Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

180. országos ülés 1907 j\ unius 20-án, csütörtökön. 507 ból valami túlliberálisnak nem nevezhető, (Mozgás) de bizonyos, hogy vasúti szempontból féltetlenül szükséges. Buza Barna: És nemzeti szempontból! Szterényi József államtitkár: A nemzeti szempontot mellőzöm, mert világos, hogy minden intézkedésünkben dominálni kell a nemzeti szempontnak. (Élénk helyeslés.) Ezt külön kiemelnem tehát felesleges. Mondom, hogy mennyire nem engedhető meg vasúti szempontból, arra nézve méltóztassék megengedni, hogy bármily módon terhelem is a t. házat hosszadalmas fejtegetésemmel, mégis néhány idézettel bemutassam a t. háznak, hogyan fogják fel ezt a kérdést más, sokkal fejlettebb igazgatással biró államokban. Idézeteimet nem rendőrállamból veszem. Csak két, egymással ugy a lakosság temperamentuma, mint kormányzati rendszer tekintetében egészen ellentétes nagy államból veszem a példát: egyik Francziaország, a másik Németország. Bizonyára nem akad senki, a ki Francziaországot rendőrállamnak fogja nevezni. 1905-ben pedig egy hasonló kérdés alkalmával Rouvier miniszter azt mondta: (Halljuk! Halljuk!) »Kötelességemnek tartom mint legbensőbb meggyőződésemet kijelenteni, hogy nincs az a kormány, — állhat az azok soraiból, a kik minket támadnak és a kik azt kivánják, hogy a szindikátusok alkotásáról szóló törvény a tanítókra, postai alkalmazottakra és más közszolgálati ágak alkalmazottaira kiterjesztessék — hangsúlyozom, nincs az a kormány, a mely ehhez hozzájárulhatna a nélkül, hogy öngyilkosságot követne el, és a nélkül, hogy nemcsak a köztársaság maga, hanem minden rendes és normális uralom veszedelembe sodortatnék.* Ha áll ez, t. ház, tanítókra és egyéb állami alkalmazottakra, mennyivel inkább áll ez a vasúti alkalmazottakra, a kiknek éberségére, kötelességteljesitésére és egész egyéniségükre rá van bizva milliók élete és vagyona, a kiknek kötelességmulasztásától, izgatottságától tétetik függővé a legnagyobb szerencsétlenség, a melyet megakadályozni, azt hiszem, a kormánynak feltétlen kötelessége. (Helyeslés.) Hogy idézzem egy szocziálista miniszternek szavait is, a legutóbb, ez év tavaszán lefolyt francziaországi vitákban, ismét a szindikátusok alkalmából, Briand miniszter a következő nyilatkozatot tette (olvassa): »Két dolog van, a melynek tekintetében nem engedhetünk. Nem adhatjuk meg az alkalmazottaknak a sztrájkjogot és nem engedhetjük meg, hogy az általános munkásszövetséghez csatlakozzanak, miután a sztrájkjog hivatásuk gyakorlásával össze nem fér és miután a csatlakozás őket olyan szolidaritásra kényszeríti, a mely teendőik ellátására képtelenné tenné.« Már most idézek a német példából, a hol Budde, volt porosz vasúti miniszter, szintén megtámadtatva egy vasúti egyesülés, a magdeburgi kerületi egyesülés feloszlatásáért, azt mondja (olvassa): »Sokat beszélnek a lapokban kegyetlenkedésről. A vasutasokkal szemben épen ezen izgatók a kegyetlenek. Ha ezek nem izgatják a személyzetet, szolgálatát kötelességszerűen teljesiti, megtartja esküjét és munkaszerződését. Kegyetlenek ott, abban a pártban keresendők, t. i. a szocziáldemokrata pártban és félszeg dolog lenne azok közt keresni a kegyetleneket, a kik egy állami üzem alkalmazottaitól kívánják, hogy kötelességeiket teljesítsék és a felforgató törekvésektől magukat távoltartsák. Nagy sajnálatomra sikerült a szocziáldemokrata pártnak huszonegy tudomásomra jutott esetben a munkásokat működő tagokul megnyerni. A mint értesíttettem, utasítottam a vasutigazgatósági elnököket, hogy természetesen szem előtt tartva a fennálló törvényeket, a munkásoknak a szolgálatot mondják fel és azokat bocsássák el, mert kijelenteni Idvánom és pedig oly formában, hogy az ország vasutasai is meghallják, hogy az államvasutak szolgálatában tényleg szocziálistákat sem mint hivatalnokokat, sem mint munkást meg nem tűrök.« Olay Lajos: Itt is ugy kell! Szterényi József äWamtWkär(olvassa): »Magától értetődik, hogy a ki hivatalnoki hűségesküt tett, nem lehet szocziáldemokrata, és igy önmagától értetődik, hogy egy, az állami szolgálatnál alkalmazott munkás, ki munkaszerződését aláirta, nem lehet működő szocziálista.« Méltóztatnak látni, t. ház, hogy fogják fel a külföldön a vasutasok egyesülési jogát, respektálva ugyan az egyéni szabadságot, de elsősorban gondoskodva a vasúti forgalom biztonságáról, gondoskodva arról, hogy a személyzet elvonassék azon izgatások köréből, a melyek a maga kötelességeinek teljesítésében állandóan zavarják és veszélyeztetik. Es ha kifogásolni méltóztatnak a javaslatnak azt a rendelkezését, hogy a kereskedelemügyi miniszter megítélése szerint jelöltetik meg az az egyesület, méltóztassék megbocsátani, ez annyira természetes, hogy más megítélés lehetetlen is azon egyesületeket illetőleg, a melyekbe való belépés tilalom alá helyeztetik. A kereskedelemügyi miniszter felelős a vasúti szolgálat ellátásáért, felelős a törvényhozásnak azért, hogy a gondjaira bízott vasúti ügyek ugy láttatnak el, a mint azt a közönség érdeke, az állam érdeke és a forgalom biztonsága megköveteli. Csak a kereskedelemügyi miniszter Ítélheti meg azt a körülményt: beállott-e az az eset, a mikor a személyzet ilyen izgatásoknak ki van téve, igen-e vagy nem? (Ugy van!) És ha az a kereskedelemügyi miniszter reakczionárius irányba téved a maga intézkedéseivel, üldöz egyik vagy másik egyesületet, — mert hisz ilyesmi is előfordulhat — akkor itt van a törvényhozás, a mely 64*