Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-169
54 169. országos ülés 1907 június 6-án, csütörtökön. és nem birják felfogni, hogy a magyarság nem akarja saját művüket most elismerni. (Mozgás.) Azt mondják erre, hogy hiszen ez nincs ugy. Engedelmet kérek, Rauch bán nem volt sokáig horvát bán. Az ő kényuralma annyira ment, hogy kénytelen volt épen a magyarországi kormány tanácsára visszalépni. Erre bán lett az a hires, ünnepelt, büszke férfiú, Mazuranics Iván, a volt kanczellár, a fennállott horvát udvari kanczelláriának a feje. A magyar kormány kérte, hogy csak foglalja el a báni tisztet. Mit csinált Mazuranics ? Ezt tudom a mi boldogult öreg barátunktól, Strossmayer püspökünktől. Mazuranics levelet irt Strossmayernek, a melyben tanácsot kért arra nézve, hogy vájjon elvállalja-e a báni tisztet? Strossmayer ezt határozottan ellenezte és azt mondotta neki, hogy tönkre fog menni egész jóhire Horvátországban, s a magyarokkal nem fog boldogulni. Daczára ennek, az ügy érdekében — mert ő is belátta, hogy szükséges a barátságos viszony Magyarországgal — elvállalta a báni tisztet. Mazuranics Horvátországban a régi nemzeti pártnak legtöbb férfiát a horvát tartományi kormányba bevitte. De akkor nem volt egységes a horvátországi nemzeti párt, mert volt nemzeti párt és tiszta nemzeti párt, a mely ellenzék volt Mazuranics kormánya alatt. Mazuranics azután lejárta magát vépképen az okkupáczió idején, mert köteles volt végrehajtani a Budapestről és Bécsből kapott parancsokat. Utoljára is megunta a számos konfliktust a magyar kormánynyal és visszalépett. És ki jött utána? Egy nagy unionista barát, egy előkelő gondolkozású, egy tetőtől talpig becsületes férfiú, egy igazi magyar-horvát nemes ember: gr. Pejacsevich László. Kormányzása alatt borzasztó dolgok történtek Horvátországban, nagy tüntetések voltak Zágráb utczáin a czimerkérdés miatt és emberi vér folyt Zágráb utczáin és vidékén. Az akkori pénzügyminiszter gr. Szapáry Gyula tanácsot kért gr. Pejacsevichtól arra nézve, hogy lehetséges-e a közös pénzügyi hivatalokra a czimereket magyar felirattal kifüggeszteni. Gr. Pejacsevich László azt mondta erre, hogy az lehetetlen. Erre ezek a czimerek több hónapig a padláson voltak, de egyszerre gr. Szapáry Gyulának az jutott eszébe, hogy ő nem köteles a bánt ez iránt megkérdezni, és rendeletet adott ki, hogy a közös pénzügyi hivatalokra tűzessenek ki ezek a czimerek magyar felirattal. Egy hang (balfelöl) : Nagyon helyes! Okosan tette! Polit Mihály : Ennek azután az lett a következménye, hogy a midőn a nép egy szép reggel meglátta a feliratokat, megtámadta az épületeket, mire jött eleinte a csendőrség, azután a katonaság, mely a nép közé lőtt, ugy hogy számos sebesült volt és egy szegény mesterembert agyonlőttek. De nemcsak Zágrábban volt zendülés, hanem egész Zagoriában annyira, hogy ezek a horvátok, a kiket én jó katholikusoknak ismerek, bementek a templomokba is és onnan Szent István képét kidobták ilyen kifejezéssel: »Te is magyar vagy, takarodj innen!« (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Pejacsevich visszalépett, leköszönt. Mi történt azután? Jött egy komisszárus, egy osztrák tábornok a bán helyett: Ramberg tábornok. Ekkor olyan volt a rendszer, hogy a horvát újságok vezérczikkeket nem bírtak irni és nyomtatni ; hanem mit tettek ? Nagy, erős, kövér betűkkel kinyomatták a kiegyezési törvénynek 57. §-át, a mely azt állapítja meg, hogy Horvátország területén csakis a horvát nyelv lehet hivatalos nyelv. Körülbelül most is a szőnyegen lévő törvényjavaslatra való tekintettel ezt az 57. §-t czitálják barátaim. (Zaj a baloldalon.) Hogy későbben mi történt, ez az uj nem^ zedék előtt már ismeretes dolog. Bekövetkezett gr. Khuen-Hédervárynak a kormányzása húsz évig. És, t. ház, ki szabadította fel a horvátokat ezen kényuralomtól ? Felszabadította a magyar koaliczió . . . Gr. Batthyány Tivadar: Igen! A függetlenségi párt többségre jutása! Polit Mihály: . . . a fiumei rezoluczió következtében. Ezután az történt, hogy a legbensőbb barátság jött létre a magyarok és a horvátok között. így a békés viszony Magyarország és Horvátország között mégis helyreállt. Én, t. ház, nem egészen osztottam azt a rezolucziót, csak azt mondottam, hogy a horvátok bizonyos illúzióban vannak, hogy nem olyan biztos a dolog. Különben örvendtem annak, hogy Horvátországban megszűnt a kényuralom és a horvátok szabadok lettek épen a magyar koaliczió segítségével. Hogy a viszony Magyarország és Horvátország között rendezett legyen, még egy dolgot kellett tisztába hozni. Megjegyzem, nem szükséges a pápaszemet feltenni, mert pápaszem nélkül is láthatjuk, hogy miképen lehetséges ez ? (Zaj a baloldalon. Derültség.) Elnök." Csendet kérek, képviselő urak! Polit Mihály: Most áttérek a szőnyegen lévő törvényjavaslatra. (Halljuk! Sálijuk !) Hogy megértsük a törvényjavaslatot, szükséges, hogy tisztába jöjjünk azzal, hogy milyen a viszony Horvátország és Magyarország között ? Hogy ez állami viszony-e, vagy hasonlít azon viszonyhoz, a mely régebben Magyarországon a megyék municzipiális jogainak megfelelt? Hogy állami viszony mindenkor létezett, azt bizonyítja az, hogy a horvátok minden kényszer nélkül Kálmán királyt horvát királynak választották. Bizonyítja ezt az is, hogy Horvátország a pragmatika szankcziót előbb kötötte meg, mint Magyarország.
