárgya előtt egészen röviden néhány megjegyzést teszek erre a kérdésre is, kötelességemmé teszi ezt Polit Mihály képviselő urnak az imént elhangzott beszéde, (Halljuk! Halljuk!) a melylyel kapcsolatosan kérem az igen t. házat és az igen t. elnök urat, méltóztassák megengedni, hogy ne csak a tárgyhoz szóljak, hanem egy egész rövid személyes megjegyzést is tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatnak ezt az engedélyt megadni? (Igen!) A ház az engedélyt megadja. Gr. Batthyány Tivadar : Személyes kérdés czimén nem fogok a t. ház türelmével visszaélni, nem fogom a t. ház engedélyét oly tág értelemben igénybe venni, a mint azt előttem szólott t. képviselőtársam tette. Kötelességem azonban személyes kérdésben is felszólalni, mert Polit Mihály képviselő ur igen zokon vette, hogy én — megvallom és bocsánatot kérek, ha hibáztam — kissé izgalomba jöttem akkor, a midőn a képviselő ur itt elejétől végig, egész beszédén át egyebet sem tett, mint régi sebeknek felíakasztásával (Úgy van! Ugy van!) arra törekedett, hogy azt a viszályt, a mely köztünk és horvát testvéreink között fennáll, a legvégsőkig kiélesitse. (Ugy van! Ugy van!) Én akkor közbeszóltam és utaltam közbeszólásomban arra, hogy azokat az állapotokat, a melyekre Polit Mihály hivatkozott, épen a mai nemzeti kormány, a mai koalicziós kormány szüntette meg Horvátországban. (Ugy van! Ugy van!) Akkor az igen t. képviselő ur rám támadt, hogy miért zavarom őt közbeszólással. Engedelmet kérek, ha Polit Mihály ur e tekintetben kifogást tehet, hát bárkinek ebben a házban teljes joga van, hogy engem ezért, ha nem is rendreutasítson, de ajjosztrofáljon, csak egynek nem és ez Polit Mihály képviselő ur. (Ugy van! Ugy van ! bal felöl.) Hivatkozom ugyanis arra, hogy néhány héttel ezelőtt, mikor itt a bosnyák muzulmánok egyházi autonómiája ügyében interpelláltam, egész interpelláczióm alatt nem voltam képes egy mondatot előadni a nélkül, hogy a képviselő ur engem folytonos közbeszólásaival ne zavart volna. Quod uni justum, alteri aequum. Ha a t. képviselő urat bántja az, ha az ember egyszer közbeszól, akkor járjon elő maga jó példával és ne zavarjon itt e házban mást beszédének elejétől végéig. (Helyeslés balfelöl.) A mi pedig magát a horvát kérdést illeti, egyszerűen arra szorítkozom, hogy két kérést intézzek horvát-szlavonországi képviselőtársaim-