Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-180

160. országos ülés 190/ június 20-án, csütörtökön. 495 T. képviselőház ! Mivel a házszabály 255. §-a a végrehajtásra vonatkozólag intézkedést nem tartalmaz, a képviselőnek pusztán becsületbeli kötelessége, hogy eleget tegyen a ház határozatának. Ha pedig engedetlenséget tanusit, — mert újra felszólalhat a házszabályok szószerinti értelme szerint — akkor elköveti a 255. §-ban megjelölt vétséget újra és akkor módjában van a háznak ebben. az ügyben ujolag határozatot hozni. (FelMáltások a baloldalon : Ugyanezt mondta az elnök is !) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Elnök : Most következik a napirendre kitűzött törvényjavaslatok (írom. 485, 521, 486, 530) tárgyalása. Mielőtt a tárgyalásra áttérnénk, bejelentem a t. háznak, hogy én a tegnapi ülés Naplójának átolvasása után azt tapasztaltam, hogy Ugron Gábor képviselő ur olyan kifejezéseket használt, a melyek parlamentáris kifejezéseknek nem mondhatók. Én akkor ezeket észre nem vettem, mert a Napló tanúsága szerint is nagy zaj uralkodott a házban. Miután ezen kifejezések és kijelentések imparlamentárisak voltak, azokért Ugron Gábor képviselő urat utólagosan rendreutasítom. Ugron Gábor képviselő urnak jogában áll mentségét előadni. Ugron Gábor: (Halljuk f Halljuk I) T. ház ! Az elnöki rendreutasitást tisztelettel elfogadom és utólagosan én is belátom, hogy igazságtalan voltam, a midőn a képviselő urakat a birkákhoz hasonlítottam. (Derültség.) Miután ezt belátom, ezen hibámért ezennel bocsánatot kérek a birkáktól. (Mozgás és zaj.) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezésért újra rendreutasítom. Ki következik % Raisz Aladár jegyző : Bzterénjd József! Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az általános vita során különösen horvát részről személyem oly gyakran aposztrofálhatott a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatok kapcsán, hogy bizonyára természetesnek méltóztatik találni, ha ezen a czimen is szót kérek, hogy a tárgj^alásban részt vegyek. De szót kellene emelnem a tárgyalásban való részvétel czéljából egyébként is, t. i., hogy a kereskedelmi miniszter ur megbízásából tisztább világításba helyezzek a vita során eltorzított néhány fontosabb részletkérdést, a melyeknek ezen tárgyalás során különböző szónokok részéről a legnagyobb fontosság tulajdoníttatott. Mielőtt azonban tulaj donképeni tárgyamra térnék, a t. ház engedelmét kell kérnem, hogy kitérjek két más tárgyra, a melyek ha nincsenek.jis szoros kapcsolatban magukkal a törvényjavaslatokkal, de az itteni tárgyalásból folynak. (Halljuk!) Elnök : A szónok ur a házszabályok 207. §-a érteimében egy kérést kivan tenni a házhoz. Felteszem a kérdést: megengedi-e a ház, hogy a képviselő ur a najárenden lévő tárgytól eltérőleg is szólhasson? (Igen!) A ház a kért engedélyt megadja. Szterényi József államtitkár: Az egyik egy személyi vonatkozás, a melyet, miután nem állott módomban a horvát képviselő urakkal a házon kivül elintézni és itt a házban szóvá tétetett, szives engedelmükkel itt kell lebonyolitanom. (Halljuk !) Surmin György képviselő ur múltkor, mikor személyes megtámadtatás czimén emeltem szót, hogy egy személyi jellegű támadással szemben álláspontomat jelezzem, kijelentette, hogy ő engem személyemben támadni nem akart; de azt állította rólam, — a miért az elnök ur rendre is utasította s így én ezért kellő elégtételt is nyertem — hogy ugy bántam volna a horvát képviselőkkel, a mint nem illik képviselőkkel bánni. Akkor abban a hiszemben voltam, hogy a képviselőházban történtekről van szó. (Az elnöki széket Justh Gyula foglalja el.) Később tudomásomra jutott, hogy egészen más esetről van szó, a mely nem itt a kéjjviselőházban játszódott le, hanem a kereskedelemügyi minisztériumban. Arról van ugyanis szó, hogy két horvát kéjjviselő ur . . . Sümegi Vilmos : Horvátországi képviselő ! Szterényi József államtitkár: ... két horvátországi képviselő ur hozzám fordult volna, én őket jó hosszasan megvárakoztattam és akkor sem fogadtam volna. T. ház, ha ez tényleg igy történt volna, akkor elismerem, hogy durva illetlenséget követtem volna el azon képviselőtársaimmal szemben, a kik egészen jogosan apprehendálhatnának e miatt. De nem igy tötrént. Az történt ugyanis, hogy egyszer kivételesen a hivatalban kellett írásos munkát elvégeznem, olyan sürgős munkát, a mely hivatalos szempontból halaszthatatlan volt — mert hisz, fájdalom, rendes hivatalos munkámat lakásomon éjnek idején végezem, nem pedig a hivatalban — (Éljenzés.) és akkor a titkárnak azt az utasítást adtam, hogy tekintettel erre a rengeteg sürgős munkára, akárki jelentkezik is, legyen szives megmondani, hogy most nem fogadhatom, kérem másnapra. Hivatalos munkám elvégzése után jelentette a titkár, hogy két horvát ur volt itt, — nevüket ma sem tudom, azt sem, hogy képviselők — ő megkérte őket, hogy másnapra jöjjenek el; ők ezt köszönettel tudomásul vették és elmentek. Másnap olvastam a lapokban, hogy nálam járt volna két horvát képviselő ur ebben az ügyben tárgyalni, miután azonban én őket nem fogadtam, hozzám többé a horvát urak nem fordulnak. Ez a tényállás. Méltóztatnak tehát látni, hogy az a feltevés ,iajjmelyből a t. képviselő ur kiindult, teljesen tárgytalan. A másik dolog, melylyel foglalkoznom kell, s a mely — mint bátor voltam az előbb jelezni — nem áll szoros kapcsolatban a javaslatokkal, azok a közjogellenes nyilatkozatok, a melyek horvátországi képviselőtársaink részéről itt tétettek s a melyeket, t. ház, válasz nélkül hagyni erről a helyről nem lehet. (Igaz ! Ugy van !) Mert hisz