Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

498 180. országos ülés 1907 j, indulnak ki, hogy a pragmatika az államvasutaknak és az egyéb magánvasutaknak — mert hiszen a javaslat a szent korona országainak területén lévő összes gépforgalmu vasutakra vonatkozik — nyelvi ügyeit, vagyis belső igazgatását szabályozza. Egy hang (a baloldalon) : Elég baj, hogy nem szabályozza ! Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek ! Azt mondja a közbeszóló t. képviselőtársam, hogy elég baj, hogy nem szabályozza. Erre bátorkodom tisztelettel megjegyezni, hogy ennek a javaslatnak nem ez a czélja ; ez a szolgálati viszonynak rendezését és szabályozását kivánja keresztülvinni a munkaadó és az alkalmazott között, (ügy van ! halj elől.) abban pedig a vasút belső ügyeinek intézése, szabályozása nézetünk szerint helyet nem foglalhat, (ügy van ! balfdől.) Ez a kérdés egy esetleg külön beterjesztendő vasúti törvényjavaslat keretébe tartozik, a mely a vasutak belső ügyeit, adminisztráczióját intézné. (ügy van! bal felől.) Mit tartalmaz tehát a törvényjavaslat sokat vitatott 5. §-ának a nyelvre vonatkozó rendelkezése ? Tisztán azt a kvalifikációt, a mely előiratik mindenki számára, a ki vasúti szolgálatba akar lépni. (Helyeslés balfdől.) Lesz szerencsém kimutatni, hogy az a kvalifikáczió minő haladást jelent Horvát-Szlavonországok részére; mit biztosit a társországoknak szemben a jelen állapottal és lesz szerencsém jelezni azon előzékenységet a melyet a kereskedelemügyi miniszter ur és az egész kormány épen Horvát-Szlavoncrszágokkal szemben ezen a specziális téren is tanúsít. Azt hiszem, — miután horvát részről felvettetett az, hogy miért kellett ezt a kérdést itt bolygatni — hogy felesleges erre a kérdésre bővebben felelnem; megadja a választ maga a pragmatika szó, a mely a munkaviszony szabályozását jelenti és miután munkaviszony szabályozására van hivatva, mielőtt kötelességekről és jogokról rendelkezik, természetszerűleg rendelkeznie kell arról is, hogy milyen feltételek mellett alkalmazható valaki abban a szolgálati körben, a mely szolgálati kört ezen törvényjavaslat szabályozni akar. (Élénk helyeslés balfelöl.) Horvátországi képviselőtársainknak egy másik panasza, hogy ezen javaslat egyoldalúan módosítja az 1868 : XXX. t.-czikket és ezzel belenyúl Horvát-Szlavonországok autonóm jogaiba. Már a kereskedelemügyi miniszter ur kijelentette abban a határozott és félremagyarázást nem tűrő beszédében, a melylyel ezen törvényjavaslat tárgyalását itt a t. házban bevezette, hogy ez a javaslat az 1868 : XXX. t.-czikket semmiféle vonatkozásában sem érinti. A kormánynak esze ágában sem volt és nincs is az 1868 : XXX. t.-czikket Horvátország rovására akár szűkitőleg, akár tágitólag magyarázni, (ügy van! balfdől.) Ez egy alaptörvény, a mely csak azon a módon változtatható meg, a mint létrejött. Ez a törvényjavaslat tehát teljesen távol áll attól a feltevéstől, mintha ezen kérdés egyáltalában léteznék. unius 20-án, csütörtökön. Sőt maga a miniszter ur felajánlotta, — és ezt konstatálni ldvánom az egész ország előtt, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben <— hogy ha kételyek merülnek fel horvát részről ebben a tekintetben, megnyugtatólag akar közreműködni magában a törvényben is, hogy ne emelkedhessen fel sehol kétely az iránt, hogy az 1868 : XXX. t.-czikk bármely rendelkezését ez a törvényjavaslat bármely vonatkozásban érintené. Ha tehát nem érinti, ha ez tisztán pragmatika, a mely törvénybe akarja iktatni azt, a mi jelenleg gyakorlat kisebb keretekben Horvát-Szlavonország rovására, akkor hogyan merül fel a nyelvkérdés az 1868: XXX. t.-czikk alapján, a melyről a kormány nyilatkozatában kijelenti, hogy a kormány hajlandó magában a törvényben is provideálni és hogy ez az 1868 : XXX. t.-czikket egyáltalában nem érinti? Hogy alapithatják horvát testvéreink a maguk okfejtését arra a törvényre, a melyről a kormány kijelenti, hogy egyáltalában ez a javaslat nem érinti % Harmadik panaszuk a horvátországi képviselőknek, hogy a horvát-szlavón országi ifjak nem kapnak alkalmazást a vasutaknál — államvasutaktól beszéltek — és hogy ennélfogva ez kenyérkérdéssé vált rájuk nézve, hiszen annyival nehezebb gyermekeiknek jövőjét biztositani. Konstatálni kivánom, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur ebben a tekintetben is a legmesszebbmenő előzékenységet tanusitotta a horvátországi képviselőkkel szemben. Biztositani kivánta nekik azt, hogy Horvát-Szlavonországokban az államvasutak vonalain a feltételeknek megfelelő ottani illetőségű pályázóknak elsőbbség adatik. Enynyire megy a kereskedelemügyi kormányzat Horvátország iránti előzékenységében, hogy a törvényben kivánta biztositani mindezen j ogokat a társországok számára. Kérdem : hol van a jogsérelem ? Es ha azt mondják a t. horvát képviselő urak, hogy ez az utóbbi jog illuzórius, mert nem birják a magyar nyelvet, tehát kizáratnak az alkalmazásból, akkor azt felelem, hogy van annak ezer módja, és a kereskedelemügyi miniszter ur ezen ezer mód mindegyikét szivesen használta volna fel, hogy a horvát ifjaknak módot n}-ujtsanak arra, hogy megtanulják a magyar nyelvet és rájuk nézve a lehetősége meglegyen annak, hogy az államvasutak szolgálatába lépjenek, (Felkiáltások balfdől: Németül megtanulnak !) viszont megkivánja a Horvátországterületén alkalmazott államvasuti közegektől, hogy tanulják meg a horvát nyelvet, hogy a horvátszlavón közönséggel való érintkezésben azt a nyelvet használhassák, a mely az ottani lakosság és az ország hivatalos nyelvét képezi. Később leszek bátor az alapeltérésre rátérni, most csak a panaszokat sorolom fel, hogy tisztán lássunk az egész kérdésben. E panaszok között van az is, hogy elhanyagoltatik HorvátSzlavonország a vasutügy terén. Előttem fekszik egy kimutatás, a mely világot vet erre a panaszra. 1870-től 1905 végéig Horvát-Szlavonországban vasutakba befektettetett 398,898.323 korona. Eb-